Ma 2019 november 19. Erzsébet napja van. Holnap Jolán napja lesz.
Élet az ellenzéki buborékon túl

Élet az ellenzéki buborékon túl

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Régóta ismert a tételmondat, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.

Régóta ismert a tételmondat, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. A tételmondatot egyébként Kovács ­László követte el, a szállóigévé vált idézet az ő kiváló innovációja. Kevés kivételtől eltekintve az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a modern közvélemény-kutatási módszerek többé-kevésbé pontosak, és ugyan pár százalékos eltérések előfordulhatnak, de a mérésekkel foglalkozó cégek egészen ügyesen meg szokták tippelni, melyik párt lehet a legesélyesebb a győzelemre a soron következő választáson.

Erre legutóbb 2018 áprilisában láthattunk példát. De az ellenkezőjére is. Az ellenzék ugyanis – erején felül – azt jósolta, hogy a Fideszt rettenetes verésben fogják részesíteni; Vona Gábor, Kálmán Olga és Kéri Laci bácsi egyvégtében arról hadovált, hogy személy szerint ők mindhárman hatalmas kormányváltó hangulatot érzékelnek, s hogy alig bírják csillapítani az úgynevezett népet és népharagot. És hogy ám ők nagyon sok emberrel találkozgatnak és beszélgetnek, úgyhogy kertek alatt lopakodik a kormányváltás, háromszoros hurrá, íziben vége lesz a Fidesz-kormánynak.

Ám ezzel szemben a közvélemény-kutatók merőben más mérési adatokkal rukkoltak elő. Az egyik (nem kormányközeli cég) például kétharmad arányú győzelmet jósolt a Fidesznek. A Medián-kutatást a HVG szemlézte. A választás eredménye ismert. A Fidesz nyert. Kétharmaddal. Ahogyan azt a közvélemény-kutatással foglalkozó cég előre jelezte. Tehát az ismert, de el nem ismert tételmondat igazságtartalma az ellenzéki vágyak és vágyálmok megsemmisítőjeként igazolódott be.

Ám a közvélemény-kutatások adatai­ra fittyet hányók nem tanultak a 2018-as fiaskóból, és rendületlenül olyan politikát folytatnak, amellyel képtelenek a népszerűségüket növelni. Eközben persze még rendületlenebbül hisznek a győzelmükben. Kis túlzással már csak ők. Az ellenzéki roncs-/szivárványkoalíció pártjai képtelenek vonzó, érthető üzeneteket közvetíteni.

Számtalanszor leírtuk már, hogy a politikai nyilvánosság kakofóniájának zajából igazából egyetlen szólamot hallhat ki a választópolgár: az „Orbán, takarodj!”-ot. Ez a kötőanyag, a cement, amely valamelyest összetartja a politikai paletta legkülönfélébb szegletéből összefújt pártokat. Ami ugyan a most még hol beismert, hol letagadott, aztán megint beismert, aztán megint letagadott összefogásra sarkallja az ellenzéki pártokat, de a szélsőjobbos ideológiával kacérkodó Jobbik bajosan tudná egy esetlegesen megnyert választás után összefésülni a programját a vörös zászlókkal menetelő, a nemzetállamok ellen agitáló Demokratikus Koalícióéval.

Aki nem hiszi, járjon utána, milyen furcsa tekintettel feszengett Gyurcsányné művésznő mellett a Jobbik kabátdobálási specialistája és főpojácája, Jakab Péter, nem is olyan régen az egyik – szokás szerint – megbukott ellenzéki tüntetésen. Gyurcsányné pártja egyébként már csak azért is az egyik legizgalmasabb példa a „nem közvélemény-kutatásokat kell nyerni” mondatot hangoztatók között, mert a Századvég legutóbbi kutatása szerint a magyar emberek 80 százaléka az erős nemzetállamokban látja a jövőt. Valószínűleg a jelent is. De a DK-t ez a legkevésbé sem érdekli. (Ez se.) A DK semmitől sem zavartatva harsogja, hogy Európának a nacionalizmus, a populizmus és nemzetállamok helyett Európai Egyesült Államokra van szüksége.

Ahogy az sem érdekli őket, hogy a tömeges, ellenőrizetlen és illegális migrációt sem támogatják a magyarok. És nem csak a magyarok.

