A közéletet uraló kettős mérce már a nyári szabadtéri rendezvényeket is utolérte

Nagy sikerrel, a szervezők nyilatkozatai alapján számos rekordot (napi nézőszám, összes látogató) megdöntve zajlott le Sopronban az idei VOLT Fesztivál, neves nemzetközi fellépőkkel és szinte mindenkivel, aki számít a hazai pop- és rockzenei életben.

Ám az ellenzéki média mindenütt ugyanattól a szalagcímtől volt hangos: az egyik fellépő a politika miatt lemondta a szereplést. Vajon ki lehet az? – gondolkodhatott el sok külső, felületes szemlélő, aki nem volt ott az eseményen. Vajon a Guns N’ Roses egykori gitárosa, Slash döntött úgy, hogy zenekarával távol marad? Vagy a maszkos metálbanda, a Slipknot gondolta meg magát? Esetleg a szintén kemény, de rapzenében utazó Cypress Hill mondta azt, hogy köszöni szépen, de ebből nem kér? Tán a nemzetközi sztár-DJ-k egyike; Robin Schulz, Martin Solveig vagy Lost Frequencies hirdetett bojkottot?

Sokan rá sem kattintanak egy hírre, de a látványos, hangzatos cím megmarad a fejükben. Nagyon jól tudja ezt a baloldal; a hangulatkeltés, a kútmérgezés régóta bevett módszer, mára pedig a nettó álhírekig sikerült ezt fokozni. Ugyanis egyetlen koncert sem maradt el. Mindössze annyi történt, hogy egy nappali programhelyszínen, az egyik sátorban rendezett pódium- és kerekasztal-beszélgetések egyik résztvevője, egy állítólagos rapper, bizonyos NoÁr mondta le nagy dérrel-dúrral a részvételt.

No de miért mondta le, és egyáltalán, ki is ő?

Az utóbbi kérdésre viszonylag egyszerű a válasz: senki. Egy Molnár Áron nevű színész (egyetlen filmje, sorozata vagy darabja sem jut eszembe, de bizonyára az én hibám), aki önmagát rappernek nevezi, valójában egy politikai aktivista, s mint ilyen, a balliberális média egyik futtatott kedvence. A rappelés nála nagyjából a tüntetésekre korlátozódik; koncertjei, fellépései nemigen vannak, bizonyára nem véletlenül. Facebook-oldalát összesen 13 ezren kedvelik, Instagramon 3500 körüli követője van.

Összehasonlításként: egy másik rapper, az inkább a fiatalok szubkultúráiban ismert Krúbi esetében ez a szám 26 ezer, illetve 59 ezer, a Halott Pénznél 217 ezer, illetve 81 ezer, Majkánál 485 ezer, illetve 387 ezer; de még a széles közönség előtt teljesen ismeretlen, NoÁrhoz hasonlóan fröcsögve politizáló Funktasztikust is 36 ezren, illetve 4500-an követik a két közösségi oldalon.

Szóval amikor Molnár Áron úgy döntött, nem vesz részt a VOLT Fesztiválon, nem történt nagy tragédia. A közönség közel száz százalékát hidegen hagyta. Mint ahogy az egy-két százaléknyi hivatásos hőbörgőt leszámítva a bulizókat az sem zavarta, hogy a koncertek közötti szünetekben a kivetítőn a sok reklám, egyéb programajánlat stb. mellett Orbán Viktor miniszterelnök harminc évvel ezelőtti, a Hősök terén elmondott beszédéből is rendszeresen láthattak öt (!) másodpercet a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából. A helyszínen egyáltalán nem volt ebből „ügy”, senkit nem zavart, a fesztiválozók (százezernél is többen) élvezték a koncerteket, remekül érezték magukat.

Molnár Áron és elvbarátai szokás szerint egy mesterséges cirkuszt próbáltak generálni, a balliberális média hathatós közreműködésével. Hallhattuk a felháborodott szlogent: ne legyen propaganda (és politika) a fesztiválokon! Érdekes módon, amikor Medgyessy Péter látogatott ki a Szigetre és vett fel egy Kistehén-pólót, az kifejezetten menő volt, mint ahogy akkor is elmaradt a felháborodás, amikor Gyurcsány Ferenc épp a VOLT Fesztiválon politizált élőben a fiatalokkal.

