Einstein úgy vélekedett: azt nem tudja pontosan, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket szinte biztos, hogy botokkal és kövekkel. Ennek szellemében fontos kiemelni, hogy Joe Biden az első amerikai elnök, akinek esze ágában nincs még csak kommunikálni sem egy háborús helyzet békés rendezéséről. Biden és az őt támogató globalista körök, úgy tűnik, valódi háborús uszítók. Armageddont mindenáron! Az orosz–ukrán konfliktust, amit valójában Biden és Blinken birodalmi aktivizmusa robbantott ki, úgy tekintik, mintha a saját háborújuk lenne, amit mindenáron „győzelemre” kell vinni. Mindezt az amerikai adófizetők és az európaiak pénztárcájából.

De miért teszik mindezt? Mert fanatikus liberális ideológiai meggyőződésük erre sarkallja őket. Ki akarják radírozni a konzervatív, patrióta világot annak érdekében, hogy globalista törekvéseiket akadálytalanul érvényesíthessék. Jelenleg még megvan hozzá a multinacionális cégek és a globális pénztőke háttértámogatása, habár mindez ingoványos talajon nyugszik. Az amerikai állampolgárok kezdenek nagyon türelmetlenek és dühösek lenni az őket sújtó újabb és újabb eszement szankciók és fegyverszállítási akciók finanszírozási terheinek átvállalása miatt.

A napokban zajlott a svájci Davosban a Világgazdasági Fórum elnevezésű globalista show-műsor, amelyen természetesen a kihagyhatatlan, celebstátusú ukrán elnök is felszólalt. Klaus Schwab, a fórum alapító elnökének követői szinte egyhangúlag elítélték az orosz agressziót, mégis akadt valaki, aki belerondított a levesükbe. Ez pedig nem volt más, mint egy régi motoros az amerikai oldalról, akinek 99 évesen már nincs veszítenivalója. Henry Kissinger kijelentette, hogy végzetes stratégia Oroszországot megsemmisíteni, mert ezzel egy négyszáz éves európai egyensúlyhelyzet borulhat fel, amelynek kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Nixon és Ford elnök volt külügyminisztere azt is megerősítette, hogy Ukrajnának területi engedményeket kell tenni Oroszországnak, ha a háborút le kívánja zárni. Kissinger ismét remekelt. Lám, időnként érdemes lenne a bölcs öregek tanácsát is elfogadni!

Nevezzük nevén a dolgokat: az elmúlt évtizedek ideológiai ámokfutása és a jelenleg zajló háború, amit a NATO vég nélküli terjeszkedése idézett elő, már-már egyenértékű egy harmadik világháborúval. Mindeközben az Egyesült Államok, amely országnak hosszú éveken keresztül nemcsak állampolgára, de csodálója is voltam, hiteltelen szuperhatalommá. Én kérek elnézést! Sem az oroszok, sem a kí­naiak, de még az észak-koreaiak vagy az irániak sem okoznak annyi bajt, szenvedést világszerte, mint az USA arrogáns katonai terjeszkedése és ideológiai intervencionalizmusa.

Akárhogy is csűrik-csavarják a történteket, ezúttal nem az oroszok, a kínaiak, a közel-keletiek vagy mások adták az első pofont. Hiába putyinoznak Bidenék és a globalisták éjt nappallá téve, hiába hazudják le a csillagokat az égről, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa liberális ideológusai és a mögöttük álló pénztőke támadták meg a szabad gondolkodású, hagyományszerető szuverén nemzeteket világszerte. Igen, az oroszokat is ők támadják már jó ideje. Hiszen a NATO folyamatos terjeszkedése Oroszország határai mentén nyílt provokáció, felér egy tucat kubai rakétakrízissel, amiről 1962-ben azt hitték, hogy a világvégét fogja jelenteni.

A washingtoni és a brüsszeli elit világszerte azon dolgozik, hogy a helyi baloldali liberális politikai erőkkel összehangolva belülről formálja át a független lelkületű patrióta nemzeteket. Ennek az „újraindítási” folyamatnak egyik eszköze, hogy puccsokat hajtanak végre, amelyek egyike (Majdan) legutóbb már kiverte a biztosítékot az orosz vezetésnél. Ami ezután következett, azt pedig már saját bőrünkön érezzük. A nyugati vezetők ugyanis még saját lakosságuk terhére is értelmetlen büntetőszankciókat vezettek be Oroszország ellen, és öntik a fegyvereket Ukrajnába, hogy legyőzzék az oroszokat. Mi ez, ha nem világháború? Mindez egyenes okozója a hiperinflációnak, az egzisztenciális bizonytalanságnak, a félelemnek és a gazdasági válságnak, ami kibontakozóban van a nyugati imperialisták agressziójának farvizén. Az orosz–ukrán proxyháború tehát mindössze csak az első lépés a „nagy újraindítás” nevű társasjáték sakktábláján.