Ahol van még szabad sajtó, mint például Olaszország, olyan, amit a bevándorláspárti erők nem tartanak az ellenőrzésük alatt, és ahol büntetlenül, cenzúra nélkül be lehet mutatni a migráció árnyoldalait, ott elképesztő népszerűségnek örvend a Matteo Salvini által vezetett bevándorlásellenes Liga, sőt! Salvini politikai tömörülése 2014 óta 27 százalékot erősödött. És ezen a ponton álljunk is meg, mert a közvélemény-kutatási adatokkal nem foglalkozók egyetlen téma esetében azért fura módon mégiscsak törődnek a választók véleményével, a közvélemény-kutatók által mért adatokkal.

Az ellenzék pártjai ennek ellenére szemérmesen, de inkább sunyi módon hallgatnak arról, milyen álláspontot képviselnek a bevándorlás tekintetében. Nem tudhatjuk biztosan, mit gondolnak Európa legfontosabb kérdéséről. Utoljára 2015 nyarán álltak bele az illegális migrációt érintő vitákba, amelyeket csúnyán el is vesztettek. Politikusaik azóta durcásan/taktikusan hallgatnak. Talán némasági fogadalmat tettek. Esetleg aljasok. Vagy inkább nem merik felfedni a lapjaikat, mert tudják, hogy miután érveiket, hazugságaikat megcáfoltuk, a magyar választók túlnyomó többsége a kormány politikáját és nem a merkeli Willkommenskulturhoz hasonlító balliberális migrációs álláspontot támogatja.

De minden más témában Kovács László korszakos gondolatát tekintik irányadónak. Magasról tesznek arra, hogy milyen irányba mozdul el a támogatottságuk.

A héten jöttek ki a legújabb közvélemény-kutatási adatok, amelyek azt mutatják, hogy az ellenzék népszerűsége nemhogy nem nőtt attól, hogy az összellenzéki moslékkoalíció szerint Magyarországon ötmillió koldus senyved az orbáni diktatúrától, hanem épp ellenkezőleg: csökken. Ez a narratíva jól láthatóan mind­össze egy nagyon szűk körben, egy ellenzéki véleménybuborékban működik. A DK-s ultrákat meg a szoci kemény magot hatékonyan lehet fanatizálni ezzel a csacsisággal, de a hívőkön kívül ez az üzenet senkit nem képes mozgósítani. A politikát csak kívülállóként szemlélő, pártpreferencia nélküli bizonytalanokat csak elidegeníti, ha hazugságokkal traktálják őket.

Márpedig az éhséglázadásokat és diktatúrát vizionáló ellenzéki politikusok nem veszik figyelembe, hogy a választóknak minél többször hazudoznak arról, hogy Magyarországon mindenki nyomorog és hogy tombol a diktatúra, annál inkább kezdenek kételkedni a szavaikban. Az emberek ugyanis nemhogy nem akarnak éhséglázadni, de húsvétkor és decemberben is dugig voltak az autópályák, a szállodák és a bevásárlóközpontok; a reálbérek, a fogyasztás és a GDP is növekszik, ráadásul diktatúrákban a jámbor rendőrök a legritkább esetben szokták rezzenéstelen tekintettel tűrni, ahogy két centiről üvöltenek és füstöt fújnak az arcukba, lincshangulatot élesztve üvegdarabokkal, petárdákkal és égő füstbombákkal dobálják meg őket. Márpedig a túlóratörvény ellen tüntető pár száz fős csőcselék pont ezt csinálta.

Az ellenzéknek akkor lenne némi esélye a soron következő választáson, ha elfogadná, hogy hazugságokkal nem tudja átverni az embereket, és ha elkezdené figyelni, hogy miket mérnek a közvélemény-kutatók.

Ha a politikus hülye, demagóg, hazudik és elvtelen, akkor a választók el fogják mondani a közvélemény-kutató cégek embereinek, hogy szerintük a politikus hülye, demagóg, hazudik és elvtelen, és ezért nem fog rá szavazni. Nem olyan bonyolult ez.

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (5) Nagyvilág (1440) Tv fotel (65) Sport (729) Életmód (1) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (1634) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (632) Mozaik (42) Tereb (138) Mozi világ (440) Mondom a magamét (4087) Vetítő (37) Politika (1571) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (473) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Heti lámpás (218) Gasztronómia (539) Kultúra (4) Történelem (13) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>