Aki esetleg abban a hitben ringatta magát, hogy a folytonos oktatás-egészségügyezés az ellenzék relatíve új politikai innovációja, az nem is tévedhetett volna nagyobbat. Már az első Orbán-kormány alatt is szállóigévé vált az „ebből hány lélegeztetőgépet lehetett volna vásárolni?” kezdetű mondat.

Az RTL Klubon eleinte nagy sikerrel vetített Heti hetes című baloldali véleményműsorban mondogatta ezt a bizonyos legendássá és egyes körökben – a mieinkben – hírhedtté vált tételmondatot annak idején Gálvölgyi János. Folyton, minden egyes héten mindennel, mármint tényleg mindennel kapcsolatban. Legyen az a Millenáris Park, bármilyen stadion felújítása, a Nemzeti Színház megépítése, a nemzeti ünnepeink vagy az augusztus 20-i tűzijáték.

Lényegében bármilyen beruházás ki tudta váltani a Heti hetes kizárólag a ballib értelmiségi felhozatalból összeválogatott szereplőinek éktelen haragját és elkeseredettségét, ami után aztán szombat esténként több mint kétmillió (!) ember látta-hallotta felhorgadni, felháborodni, fenyegetőzni, rettegni vagy kétségbeesni a szoclib propagandistákat. Hiszen Orbán már akkor is emberek tízezreinek halálos ítéletét írta azzal alá, hogy nemzeti ünnepekre, sportra, kultúrára költötte el az adófizetők pénzét, ahelyett, hogy Magyarország teljes GDP-jét az egészségügybe tolta volna.

Ugye, hogy semmi sem változik?

Csak a történelmi hitelesség miatt, valamint okulás gyanánt fiatalabb olvasóink kedvéért mondom, hogy Farkasházy Tivadar, Havas Henrik, Gálvölgyi János és Hernádi Judit változatlanul, azután is a Fideszt szidta, kritizálta és Orbántól rettegett, amikor már a szocialisták és a szabad demokraták voltak újra kormányon. Hogy mindenki értse, mire akartunk kilyukadni: szó nem volt, szó sincs arról, hogy a humor ellenzéki műfaj lenne.

Mert hogy ezt bírta nyilatkozni Lendvai Ildikó szövegírója, Farkasházy Tivadar, midőn egyszer valaki rákérdezett, hogy tessék mondani, miért kizárólag a Fideszt támadják, miért csak Orbánékon gúnyolódnak, ha egyszer ők már ellenzékben vannak? Persze azóta az is kiderült, hogy jobboldali ember egy tisztességes ecsetvonást, egy közepes tánclépést, egy rövidebb verset és két sort sem tud leírni, elmondani, megírni, ellejteni, hiszen minden kizárólag baloldali/liberális lehet.

Mert csak. Mert ők ezt mondják. Az elfogadók. A liberálisok. Valószínűleg, sőt egészen biztosan a demokráciáról is ezt gondolják.
Hogy a jobboldali választók szavazata nem érhet annyit, mint az emberi jogokért, a melegekért, a migránsokért rajongó haladóké. Ha rajtuk múlna, hagynák is a fenébe ezt az ósdi, idejétmúlt szavazósdit, mert annak a kelleténél többször az szokott lenni a vége, hogy a fasiszta, mucsai, gyűlölködő, transz- és homofób agymosottak felelőtlenül és meggondolatlanul kétharmados felhatalmazást adnak Orbánéknak.

Tehát a Heti hetes úgynevezett sztárjai nem az aktuális hatalmon gúnyolódtak, hanem mindig a jobboldalon és a Fideszen. Ahogyan a Nap-kelte, a Népszabadság, a Népszava, a 168 Óra, a Magyar Narancs, valamint az Élet és Irodalom sem lett egy csapásra kormánykritikus, miután a haverjaik kerültek kormányra. Maradtak, ahol voltak. A baloldalon. Az ellenzék ellenzékeként viselkedtek a 2002-es kormányváltás után, de igazából már 1993 óta gyűlöli a baloldali sajtó a Fideszt. És pont úgy viselkedtek, mint a lélegeztetőgépek állítólagos hiánya miatt minden héten sírógörcsben kitörő Gálvölgyiék. Ebből következik, hogy ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból a Fidesz elvesztené 2022-ben a választást, az Index, a 444, a 24.hu és a HVG természetesen nem a Gyurcsány–Dobrev–Jakab-kormányt, tehát a hatalmat kezdené kritizálni, hanem maradna a baloldalon és folytatná az évtizedek óta vívott háborúját Orbán Viktor ellen.

