Személyes érintettség lévén – hiszen jómagam a CÖF egyik alapítója és szóvivője vagyok – talán nem nekem kellene a CÖF hatását értékelnem. Ám a CÖF-ben végzett munkám életem közéleti részét érinti; ettől függetlenül politológusnak, politikai elemzőnek tartom magam, s ebbéli minőségemben talán mégis megszólalhatok.

Először is azt emelném ki, hogy a modern parlamenti demokráciák történetében kevés példát találunk arra a tevékenységre, amit a CÖF folytatott Magyarországon 2012 őszétől kezdve. Civil szervezetek persze itt is, ott is hallatják a hangjukat a kampány időszakában is, ám szerepük marginális, döntően és elsősorban a politikai pártok azok, amelyek ilyenkor vitatkoznak, érvelnek, ígérnek, nagygyűléseket tartanak, ütköznek egymással a nyilvános tereken és a médiumokban, stb., stb.

A CÖF azonban korántsem marginális szerepet játszott, hanem erőteljesen befolyásolta a közhangulatot és a közvélekedést, különösen a tájékoztató, felvilágosító plakátjaikkal, sajtótájékoztatóikkal, médiában való gyakori megszólalásaikkal, illetve azzal az országjárással, amelynek során mintegy száz helyszínen száz előadást (!), illetve konzultációt tartottak az aktivistáink, határon innen és határon túl. S tette mindezt egy civil szervezet egy olyan országban, ahol a civil társadalom kiépítése még bizony a kezdeteknél tart!

Sokan persze támadták és kritizálták a CÖF ilyetén fellépését, mondván, hogy a civileknek nincs helyük a választási kampányban, ha nem pártként működnek, akkor fogják be a szájukat és hallgassanak. De tisztelettel hadd kérdezzem meg: egészen biztos, hogy a demokrácia legfontosabb pillanatában, az állampolgárok választásakor, illetve az azt megelőző hónapokban hallgatnia kell az állampolgárok civil szervezeteinek? Nem az lenne éppen a természetes, hogy a civilek a civileket tájékoztatják, felkeresik, konzultálnak velük, illetve civilek a civileknek segítenek abban, hogy helyes döntést hozzanak a választás napján? Nem az a helyes, hogy plakátokon, előadások során, sajtótájékoztatókon és más formákban emlékeztetjük a választókat a politikai szereplők, kormányok és pártok elmúlt években, évtizedekben elvégzett tevékenységére, már csak azért is, mert az emberi elme természetes feledékenysége folytán a választók már két-három évvel korábbi politikusi megnyilatkozásokra, kormányzati lépésekre stb. sem emlékeznek igazán? Nem hasznos ez valójában, nem lehetne ez egyfajta hungarikum, amiből akár külföldön is példát meríthetnének?

Mondom mindezt azért is, mert nyilvánvaló, hogy a versengő pártok a kampány során elfogultan, a saját erényeiket túlhangsúlyozva, illetve a politikai ellenfeleik és ellenségeik hibáit ezerszeresen felnagyítva tálalják a nyilvánosság előtt (tisztelet a nagyon kevés kivételnek). De hozzá kell tennünk, ezen nincs mit bosszankodni, hiszen ilyen a pártversenyek természete Kanadától Új-Zélandig és vissza. A civil szervezetek viszont nem pártok, s ha rendelkeznek is értékrenddel és világszemlélettel – a CÖF is vállalta nézeteit, politikai, kulturális és társadalmi világképét –, ők mégsem a hatalomra törnek, hanem azt akarják és kívánják, hogy az ország, a nemzet és a közjó, az emberek érdekében tevékenykedő kormánya legyen Magyarországnak. A civilek ugyanis – miként a CÖF is – a civilek, vagyis az állampolgárok szempontjaira figyelnek elsősorban.

A CÖF nagyjából 2012 őszén kezdte el tájékoztató kampányát, lényegében Bajnai Gordon október 23-ai „színre lépését” követően. A CÖF az általa vallott értékrend – nemzeti szuverenitás, demokrácia, szabadság, szolidaritás, közjó, humanitás és jó erkölcs – alapján elfogadhatatlannak tartotta, hogy az országot tönkretevő Gyurcsány-kormányban fontos szerepet játszó, a Hajdú-Bét-ügyben erkölcstelenül viselkedő, majd miniszterelnökként az IMF által diktált, neoliberális, lakosságot szorongató kormánypolitikát folytató Bajnai még egyszer miniszterelnök lehessen az országban.

Ebből fakadóan a CÖF országos felvilágosító plakátkampányba kezdett, s tájékoztatta az embereket arról, hogy ki valójában Bajnai Gordon. Úgy vélem, a CÖF kampányának nagy, sőt vélhetően meghatározó szerepe volt abban, hogy Bajnai képtelen volt a baloldal élére ugrani.

A következő etap 2013 őszén indult és nagyjából február végéig tartott: ennek középpontjában az a közismert – a külföldi sajtóban is észlelt – „bohócos” plakátsorozat állt, amelyeken Gyurcsány, Mesterházy és Bajnai együtt „szerepeltek”, mint a múlt emberei, akik együtt tették tönkre az országot.

Rövidre zárom: a baloldalt alapjaiban meglepte a civil kampány, és nem is volt rá válaszuk. Ha valaki elolvassa a baloldali napilapokat, láthatja: pontosan tudták és tudják, hogy vereségükben a civilek felvilágosító tevékenységének jelentős szerep jutott.

A CÖF tehát – megítélésem és mások megítélése szerint is – újszerű modellt adott, tágította a túlságosan is a pártokra koncentrálódó, kissé elitista demokráciánk kereteit, egyben szélesítette a részvételi, civil demokrácia lehetőségeit. Sok mindenért lehet persze bírálni a CÖF tevékenységét, de a történelem már csak ilyen: az új, talán termékeny megoldásokat először óriási kritika és éles támadások veszik körül.

Később aztán…

Fricz Tamás - mno.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!