Fodor Gábor tegnap meghirdette magát. Korábban Botkára tett, hát nem jött be. Most a Simicska-tévében az új választási szabályoknak ment neki, hátha valakinek feltűnik létezése. Okosan nézett a kamerába, kimérten beszélt. Közben a telefonjára pislogott, jó lett volna, ha végre hívja valaki. Mert milyen lenne a magyar politika nélküle, a liberál-celeb nélkül?

Fodor Gábor a Fideszben kezdte, aztán az SZDSZ-ben világosult meg. Utóbbi színekben kétszer miniszter is volt, oktatási és környezetvédelmi is. Az első tárcánál megelőzte korát, már 1994-ben szükségesnek tartotta felhívni a középiskolások figyelmét a homoszexualitás jelentőségére. Közben előkészítette a felsőoktatási tandíj bevezetését. Aztán Horn Gyula kirúgta, mert unta, hogy a reggeli kormányüléseken belealszik minden második mondatába. De figyelmes volt: Fodor liberálisan távozhatott, felmentését kérhette.

Környezetvédelmi minisztersége már a Gyurcsány-érára esik. Fogalmazzunk finoman: aki nem csinál semmit, az nem is árt senkinek. Aztán az SZDSZ elnöke lett, s az SZDSZ rövidesen megszűnt. Mondhatnánk úgy is: hatékony ember.

Később megalakította a Magyar Liberális Pártot (Liberálisok). Kellett végre egy komoly szervezet..!

„Mi, akik jónéhányan parlamenti pártok vagyunk” – ez a kedvenc mondatom Fodor Gábor országgyűlési képviselő tegnapi interjújából a HírTV-be]]>n.]]> A Liberálisok elnöke egyelőre ismeretlen okokból került fel 2014-ben az ellenzéki listára, majd onnan egyenesen a Parlamentbe. Állítólag Gyurcsány protezsálta tiszta jóindulatból, legyen minél sokrétűbb a demokratikus összefogás, a zavarosban aztán lehet halászni.

A Magyar Liberális Pártot viszont soha, semmikor és semmilyen körülmények között nem szavazta be senki a magyar Országgyűlésbe. Máshova se.

És akkor mi van? Fodor liberális demokrata, azt mondja, amit látni szeretne. Felbeszéli magát. Ezen kívül imád összefogni. Korábban Botkára tett, idézem pár hónappal ezelőtti mondatát: „Kezdettől fogva nagyon örülünk annak, hogy Botka László színre lépett. Szeged polgármestere olyan ellenzéki jelölt, aki mögé lehet, és érdemes odaállni”. Hát ez nem jött össze.

Akkor most mi legyen?

Induljanak külön? Fodor Gábor gyorsan összehívta a pártkongresszust.
Legyen bölcs, a párttagság egyetértésével találkozó, előremutatóan demokratikus döntés! A megfelelő küldöttszám azonban egyáltalán nem jött össze. Nem, hogy küldött, de tagság sem adódott. Ekkor a pártelnök a tükörbe nézett, és máris meglett a határozatképesség. Mondjuk a vita ezután is eltartott néhány óráig.

Ott volt a karakán álláspont. Fodor felhúzta szemöldökét: induljunk külön! Hiszen minden képviselőjelölt után jár egymillió forint támogatás. Elméletileg 106 liberálist az egy milla töredékéért is össze lehet toborozni. No, de ott az új törvény. Itt tükör-Fodor ajka legörbült: ha a párt nem éri el az egy százalékot, azt immár vissza kell fizetni. Pénzt visszafizetni? Nem liberális módi… A választásokon való egy százalék elérése pedig mostanában pláne nem az.

Azonban a téma jó! Sőt, bármilyen téma jó! Beszéljünk bármiről, hátha valakinek feltűnik, hogy mi – azaz én – is itt vagyunk a placcon! Nyilatkozzuk fel magunkat, a libbal sajtó bármikor enged beugrást, ha Kero lemondja az aktuális mentegetőző interjút.

És Fodor Gábor meghirdette magát. Szépen, öntudatosan – azért egy kicsit mórikálva magát – tálcán kínálva nyilatkozott.

Micu nevű macskám meg közben folyamatosan kajáért nyávog. Bármennyit is kap. A két hír jelentősége ugyanaz. Azzal a különbséggel, hogy Micu nem keres százezreket a Parlamentben. Ja, és ugyan a cica egy önző dög, akit meg sem lehet simogatni, viszont legalább nem liberális celeb, aki bárkihez dörgölőzne.

Mondjuk lustának – lusta. Haszontalannak – haszontalan. De nem traktál ostobaságokkal…

Fotó: facebook.hu

Máté T. Gyula - ]]>http://matete.pestisracok.hu]]>