Kezdődött az Obama-adminisztráció kiszivárgó körlevelével, amelyben az amerikai internetszolgáltatókat azokról a világhálós linkekről tájékoztatták, amelyeken keresztül az elmúlt időszakban kínai katonai hackerek be tudtak lépni az amerikai nagyvállalatok számítógépes hálózataiba. A washingtoni kormányzat levelében óvatosan nem említették meg azt a sanghaji címet, a kódneve alapján csak 61398-as egységként nyilvántartott székházat, amelyben a kínai hadsereg kiberparancsnoksága székel.

Erre kellettek a CIA emberei. Volt és jelenlegi munkatársak. Magukat megnevezni nem kívánó vagy éppenséggel most már civil biztonsági szolgálatoknál dolgozó profik, akik először csak finoman, a hétvége óta viszont már nagyon is nyíltan új hidegháborúról beszélnek. Kiber-hidegháborúról. 

Első pillantásra ez kevésbé életveszélyes konfliktus, mint amilyen az egykori szovjet–amerikai szembenállás volt, de másodikra, alaposabban megnézve, már sokkal veszedelmesebbnek tűnik.

A kínai–amerikai vita tavaly még csak a szellemi tulajdon védelméről szólt. Az illegálisan letöltött filmek kultúráján nevelkedő amerikaiak el is intézték egyetlen vállrándítással, nem az ő bajuk alapon. Kínaiak megszerzik egy amerikai multi legújabb szívgyógyszerének titkos receptjét? Vagy egy még le sem gyártott detroiti benzintakarékos autó motorjának a tervét?

Ez azért mégsem halálos veszély, ugye?

Amikor aztán Obama elnök két héttel ezelőtt a kongresszusban arról beszélt, hogy Amerika ellenségei (Kínát név szerint nem említette) a jelek szerint meg akarják bénítani az ország elektromos rendszerét, sőt, szabotálni szeretnék az amerikai légiközlekedés irányítását, akkor már sokan felkapták a fejüket. Obama azt is mondta, hogy a kiberellenség szerinte nemsokára le fogja tudni állítani az amerikai pénzügyi rendszert.

Az ügy hirtelen átlépett a „na és” kategóriából a kiber-hidegháború realitásába. Az amerikaiak egyelőre képtelenek feldolgozni, hogy épp az az ország, jelesül Kína, amellyel éves szinten 425 milliárd dolláros kereskedelmet folytatnak, és amely nemcsak versenytársuk, hanem egyben fő piacuk, vásárlójuk és az amerikai államkötvények tulajdonosaként részben az amerikai gazdaság finanszírozója is, épp ez az ország készült éveken keresztül arra, hogy szisztematikusan behatoljon Amerika legnagyobb céges adathálózataiba, hogy ellophasson mindent, amit csak bír.

Mi van? Egyelőre csak eddig a kérdésig jutottak. Hát az, hogy amerikai cégek olcsó munkaerő után kutatva és hatalmas amerikai piacot kínálva megerősítették Kínát. Azt a Kínát, amely most már ki akarja rabolni őket. Gyors megoldás persze ebben a hidegháborúban sem lesz, hiszen a leköszönő amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton is így összegezte a dilemmát: „Amerika hogyan is tudna keménykedni a saját bankárával?”

         Kapcsolódó anyagok:

• ]]>Újabb veszélyes számítógépes kártevőt fedeztek fel]]>
• ]]>Red October: fontos tanulságok]]>

Frei Tamás - metropol.hu