- 0
Kezdjük az első hallásra száraznak tűnő hírrel: egy stuttgarti kiadó gondozásában megjelent Alföldy Géza Római társadalomtörténet című korszakos művének bővített és átdolgozott változata.
Bevallom, soha nem hallottam Alföldy Gézáról, ami nagy kár, gondolom most már. A nyugati világ ugyanis, főleg Európa német ajkú része, Alföldyt az ókortörténet, a római társadalomszerkezet egyik legnagyobb felkészültségű tudósaként tartja számon.
Mi valószínűleg azért nem hallottunk róla, mert 1965-ben emigrált. Sokat elárul a helyzetről, a tudatlanságunkról és erről a hazájában lényegében elfelejtett kiváló magyar tudósról, hogy Alföldyről a Wikipedián például csak angol és német oldal létezik, magyar nyelven nem is találtam róla semmit.
Alföldy professzort azért tartja zseniálisnak a nyugati világ, mert nyelvtudása, főleg latinismerete páratlan volt (római sírfeliratokat rekonstruált). Azt olvasom a német lapokban, hogy mivel Alföldy az 50-es évek kommunista Magyarországán nőtt fel, így rendkívül érzékennyé vált az „alsóbb néprétegek” szenvedései iránt. Amikor aztán Németországba csöppent, olyan német történészek közé, akik a hitleri Németország felsőbbrendűségében szocializálódtak, és az ókortörténetet a fáraók és császárok perspektívájából nézték, nos, akkor jött Alföldy, és a rabszolgák sorsát elemezte.
A kisemberek sírfeliratait… Alulról indult el fölfelé, így próbálta megérteni a Római Birodalom szerkezetét, ezért sikerült neki.
A Stuttgartban most megjelent könyv kétszer olyan vastag, mint az eredeti, a Németországban 1975-ben kiadott (Magyarországon 1996-ban, kis példányszámban jelent csak meg), és Alföldy professzor teljes életművét felöleli. Posztumusz... Mert Alföldy Géza tavaly, 76 évesen, amikor épp díszdoktori címét ment átvenni Görögországba (micsoda fintora, de a helyszín tekintetében tulajdonképpen kegye is a sorsnak), váratlanul elhunyt.
Felmászott imádott ókori épületére, az Akropoliszra, csak ment, ment felfelé, bele az ősi kövek ölelésébe, élete elképzelt világába, ahogy mindig is tette Athénben, amikor ott járt. De hirtelen megállt a szíve, és az ókor romjai között, az Akropoliszon elhunyt.
Alföldy Géza még most, halála után is öregbíti a magyar szellemi élet hírnevét. Legalább tanuljuk meg a nevét!
Kapcsolódó anyagok:
Levágott kézfejek egy ősi egyiptomi palotában
Újabb német politikust fosztottak meg doktori címét?l
Frei Tamás - metropol.hu
