Főleg, mert ha időben észrevennénk, akkor megint Magyarország felé sodorna a virtuális szél egy olyan hajót, amelyre esetleg felülhetnénk.

Kezdődött Roger Tallonnal. Ő a franciák legendás ipari formatervezője, akire talán csak azért lettem érzékeny, mert volt szerencsém ajándékba kapni egy Tallon tervezte karórát. A 60-as évek meglendülő amerikai és nyugat-európai életszínvonala és az ahhoz kapcsolódó igényesség megjelenése hozta őt divatba. Tervezett rengeteg tárgyat, elegáns és stílusos írógépet éppúgy, mint hűtőszekrényt, televíziókészüléket vagy éppen a franciák szuperexpresszét, a TGV-vonatot.

Amikor 2011-ben meghalt, Franciaországban elmélkedni kezdtek arról, hogy mi lehet az oka egyes tervezők elfeledésének, mások divatossá válásának, és általában is, a tárgykultúrához kapcsolódó ízlésváltozásoknak. A franciák arra jutottak, hogy a nagyközönség mindig azokra kíváncsi, akik előfutárai, úttörői azoknak a mély folyamatoknak, melyek a mindennapjainkat meghatározó tárgyak kialakulásához vezetnek. Tallon „hírneve” a közel háromszázzal száguldó vonatok iránti lelkesedésnek éppúgy köszönhető, mint a TGV szépségének és a maga korában mindenképpen futurisztikusnak tekintett formavilágnak.

Így és ezzel jutunk el a felénk hajózó lehetőséghez. Nyugati lapokban ugyanis egyre többet emlegetik két olyan magyarnak a nevét, akit (tegyük a szívünkre a kezünket) valójában mi sem ismerünk. Talán hallottuk a nevüket, de hogy miért is lehetnénk büszkék rájuk, és mire lenne jó nekünk az őket körbelengő „divat”, ezt egyelőre aligha értjük.

Moholy-Nagy Lászlóról van szó és Kepes Györgyről. Mert ahogy a sebességért és a hűtőszekrények, televíziók modernitásáért lelkesedő világ egykor felkapta Roger Tallont, aztán ahogy a környezettudatosság 90-es évekbeli divatja felkapta Richard Buckminster Fullert, úgy viszi most az internet és az okostelefonok világa Moholy-Nagyot és Kepest. Világszerte egyre többen gondolják ugyanis, hogy Moholy-Nagy László 1931-ben tervezett fény-tér-modulátora, amely a vetülő fény játékát használta ki, tulajdonképpen előfutára volt annak a mozgó képi világnak, amely manapság a mindennapokban körbevesz minket. A számítógépek, videojátékok és telefonképernyők vizuális nyelvének megteremtése, a modern kori látás kultúrájának kialakítása akkor és ott kezdődött Moholy-Nagy Lászlóval. Aztán már Amerikában teljesedett ki a kollégájával, egy másik magyarral, Kepes György víziójával. Az ő egészen újszerű megközelítésmódjával művészet és technológia viszonyában. Fény, árnyék, szín, vizuális tervezés, ez volt Kepes!

Ki kellene találni, hogy mit kezdjünk ezzel. Velük, az ő munkásságukkal a mai technológiamániás világ figyelmének fókuszában. Ennek a két magyar zseninek a segítségével fel kellene szállni a felénk tartó országimázshajóra, mert ez talán messze visz…

Kapcsolódó anyagok:

• ]]>Magyar festészeti kiállítás a római Nemzeti Galériában]]>
• ]]>A világ tizedik legdrágább fotója lett egy magyar kép]]>
• ]]>Megújult a 20. századi és kortárs állandó kiállítás]]>

Frei Tamás - metropol.hu