Mégis, Amerikában, ahol jelenleg tartózkodom, érezhető egyfajta nemtetszés és bizonyos növekvő ellenállás mindezzel kapcsolatban. Ennek a rezisztenciának adott hangot nemrég a CPAC konferencia Budapesten. Az amerikai hazafiak jelentős része nem akar háborút, a jobboldali amerikaiak nem akarják megváltoztatni a világot. Nem akarnak woke- és kritikus rasszelmélet-oktatást, eltörléskultúrát, BLM-térdepeltetést, korlátlan illegális bevándorlást és abortuszjogokat, LMBTQ-privilégiumokat, médiacenzúrát és neomarxista erőszakot.

A szabadságszerető amerikai szavazók millióiban lehet az utolsó remény arra nézve, hogy idén ősszel kisöprik a liberális demokratákat a törvényhozás épületéből Washingtonban. Az amerikai patriótákat Biden és társai ultra-MAGA közösségként aposztrofálják. A „MAGA” betűszót már ismerjük: Make America Great Again, azaz tegyük Amerikát ismét naggyá, ami Donald Trump elnök szlogenje volt. Holott ha bárki ultraszélsőséges az Egyesült Államokban, az nem a százmillió patrióta szavazó, hanem éppen hogy a bideni vezetés. Biden elfogadottsága a lakosság köré­ben a legújabb felmérések szerint harminckét százalék. Trump népszerűsége könnyedén túlszárnyalja ezt a szintet. Tehát bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.

A Nyugat ruszofóbiája és Putyin elnök diktátorként való ábrázolása rendkívül átlátszó és hazug kommunikációs panel. Ugyanis nem Putyin avatott Marx-szobrot Trier városában 2018-ban, hanem a nyugat-európai vezetők, Juncker és egyéb európai uniós tisztviselők fejbólintásával. Majd később radikális követőik 2020-ban Lenin-szobrot állítottak Gelsenkirchenben, miközben eszmetársaik Kolumbusz- és Lincoln-szobrokat döntögettek Amerikában. A globalisták naponta bombázzák a demokrata alapokon működő szuverén nemzeteket ideológiai rakétáikkal.

Mindezt a jogállamiság nevű boszorkányüldözés átlátszó celofánpapírjába csomagolva. Nyugodtan kimondhatjuk tehát: ez a Nyugat már nem az a Nyugat. Nagyszüleink és dédszüleink elképedve ülnének ma a televízió képernyője előtt. Az ő életükben még azt sem tudták, hogy a liberálisok mi fán teremnek. Ma már tudjuk, hogy egy jó nagy „po-fán”.

És ezek után bárki is ki meri jelenteni, hogy mindezek csak elszigetelt jelenségek és nem egy összehangolt támadás a szabad világ ellen? Mi jöhet még? Mit törölhetnek még el? A már említett szobordöntögetés, utcai erőszak, térdepeltetés, egyéb erőszakos eltörléskultúra és woke-módszerek mintájára tovább lehet gondolni ezt a követeléscsomagot. Napirenden lehet például a fehér lakosság egészének eltörlése, az idős emberek kiiktatása, a nemzetek és a kereszténység betiltása, sőt egész Amerika, Európa és egyéb földrészek eltüntetése és egy újfajta „egyvilág” létrehozása. Nem véletlenül nevezték el New Yorkban az új Világkereskedelmi Központ épületét OneWorldnek, azaz Egyvilágnak.

A keserű humort félretéve, úgy tűnik, mintha szép lassan forrásponthoz érkezne ez a globális ütközet a hazájukat szerető, hagyománytisztelő emberek és a liberális, progresszív provokátorok között. Ahogy a keresztény lelkületű Márai sugallta anno: az ateista-liberális békétlenkedők előbb-utóbb egy újabb világégést okozhatnak majd. Nehéz csörte lesz ez mindenkinek, beleértve az agresszorokat és a békés, hazájukat és hagyományaikat védő állampolgárokat is. Már ha túléli mindezt az emberiség. Jézus Krisztus utolsó szavaival zárom gondolataimat: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Topolánszky Ádám

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

]]>www.magyarnemzet.hu]]>