És ezzel átlépték a Rubicont, a lap kiiratkozott az európai normák szerinti tisztességes és komolyan vehető sajtóorgánumok sorából.

Hiába hivatkoznak arra kétségbeesetten a szerkesztők, hogy az, ami Orbán orra alatt látható, nem Hitler-bajusz, hanem NATO-szögesdrót, és ez mégiscsak egészen más. De ha egy pillanatra el is fogadnánk ezt a magyarázkodást, és komolyan vennénk – amit persze nem lehet –, akkor egész érdekes következtetésekre jutnánk. Mégpedig: ezek szerint ha egy kormány úgy dönt, hogy egy hatalmas, megállíthatatlan, hazánk és Európa felé irányuló népvándorlás, sőt invázió ellen

NATO-kerítésekkel védi meg önmagát és Európát, akkor egyúttal nácivá is válik? Hogy is van ez? Ezek szerint a spanyol kormány, a bolgár kormány, legújabban Észtország kormánya, s természetesen az Egyesült Államok is náci, amiért magas kerítésekkel próbálja megállítani a feléjük irányuló migránsáradatot? A Magyar Narancs tudja egyáltalán, hogy mit üzen? Vagy pusztán arról van szó, hogy a kerítésépítés csak abban az esetben hitleri tempó, ha azt az Orbán-kormány teszi, ha más, akkor nem?

Az esetleges jogi következményeken túl érdemes utánagondolni, vajon mi motiválta a szerkesztőséget e menthetetlen lépés megtételében.

Az első valószínűleg a tehetetlen düh lehetett. A Magyar Narancs azon balliberális, kozmopolita lapok egyike, amelyek az Orbán-kormánnyal szemben láthatóan zsigeri gyűlöletet éreznek. Minden érték, amelyet az Orbán-kormány képvisel – így a nemzeti érdekek védelme, a nemzettudat, a hazaszeretet, a szuverenitás, a történelmi hagyományok tisztelete, a keresztény értékrend és erkölcs –, végtelen távolságban vannak tőlük, és idegennek, mucsainak tartják azokat. Számukra mindezeknek az ellenkezője a mértékadó, a totális PC-beszédmód, a multikulturalizmus, a mindenféle másság mindenekfelett való tisztelete, a többség szempontjainak semmibevétele, a nemzetben való gondolkodás elvetése, amiből egyenesen következik a menekültek iránti fenntartás nélküli rajongás, a határok megnyitása, a nemzetek felett álló föderális Európa eszméje.

Elképzelhetjük ezek után, hogy milyen kínszenvedés lehet a szerkesztőségnek az Orbán-kormány időszakában élni: mit élni, senyvedni. Mit jelenthet számukra egy diktatórikus, náci, rasszista, antiszemita rezsim alatt jogfosztottan, megalázottan élni – mit élni, vegetálni. S elképzelhetjük azt is, milyen érzés lehet azt tapasztalniuk, hogy ezt a velejéig romlott kormányt, amelyik rasszista módon, embertelenül bánik a menekültekkel, bizony a magyar emberek stabil többsége támogatja, sőt, éppen a menekültügyben megvalósított tevékenysége még meg is erősítette a kormányba vetett bizalmat, miközben a balliberális ellenzék darabjaira hullott.

Ám lépésüket nemcsak a tehetetlen düh és a gyűlölet motiválhatta, hanem ennél ravaszabb megfontolások és számítások is. Hiszen mi történik Európában és a világban? Nem más, mint hogy baloldali és liberális elvbarátaik, időnként a nekik behódolt jobbközép, néppárti politikusokkal és az őket kiszolgáló sajtóval és médiával együtt, látványosan és egyre vehemensebben támadják azt az egyetlen országot és annak kormányát, amelyik igyekszik komolyan venni a schengeni határokat, s a tízezrével és százezrével, később talán milliós nagyságrendben betóduló, döntően iszlám vallású menekültekben nem csodálatos lehetőséget lát a megújulásra, hanem veszélyt, sőt életveszélyt az európai életmódra, értékrendre, civilizációra.

Tény az is, hogy az utóbbi hetekben már egészen elképesztő szitokáradat zúdult az Orbán-kormányra és az országra, méltatlanul, a kettős mércét a végsőkig feszítve. A cél viszont világos: ha sikerülne nekik az Orbán-kormányt szélsőjobboldalisággal és rasszizmussal megbélyegezni, a Jobbikkal egy táborba tolni, akkor érveket kaphatnak arra, hogy szankciókat vezessenek be, eljárásokat indítsanak, az EU-ból való kirúgással fenyegessék – s talán ne csak fenyegessék – a renitens, antidemokratikus, a multikultival szemben álló magyar kormányt.
Nos, ez ragadhatta meg a Magyar Narancs szerkesztőinek fantáziáját. Ugyanis ha beállnak a szidáscunamiba, de még inkább, ha még az eddigieken is túllépnek az Orbánt Hitlerként ábrázoló címoldallal, akkor segítik elvtársaikat a lejáratókampányban, s talán még financiális pozí­cióikat is javíthatják a balliberális nemzetközi hálózat segítségével. Piszkos, nagyon piszkos játék, amit önző érdekből és tehetetlen gyűlöletükben tesznek, mert ez nem más, mint a magyar érdekek elárulása, a magyar kormány és Magyarország lejáratása.

Belpolitikai szempontból tulajdonképpen elszomorító, hogy idáig jutott a szerkesztőség. Ugyanis eleddig mi, civilek, CÖF-ösök, józan állampolgárok, arra gondoltunk, hogy talán mégsem szakadt vészesen ketté ez az ország, talán van arra esély, hogy jobb időkben, egyszer, nyugodt hangon és indulatok nélkül lehessen ütköztetni az egyébként gyökeresen eltérő értékeket, nézeteket, meggyőződéseket. S talán meg lehet a politikai és kulturális táborok közötti együttműködés minimumait teremteni. Talán még arra is gondolhattunk, hogy éppen a menekültügyben, amikor az ország önvédelméről van szó, biztonságunk megvédéséről van szó, tehát alapdolgokról van szó, éppen akkor lehet hidakat verni táborok között, még ha csak ideigleneseket is.

A Magyar Narancs elvakult lépése ezt a reményt nem erősíti meg. Kénytelenek vagyunk tehát tenni a dolgunkat, és az illúzióktól – ha még voltak – megszabadulni.

Fricz Tamás

A szerző politológus

]]>www.magyaridok.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!