A hadászatban is van arra példa, hogy a döntésre feljogosítottak rosszul határozzák meg a stratégiát, és a nemesnek tűnő küzdelem végül katasztrófához vezet.

A téves célmeghatározás oka a rossz helyzetértékelés, illetve egy másodlagos – rejtett – cél elérése lehet. Az ISIS (teljes neve Iraki és Szíriai Iszlám Állam) által kihirdetett kalifátus megsemmisítése stratégiai tévedés, mely Európára kifejezetten katasztrófát fog jelenteni. A tény ugyanis az, hogy az ISIS-kalifátust, amelyet a nemzetközi közvélemény és politikai elit, érthető módon, jelen formájában nem ismerhetett el, olyanok hozták létre, akik politikai értelemben hazátlanok.

Egy részük a NATO által korábban megszállt területek – Irak, Szíria, Líbia, Afganisztán stb. – földönfutói. Olyanok, akik a külső katonai megszállás miatt üldözötté váltak, lévén hogy a korábbi, megdöntött hatalom elitjéhez tartoztak. Sokan közülük katonák, titkosszolgálati tisztek, állami alkalmazottak vagy egyszerűen – Európából és az Egyesült Államokból nézve – a volt diktatúra nómenklatúrájának tagjai.

A változást követően a behódolás vagy a bujkálás közül választhattak. A NATO-szövetséges új rezsim ugyanis – objektív okok miatt – kénytelen volt ellenségnek tekinteni őket. Korábban a saját országuk társadalmában a vezető értelmiséghez tartozó emberek a bujkálás során önszerveződésbe kezdtek.

Készültek a bosszúra és visszavágásra, miközben élettérre volt szükségük. Megszületett a kalifátus eszméje, majd annak megteremtése. Hozzájuk csatlakoztak azok az „idegenek”, akiknek nagy része Európából érkezett.

Európai országok állampolgárai, akik muszlim hátterük miatt sohasem tekintették igazán sajátjuknak azon nyugati demokráciákat – például Franciaországot, Nagy-Britanniát, Hollandiát, Németországot, Svédországot stb. –, ahol születtek vagy ahol bevándorlókként állampolgárságot kaptak. Torz identitású tömegek érkeztek az ISIS-kalifátusba, új hazát keresve maguknak.

Természetesen semmi sem menti az Iszlám Állam létrehozóit és támogatóit annak felelőssége alól, hogy alapvetően erőszakos úton jutottak területekhez, hogy a szíriai és az iraki területek őslakosait leigázták, behódolásra kényszerítették, és ha erre nem voltak hajlandók, kivégezték őket. Szerencsésebb esetben adófizető rabszolgák lehettek egy elborult elméjű ISIS-vezérkar őrült rendszerében.

Mindettől függetlenül földrajzilag behatárolható terület állt rendelkezésükre, ahol saját, főként a saríára épülő törvényhozást, államigazgatást vezettek be. Az Iszlám Állam léte rengeteg elfogadhatatlan tevékenysége mellett egy kezelhető előnyt is hordozott.

Legfőképpen azt, hogy Irak, Szíria és a térség más országai részben megtisztultak a szélsőséges dzsihadisták egy jelentős részétől. Egyszerűen azért, mert ezek az elemek a kalifátusba költöztek. A jelenség, hogy egy addig nem létező ország egyszer csak a történelem során létrejön, nem egyedi eset. A felesleges vita elkerülése érdekében nem nevesítem azon országokat, amelyek szintén vérrel, könnyekkel és szenvedés árán alakultak meg.

Miközben végleges megszilárdulásukat megelőzően a terroristaakciók sem voltak elfogadhatatlanok az életteret keresők részéről.
Mivel az ISIS-kalifátus nyíltan hódító politikát hirdetett, és egyre nagyobb területeket kívánt kiszakítani a környező államok rovására, ezt a folyamatot meg kellett állítani.

Ahogyan óvni kell az ártatlanok életét és nyomás alatt kell tartani az elfogadhatatlan rezsimek túlkapásait. Elgondolkodtató azonban az, hogy az önmagát nyíltan terrorista hadseregnek tituláló ISIS néhány éves fennállása idején megtalálta a nemzetközi partnereit, amikor nyersolajat kínált, amelyet az elfoglalt területeken termelt ki.

Vagy az, hogy voltak olyan együttműködők, akik segítették fegyverek beszerzésé­ben, közvetlenül a fegyvergyártóktól. A szégyenlős nemzetközi politika szereplői és a fősodratú média erről ritkán ejtett szót, úgynevezett magasabb érdekekre hivatkozva. A mára szétvert ISIS-kalifátus létezése sokkal összetettebb képet mutat annál, mint amit erről a közvélemény gondol, illetve akarták, hogy gondoljon.

Az ISIS szétzavarását követően kicsit furcsa a lelkesedés azok részéről – főként a vezető NATO-országok képviselői értendők ide –, akik annak idején parancsot adtak a már jelzett célországok, főként Irak megszállására és átalakítására.

Minden történet úgy kerek, hogyha tényszerűen vesszük számba a kiváltó okokat és folyamatokat a világ rendjét alapvetően meghatározó eseményekkel összefüggésben. Mert a kalifátus megszűnésének következményei már nem csupán a Közel-Keletre lesznek hatással, hanem Európára és Magyarországra is.

A szétvert ISIS-hadsereg megmaradt – több ezer – katonája ismét elindul „új hazát” keresni, és az egyik irány biztos, hogy Európa lesz. Ráadásul ismét a bosszú határozza meg stratégiájukat, hiszen immáron másodszor váltak földönfutókká.

A háború és járulékos következményei alapvetően tőlünk távol okoztak jelentős pusztítást. Mindeddig Európát marginális kár érte, és a lényegi problémát a migrációs hullám fokozódása jelentette. Azzal viszont, hogy az Iszlám Állam katonái terület nélkülivé váltak, sokkal kitettebb szakasza következik a konfliktusnak.

Az elmúlt években Nyugat-Európában a terrortámadásokat végrehajtó önkéntes, inkább amatőr merénylőket felváltják a harcban edzett, csoportban dolgozó és gondolkodó alakulatok. Európai célpontokat keresve folytatják harcukat. Olyan időszak következik, amelyre kontinensünk védelmi képessége nincs és nem is lehet felkészülve.

Már csak azért sem, mert a gerillaharcmodor, amelyet az ISIS képviselni fog, háborús környezetet feltételez. Európa viszont ragaszkodik ahhoz, hogy béke legyen, és védelmi rendszere is ezt a gyakorlatot követi.

Hogy konkrétan melyek a tényszerű veszélyek, mire és hogyan kell felkészülni, és a folyamat miért nem spontán és véletlenszerű, nos, erre helyhiány miatt majd két hét múlva tudunk visszatérni.

Földi László

A szerző titkosszolgálati szakértő

]]>www.magyarnemzet.hu]]>