– „Állati ösztönök, emberi logika. (...) Valódi érzelmek, hamis barátok és cselszövés paradicsomi környezetben. Ez az Éden Hotel – taktikai valóságshow, ahol bármi megtörténhet” – ]]>hirdeti]]> magát az év eleje óta az Éden Hotel. Ha egy műsort így harangoznak be, érdemes-e csodálkozni, hogy itt aztán tényleg bármi meg is történik? 

Éjszakai élet az Éden Hotelben

– „Az új csábító imádja a női nemet és nagy rajongója az egyéjszakás kalandoknak. Szerinte ebben a játékban mindig nagyon jó nők vannak, ezért minél többet szeretne közülük »megdönteni«. Nem szerelmet keres, egyáltalán nem érdeklik a lányok belső értékei, bőven elég, ha külsőre jól néznek ki, hiszen a cél az, hogy minél hamarabb elvigye őket az ágyig. Rajongója az egyéjszakás kalandoknak. Régebben egy listán vezette a hódításait, de két-három éve 89 névnél abbahagyta. Bárkin átgázol a húszmilliós nyereményért.” Ha az Éden Hotel honlapján az év eleje óta ezt ]]>olvassuk]]>, akkor miért nem hányunk az egésztől már a kezdet kezdetén, és miért csak most sipákolunk, amikor bekövetkezik mindaz, amit ez a szerencsétlen beígért?

– „Az Éden Hotel című műsorban történtek – ha nem egy megrendezett jelenetről lenne szó – vélhetően nem merítenék ki a szexuális erőszak büntetőjogi tényállását, legfeljebb a szexuális kényszerítés jöhetne szóba, de az is csak akkor, ha a műsorban szereplő nő, Nóri magánindítványt nyújtana be – mondta az Origo kérdésére Magyar Gábor ügyvéd. (...) Az ügyvéd azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az aktus két nagykorú, tudatánál lévő személy között ment végbe, úgy, hogy szerinte a nő ki tudott volna lépni adott esetben a helyzetből: például feláll, és kimegy a szobából, vagy akár a stábnak jelzi, hogy az aktus akarata ellen való” – ]]>olvasom]]>. Én pedig tisztelettel érdeklődöm: hogyan is kell megítélni azt a tényt, hogy Nóra az eset másnapján nem fogja a cókmókját, és nem menekül fejvesztve a műsornak még a környékéről is, hanem a húszmillió forintos főnyeremény reményében minden további nélkül folytatja, és csak a kiszavazás miatt kerül ki a csapatból?

– Miután a korábbi hasonló műsorokról szólva mindenki közhelyként beszélt a nézettséget fokozó forgatókönyvekről, mesterségesen beállított helyzetekről, honnan tudjam, hogy a most botrányt kavaró jelenet sem volt megrendezett?

– Tényleg nincs különbség egy valóságos párkapcsolatban történő erőszak és aközött, hogy egy pénzdíjas műsorban, melynek szabályzata szerint minden héten más ágyában kötelező(!) aludni, és lehetőleg minél többször kufircolni, egy tenyészbika rámászik a hozzá esetleg érdekből közelítő nőre?

– Hogyan mehet adásba este negyed tízkor korhatáros karika nélkül ez a mocsok? Ha abban a kiadásban mindenkinek a fülét-farkát kitakarják is, az egész műsor – hetente váltogasd a szexpartnereidet, köss álbarátságokat, lágy álnok – nem alapjaiban rombolja mindazokat az értékeket, amelyeken az egész társadalomnak kellene nyugodnia?

– Ábrándos tekintetű fiatalok megrontásáról van-e itt szó, vagy a testükből élő – köztük egykori pornófilmes – tesztoszteron-bombák csinálják nekünk a műsort, és, miután a kasszához fáradnak, jót röhögnek a felháborodásunkon?

