A múlt heti párizsi terrorcselekmények után szinte mindenki megszólalt és javasolt valamiféle megoldást, még azok is, akiknek valószínűleg nem kellett volna.

Az ezerféle véleményből most már kikristályosodni látszik az, amely szerint különbséget kell tenni a radikális iszlám aktivistái (terroristák) és a békés bevándorlók milliói között. A nyugati világ, a bevándorlásban valóban érintett országok vezetői a jelek szerint mély lelkiismeret-furdalást éreznek (főleg Franciaországban), hogy a muszlimok millióinak gettósításával, külön kerületekbe, sokszor szinte nyomornegyedekbe kényszerítésével, másod- és harmadrendű állampolgárokká silányításával mekkora hibát követtek el.

Az arabok integrációjának elszabotálása, a köreikben tapasztalható alacsony iskolázottság, magas munkanélküliség és az országos átlagot sokszorosan meghaladó bűnözési arány szinte melegágya lett az iszlám radikalizmus kialakulásának.

Innen már csak egyetlen apró lépés fegyverhez jutni, vagy éppen egy arab ország zűrzavaros polgárháborújában „gyilkolási” tapasztalatot szerezni. A francia, amerikai és brit sajtóban az elmúlt napokban sokféle értelmezést és párhuzamot lehetett olvasni. A Párizs környéki, arabok lakta és elszegényedett külvárosi kerületeket, a banlieue-ket a 60-as évekbeli amerikai fekete gettókhoz, vagy a jelenlegi kelet-európai cigányság kirekesztettségéhez hasonlítják.

Tudom, hogy provokatív gondolatnak tűnik, de a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet kapcsán valóban lehet, hogy Magyarország kulcsfiguráinak nem a minket alapvetően nem érintő arab bevándorlás megakadályozásának kellett volna eszükbe jutnia, hanem egy sokkal érthetőbb és valóságosabb párhuzamnak. Ami a franciáknak a muszlim lakosság bűnözési, munkanélküliségi adataiból, az integrációhiányból, alacsonyabb iskolázottságból eredő problémája, az Magyarországon ma a romaügy.

Persze értem én, hogy nagyobb bátorság kellett volna ezt az ügyet megnevezni, és most hasonlóan önkritikus beszélgetéseket folytatni a magyar nyilvánosságban, mint ahogy azt a franciák pár napja már teszik is a saját maguk belső kirekesztettjei kapcsán.

A 3000 Irakban és Szíriában harcoló kettős állampolgár (közülük körülbelül 1200 francia) úgy jön ebbe a „képbe”, és ez már tényleg érinteni fog minket, magyarokat is, hogy pillanatok alatt központi kérdéssé válhat a schengeni rendszer. Ennek ugyanis mi vagyunk az egyik keleti védereje, így részben ránk, magyarokra hárul majd a szárazföldön (és nem repülővel) Törökország felől hazatérő muszlim radikálisok megállítása.

Sokkal alaposabb útlevél-ellenőrzés, adat- és információcsere, az amerikaiak adatbázisához csatlakozó úgynevezett „Passenger Name Record” (utasmozgás-nyilvántartás), vízumelőírások, ujjlenyomatvétel, szigorított tartózkodásiengedély-kiadás, soknak a visszavonása, és még számtalan, eddig nem, vagy csak felületesen alkalmazott megoldás bevezetése vár ránk.

Ha tetszik, ha nem…

Frei Tamás - metropol.hu