Ma 2019 október 23. Gyöngyi napja van. Holnap Salamon napja lesz.
641a3c4963b8a6cff88b4f9ce52ccc0d.jpg

Frei Tamás - Kínai nem vesz kínait

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Milánóban történt, a hét elején. Az egyik legrégebbi olasz kávégépkészítő család tulajdonosával ittuk épp az eszpresszót, amikor kitört belőle a „dolce vitát” élvező olaszokra alig-alig jellemző düh.

A kínaiak, a betolakodók, a kényelmes és édes olasz életet felforgató távol-keletiek elleni hangos tiráda furcsa kisülése volt annak a fordulatnak, ahová a robusztusan fejlődő kínai gazdaság mostanra eljutott.

Ha nem egy eszpresszó kíséretében csapódik le rajtam a globálkapitalizmus újabb fordulatának lehelete, akkor talán meg sem értem. Hiszen az újságokban olvasott statisztika többnyire csak nehezen átélhető számok gyűjteménye. Kínából újabban ömlenek a felmérések és kimutatások, melyek azt jelzik, hogy a hatalmas országban tényleg pénzköltő, valódi fogyasztónak tekinthető félmilliárdnyi emberből a többség (körülbelül 80 százalék) legfeljebb csak a napi szükségleti cikkekből akar kínait venni. Miközben itt, Európában, lassan minden kínai gyártmány, a mindennapjainkat behálózó elektronikus szerkezetektől kezdve a buszok alkatrészein át egészen a tornacipőig, a kínaiak tudatosan kerülnék azt, amit saját maguk gyártanak.

Többnyire nem sznobizmusból persze. Nem úgy, mint évtizedekkel ezelőtt, a 60-as években magára találó, meggazdagodó és mindent, ami európai, teljes szívből imádó Japán. Nem, itt most másról van szó. A kínaiak nem az európai és amerikai márkák múltjába lesznek szerelmesek, hanem állítólag valódi bizalmatlanságból nem akarnak kínai termékeket vásárolni. Ők ugyanis pontosan tudják, hogy Kínában hogyan is „nyesik le a sarkokat”, vagyis hagyják el és ki a végterméken elsőre még nem látható, de később problémákat okozó költséges kiadásokat. Hogyan és miért nem lesz például a kínai gyártmányú pelenka olyan, mint a francia. Úgyhogy ők a nagy nehezen megkeresett pénzükért franciát akarnak. Francia pelenkát a saját gyerekeik popsijára, nem pedig kínait.

Első pillantásra ezek után nem is értettem az olasz eszpresszógépesek felháborodását. Hiszen Kína éledő és egyre erősebb Nyugat-mániája igazi aranybánya lehet a minőségi európai termékeknek. A gazdasági statisztikák bűvöletében élő makroközgazdászok most már egyre többet beszélnek arról, hogy ennek a trendnek köszönhetően megfordulhat a pénzcsatornák folyási iránya. Az elmúlt évtizedekben Kínába pumpált európai és amerikai pénz visszafordulhat és visszavándorolhat, mert a kínaiak elköltik majd nyugati termékekre.

Japán esetében is így volt egészen a 80-as évek elejéig, amikor jött az újabb fordulat, a világszínvonalú japán termékek piaci sikere. De Kína ettől azért még távol van. Most még csak annyi történik, hogy elutaznak Olaszországba, a nagy tradíciójú eszpresszógépgyártókhoz például, és „csicskáztatják őket”. Mario használta a csicskáztatás szót annak a négy napnak a leírására, amit a kínaiak az ő trevisói üzemében töltöttek egy hónappal ezelőtt.

„Eljöttek, és minden alkatrészt megvizsgáltak – mesélte Mario –, még a rézcsiszoló dobok belső felépítését is, hogy biztosan nincs-e bennük semmi kínai. Aztán igazolást állítottak ki, és így már megveszik a gépeinket. Ide jutottunk, a mi családunkat vizsgáztatják a kínaiak!” Hát ide. A dolce vita kényelméből nézve gyomor kell hozzá, ez világos, de azért megéri…

Kapcsolódó anyagok:

Frei Tamás -metropol.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (13) Kultúra (4) Nagyvilág (1437) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (627) Életmód (1) Mondom a magamét (4014) Flag gondolja (33) Sport (729) Mozaik (42) Egészség (50) Jobbegyenes (1618) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (470) Vetítő (37) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (137) Heti lámpás (217) Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Belföld (5) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>