Ezt az állítást könnyen ellenőrizhetjük, ha megnézzük, hogyan viszonyul most az ellenzéki sajtó az önkormányzati választást megelőzően az orvosi CT-k hiányával kampányoló Karácsony Gergelyhez. Kristálytisztán látszik, hogy a hatalmi pozícióban lévő Karácsonnyal milyen finoman, már-már érzéki gyengédséggel bánik a magát független-objektívnak hazudó ellenzéki sajtó. A balliberális újságírók egyszerűen szerelmesek Karácsonyba. A világért sem kritizálnák. Nem is teszik soha.

De térjünk vissza az ellenzéki pártok és Gálvölgyi János politikai termékére! A lélegeztetőgépek hiányára és a romokban levő (oktatás) egészségügyi rendszerre.

Szerdán közölt egy terjedelmes interjút a Válaszonline egy Svédországban élő és dolgozó orvossal, aki megdöbbentő dolgokat mondott el. Mármint a kizárólag a ballib sajtót olvasóknak. Akik nemcsak az ellenzéki lapokat forgatják, azok cseppet sem döbbentek meg, hogy a skandináv országban az összeomlás szélén egyensúlyozik az egészségügy – mármint nem Gálvölgyi János-i értelemben, hanem tényleg –, hogy gyakorlatilag leálltak a tesztekkel, hogy a svéd miniszterelnöknek nincs diplomája, mindössze egy egyéves hegesztőtanfolyamot végzett, hogy az iskolákat és az óvodákat nem zárták be, hogy egyáltalán nem vesznek mintát az elhunytaktól, tehát ha korábban, életében nem vizsgálták meg, akkor a haláleset oka rejtve marad. És hogy tulajdonképpen semmilyen kijárási korlátozást nem vezettek be.

De a bezzegnyugatozók, a bezzegsvédországozók, a Magyarország mindent rosszul és késve csinált mantrázóknak a most következő információk a legfontosabbak.

„Az egészségügyiek legnagyobb félelme most az, hogy kifogyhatnak a megfelelő személyi védőfelszerelésből, és ki lesznek téve a fertőzés kockázatának. A közvetlen környezetemben is van olyan kolléga, aki lélegeztetőgépen van” – mondja a Svédországban dolgozó orvos. És ezt is: „Svédországban kevés az aktív (gyógyító) fekvőbetegágy, kevesebb mint egyharmada a magyar kapacitásnak. Ez vonatkozik az intenzív osztályokra, a lélegeztetőgépek számára is. Az európai listák végén vagyunk.”

Tehát rögzítsük! Svédországban az aktív (gyógyító) fekvőbetegágy kevesebb mint egyharmada a magyar kapacitásnak. Harmadannyi betegágyuk van, mint nekünk, magyaroknak, ahol Orbán Viktor minden fillért ellopott vagy stadionokra költött, és ahol az ellenzéki sajtó szerint romokban hever az egészségügy. És ez a helyzet a lélegeztetőgépekkel is. A svéd egészségügynek harmadannyi lélegeztetőgépe van, mint a sokkal szegényebb Magyarországnak.

Persze a tipikus balliberálist a tényeknél, az adatoknál, számoknál kevesebb dolog tudja jobban kihozni a sodrából. Mert például pont az ellenzék által folyton előkapott lélegeztetőgépek tekintetében Európában jelenleg az élvonalban vagyunk egymillió főre vetítve. Persze a nap holnap is fel fog kelni és Kálmán Olgáék holnap is a tönkretett egészségügyről fognak hazudozni. A számok, a statisztikai adatok ellenére is.

Hiszen a magyar ellenzék a vírusnak drukkol.

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>