Emberségesnek, ugyanakkor racionálisnak maradni. Nem kihasználni a helyzetet önző, napi politikai játszmákra, de közben mégis komolyan venni a veszélyt. Az áprilisi dráma, az egyetlen nap alatt kilencszáz tengerbe fulladt menekült tragédiája Európa-szerte hullámokat vetett.

Mit is kellene tenni? Szétlőni a többnyire arab menekülők hajóit? Pontosabban a csempészekét, akik forintban számolva fejenként egy–másfél millió forintot keresnek az ember-kereskedelmen? Vagy szétporciózni lakosságarányosan
a menekülők százezreit?

A vita, bár elsősorban a menekültekről szólt, valójában mégis inkább az európaiságról.

Mert a reakciók formája és minősége sokat elárul arról a kontinensről, melynek mi, magyarok is részesei vagyunk. Manapság ebben a vitában, főleg a kelet-európaiak „szolidaritásmentességét” érzékelve, sokan és sokszor idézik Nietzsche 1882-ben leírt mondatait arról, hogy mit is jelet „jó európainak” lenni. A jó európai nem idealisztikusan humanitárius, mondta anno Nietzsche, de nem is paranoiásan nacionalista. A Földközi-tengeren zajló dráma kapcsán mindkettőt tapasztalhatjuk, egyre hangosabban.

Az idealisztikusan – értsd: a realitások és a józan ész talajáról elrugaszkodott – humanitárius gondolkodásra a legjobb példa Németországból jön, ahol egyre hangosabb az a Sabine Hess nevével fémjelzett vélemény, amely általános vízummentességet sürget a közel-keleti polgárháborús övezetek országai esetében. Hadd jöhessenek nyugodtan, úgymond, turistaként azok, akiknek el kell menekülniük a hazájukból. Miért kell rákényszeríteni őket a kockázatos tengeri menekülésre, amikor jöhetnének nyugodt körülmények között, vonatokkal és buszokkal? Figyelembe véve, hogy csak Szíria és Irak esetében 14 milliónyi, lakhelyét elhagyó menekültről van szó, ez azért talán tényleg túlzás.
Értelmetlenül emberséges álláspont, mondaná Nietzsche.

A másik oldalon viszont ott van a paranoiásan nacionalista vélemény.
Az olcsó belpolitikai haszonlesés jegyében Európa-szerte hangoztatott nézet, amely szerint hagyni kellene megfulladni őket. Hiszen ha még néhány ezer menekült megfulladna, akkor a többi már el sem indulna. De minimum szét kellene lőni a csempészek hajóit. Katonai akcióval megfékezni ezt az egész borzalmat. A mindig és állandóan kompromisszumot kereső Európa (mert a kompromisszum szintén része a jó európaiságnak) most ennek a két szélsőséges véleménynek a csapdájában szenved.

Milliókat nem akar beengedni, de nem is szeretne ezreket megfulladni látni. A kapkodóan szervezett mentőakciók viszont oda vezetnek, hogy fenntartják az embercsempészek busás profittal üzemelő bizniszét, ez a pénz visszapörög a polgárháborúkba, és ezzel újabb menekülthullámot táplál.

A józan, európai kompromisszum jegyében egyre többet hallani azt a tervet, amely az Egyesült Államok 1993-ban, a haiti menekülthullám idején alkalmazott példáját követné, és hadihajóblokádot vonna a zűrzavaros észak-afrikai országok partjai elé. Senki se ki, se be. Csak az afrikai oldalon, mondjuk Tunéziában kirendeltséget nyitó európai menekültügyi hivatal engedélyével átengedett, valóban halálos fenyegetés elől menekülők jöhetnének.

Néhány tízezer, alaposan ellenőrzött és regisztrált menekültről lenne csupán szó. De annyiról igen!

Frei Tamás - metropol.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!