A rendszerváltás a közelmúltbeli történelmünk legfontosabb eseménye, amelyről fontos is, hogy megemlékezzünk, s tán az sem ördögtől való, hogy azok a fiatalok is tisztában legyenek a jelentőségével, akik akkor még meg sem születtek, és ne csak az iskolapadban, de saját közegükben (például egy fesztiválon) találkozzanak a szabadság üzenetével. Mert a szabadság az egyik legfontosabb alapértékünk, amit hajlamosak vagyunk magától értetődőnek venni, pedig szüleinknek, nagyszüleinknek egyáltalán nem volt az, s több alkalommal is harcoltak érte. Ennek is köszönhető, hogy ma békében, szabadságban élhetünk, s például zenei fesztiválokon szórakozhatunk önfeledten.

Az esemény egyik támogató partnereként a Terror Háza Múzeum nagyjából ezt az üzenetet igyekezett megjeleníteni abban a rövid kisfilmben, amelynek egyik villanásnyi eleme Orbán Viktor híres beszéde, és amelyet a koncertek közötti szünetekben vetítettek le, a két szerződő fél közötti megállapodásnak megfelelően.

Máskor persze a baloldal is imád a szabadság eszméje mellett hangosan kiállni. Ha a szexuális szabadságról, a homoszexualitásról vagy épp a multikulturalizmusról van szó. A Szigeten (amelynek tulajdonosi köre és menedzsmentje megegyezik a VOLT Fesztiváléval) mindig hangsúlyosan megjelenik a szivárványos zászló vagy épp az etnikai sokszínűség üzenete – mi ez, ha nem politika? Érdekes módon ott ez nem zavarja a haladárokat; soha egyetlen tiltakozást sem hallhattunk tőlük, hogy mit keres a politika a fesztiválon, és egyetlen fellépő sem mondta le a részvételt arra hivatkozva, hogy nem kívánja politikai propagandához adni a nevét.

Persze nem kell meglepődnünk, ez csak a szokásos kettős mérce, amit a haladó baloldal, a liberálisok, a szabadságra, demokráciá-ra stb. rendre hivatkozó véleményterroristák alkalmaznak. Majd ők megmondják nekünk, hol és mit szabad mondani; ha követjük az előírásaikat, az menő és felkarolandó, ha viszont eltérünk ezektől, akkor minden eszközzel ellehetetlenítenek, tönkretesznek. Legyen szó egy sikeres, kulturálisan, turisztikailag és gazdaságilag is jelentős fesztiválról vagy egy pékségről, amelyik vallási okokból megtagadja egy homoszexuális pár esküvői tortájának elkészítését. Így működik a nemzetközi „liberalizmus”.

Ezért is különösen örvendetes, hogy a VOLT Fesztivál is bele mert állni ebbe az ügybe. Elegünk van ugyanis, hogy intoleráns, más véleményeket elviselni nem hajlandó, agresszív megmondóemberek döntsék el, hogyan éljünk, mit gondoljunk. Elég volt abból is, hogy a nemzetközi médiában, a művészvilágban, az oktatásban stb. hegemóniával rendelkező progresszív baloldal azonnal verbális lincselést alkalmaz mindazok ellen, akik politikai törekvéseik útjában állnak, akik meg mernek fogalmazni az övékétől ellentétes üzeneteket. Az elmúlt években Magyarország a nagypolitika színterén is bátran kiáll a hagyományos érékek mellett, és nagyon jó látni, hogy – különböző partnereken keresztül – a liberális propaganda által évek, évtizedek óta agymosott fiatalsághoz is el tudnak jutni fontos, a valódi szabadságról szóló gondolatok.

Természetesen az az ideális, ha a fesztiválok valóban nem a politikáról, hanem a zenéről, a nyárról, a szórakozásról és az ismerkedésről szólnak. De miután a baloldal a maga alantas, sunyi eszközeivel nagyon is beférkőzött a fiatalok életébe (például a fesztiválokon is), nem is tehetünk mást, mint hogy ugyanezen a pályán vesszük fel a küzdelmet. A Terror Háza tehát kiváló partnert választott, a VOLT Fesztivál pedig kemény, bevállalós, az árral szembeni hozzáállásáért érdemel komoly dicséretet.

Jeszenszky Zsolt

A szerző a Karc FM szerkesztő-műsorvezetője

]]>www.magyarnemzet.hu]]>