Ma 2021 január 15. Lóránt, Loránd napja van. Holnap Gusztáv napja lesz.
Fekete Gyula igazsága

Fekete Gyula igazsága

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Sajnos nem élhette meg álma valóra válását...

1995-ben találkoztam Fekete Gyula íróval. Illetve nem is, mert már három évvel azelőtt meghívtak a szegedi vendéglőbe, ahol Raffay Ernő, Bíró Zoltán és Domonkos László társaságában hallgathattam megfontolt, bölcs szavait. Akkoriban én még kissrác voltam, csendben üldögéltem, leginkább próbáltam elcsípni valami bölcsességet. Szemléletben, nézőpontban a nevezettekkel egy platformon álltam, olvastam a népi írókat, lelkesedtem a népi Magyarországért, a saját útért. És persze Fekete Gyuláért, aki akkor már évtizedek óta folytatta szélmalomharcát a magyar megmaradásért. Mert kár lenne eltagadni, hogy hiába pörölt a hatóságokkal, mutatott utat, írt komplett családvédelmi tervezetet, a hozzá hasonló nemzeti elkötelezettségű értelmiségiek érdemben nem tudták befolyásolni a döntéshozókat.

Fekete Gyulával 1995-ben interjút készítettem, a Duna Televízió Esti kérdés című műsora számára. A magyarság fogyásáról, önpusztításáról beszélgettünk. Sok szám hangzott el, döbbenetes adatok kerültek elő abortuszról, öngyilkosságról. Szerencsére a felvétel megmaradt, onnan másolom ki Fekete Gyula tételmondatát: „Olyan még a világtörténelemben sem volt, hogy egy békés korszakban közel negyven éve tartson a társadalomban az egyre mélyülő népesedési hullámvölgy.” És hogy az örökké károgó ellenzéket megnyugtassam, Fekete Gyula szót ejtett a kivándorlásról is, szóval nem a Jobbik és Fekete-Győr találta fel a spanyolviaszt, az elmúlt száz évben magyarok százezrei hagyták el folyamatosan a szülőföldjüket. Akkor leginkább kényszerűségből, mostanában jóval árnyaltabb a helyzet.

Ennek a beszélgetésnek a velejét a jó és a rossz kormányzati intézkedések közötti különbségtétel jelentette. Mert az író kíméletlen őszinteséggel számba vette az akkori (Horn Gyula vezette) kormány balfogásait. Szót ejtett a családokat sújtó megszorításokról, a gyed és a családi pótlék elleni küzdelemről, arról, hogy „gyermekbírsággal” lehetetlenítik el a további születéseket. Emlékszünk még arra, amit Fekete Gyula is felidézett, hogy ekkor – 1995-ben – a gyermekeket nevelő családok átlagos adóterhe egyetlen esztendő alatt megkétszereződött, sőt, öt-hatszoros adóemelkedésre is akadt példa?

Innen indultunk tehát. Az ember- és magyarellenes politikától. Az 1994-es kormányváltás után újra mozgásba lendült kommunista hálózattól, a jóléti intézkedésnek álcázott esztelen osztogatástól, a Bokros-csomagtól, az állami vagyon ellopásától. Emlékszem, ahogyan az író szenvtelenül, érzelmek nélkül vette számba a tényeket. Látszott rajta, hogy sokszor, sok helyütt felsorolta már a számokat, a pusztítás mértékét igazoló adatokat. És szavaiból mégsem a reménytelenség, hanem a tenni akarás csendült ki. Mintha fel akarta volna rázni a társadalmat: még nem késő, soha nem késő, változzatok meg, emberek! „Ez csak akarat és elhatározás kérdése” – emelte fel a szavát, amikor arról kérdeztem, a pusztítás korszakából hogyan léphetünk át a megmaradás korszakába. „Nem tudatos ez a pusztítás. Akarva-akarattalanul mégis azt szolgálják sokan, és bár nem tudják, nincs tudomásuk róla, mégis a túloldalra sodródtak. És a pusztítás ereje – egzakt módon kimutathatóan – az utóbbi négy évtizedben nagyobb, mint a megmaradásé.”

Abból a szempontból is tanulságos visszahallgatni a beszélgetést, hogy Feketét semmiféle pártsovinizmus nem jellemezte. „Lenni vagy nem lenni? Itt a pártkérdés már nem számít.” Ebben is igaza volt. Emlékszünk, hogyan fogalmazott Orbán Viktor az évértékelőn? „Nekünk nem az jelenti a győzelmet, ha a pártunk nyer. Nekünk az jelenti a győzelmet, ha az országunk nyer. Én azok közé tartozom, akik mélyen meg vannak győződve, hogy minden magyar gyerek jobban élhet majd, mint a szülei, és hiszem, hogy nagy többségük élni is tud ezzel a lehetőséggel. Mi vagyunk az a közösség, amely mindig is azt akarta, hogy minden magyar ember élete számítson, és mindenkinek legyen helye a magyar jövőben.” Fekete Gyula is mondhatta volna.

De mondott ő mást akkor. „Természetesen nem lehet rendeleti úton elősegíteni, hogy szüljenek a nők. Csak nem kéne agyonverni a családokat, a gyerekektől mindent elvenni, ami a jövőben őket illeti. Sokféle módja lenne, hogy a politika az igazságosabb tehermegosztást segítse. A gyermek hihetetlen érték, értelmet ad az életünknek. Ha az emberek természetesen akarnak élni, hát éljenek természetesen. Ha azonban megadóztatják őket, ha csavarják a prést, akkor hatnak a viselkedésükre is. Mi most annak a levét isszuk, hogy harminc-harmincöt éve megkezdődött ez a folyamat. Akkor megraboltuk, felzabáltuk a jövőnket, ebből származnak mostani bajaink.”

Istenem, de jó leírni: ezen túl vagyunk. Azt meg olyan rossz leírni, hogy Fekete Gyula meghalt, és nem élhette meg álma valóra válását: hogy újra nemzeti kormány vezeti Magyarországot, amely a család, a gyermekek, az élet pártján áll.

Zárjuk az utolsó idézettel: „Minden káros folyamatnak van egy gyökérzónája: az erkölcsi bomlás. Ebből azonban az orvoslás iránya is látszik. Hit kell, vallásos hit vagy jövőbe vetett hit, mindegy, csak hit legyen. Anélkül az ember elzüllik. És nemzettudatra is szükségünk van: az egymáshoz tartozás felelősséget is jelent. A jövőre, annak örömeivel, nehézségeivel együtt csak így szabad tekinteni.”

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61) Kultúra (6) Tereb (140) Nagyvilág (1453) Flag gondolja (33) Életmód (1) Vetítő (37) Mozaik (83) Jobbegyenes (1945) Tv fotel (65) Gazdaság (656) Mondom a magamét (5036) Mozi világ (440) Belföld (5) Történelem (14) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (502) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Politika (1571) Sport (729) Rejtőzködő magyarország (171) Titkok és talányok (12) Heti lámpás (249)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>