– Miért kell egy egész országnak segédkezni ahhoz, hogy, miként a jelenleg zajló dubajozási per bizonyítja, egyesek alkalmasint az ilyen műsorokban való szereplésükkel alapozzák meg hírnevüket és verik fel árfolyamukat a közel-keleti húspiacon?

– Ha a Fidesz szerint a médiatörvényt öt éve többek között a kiskorúak, az emberi méltóság, a közerkölcs védelme miatt kellett meghozni, nem volna itt az ideje az alapos jogszabály-módosításnak?

– A törvény szerint kihágástól függően a médiahatóság a következő szankciókat hozhatja: figyelmeztetés, pénzbírság, a jogsértőt kizárhatják a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap pályázatain való részvételből, felfüggeszthetik a médiaszolgáltatási jogosultság gyakorlását, törölhetik a médiaszolgáltatást a nyilvántartásból, felmondhatják a hatósági szerződést. Minek kellene még történnie ahhoz, hogy végre valóban elrettentő büntetés szülessen?

– Miként lehetséges, hogy a Vodafone egyetlen gesztussal – a hirdetések megvonásával – el tudta érni azt, amire a tekintetes törvényhozó a jogszabályokkal és a törvényalkalmazó testületek az akár több százmilliós bírságokkal évek óta képtelenek: nevezetesen hogy a TV2 kilátásba helyezze az ilyen műsorok beszüntetését?

– A Vodafone miért csak most lett ennyire érzékeny; a korábbi – igaz, „csak” szóbeli – megalázások, a borzalmas mintát nyújtó műsorok miért nem zavarták, miközben bőven lehet, hogy azok a sérelmek sokkal maradandóbb nyomot hagytak egyes játékosok lelkében?

– Az elmúlt évtizedekben miért lehetett vaskalapos erkölcscsőszöknek nevezve lesajnálni azokat a konzervatívokat, akiknek az ingerküszöbét már az eddigi valóságshow-k ordenáré, öncélú meztelenkedéseket felvonultató, a másik embert méltóságában megalázó jelenetsorai is átlépték, mondván, akinek nem tetszik, ne nézze?

– Miért csak akkor tör ki világra szóló botrány, amikor egy valóságshow-ban látottak beilleszkednek a – családon belüli erőszakot, a nők fizikai bántalmazását napirenden tartó – liberális, feminista ]]>„agendába”]]>?

– Ha az Indextől a 444-en át számos bulvárlapig most mindenki a botrányos eseten szörnyülködik, nem kellene-e megfontolniuk, hogy felhagynak a műsor promózásával? Nem kellene beszüntetni például a Velvetnek az Éden Hotelre vonatkozó rovatát, mely nemhogy nem tette volna közszemlére egy nő megalázását, hanem még kattintásvadász célokra is ]]>bevetette ]]>a videót, a következő szöveggel: „Itt az Éden Hotel szexuális zaklatása – Gábor valóban többször is akarata ellenére fogdossa Nórit, aztán ölelkezve alszanak el”?

– Ha – miként ]]>olvasom ]]>– a feministák szerint a pornográfia a prostitúció marketingje, és mint ilyen elítélendő, miért nem tetszettek már jóval korábban visítani? És ahogy korábban is ]]>írtam]]>: miért ne tudnánk mi, konzervatívok és liberálisok, feministák és a hagyományos család értékeiben hívők legalább ezt közös nevezőként elfogadni?

– „Az újságíró etikai kötelessége, hogy ne terjessze az erőszak dicsőítését, a nemiség profanizálását és öncélú megjelenítését, a »pénzért minden lehetséges« szélsőséges szemléletet”– ]]>olvasom ]]>a négy nagy újságírószövetség (MÚOSZ, MAKÚSZ, MÚK, Sajtószakszervezet) közös etikai alapelveiben – de mi végre?

– „A médiaszolgáltatónak az általa közzétett médiatartalomban tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot. Tilos a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek médiatartalomban történő öncélú és sérelmes bemutatása” – olvasom a médiatörvényben, és arról érdeklődöm a parlamenti képviselőktől: tetszenek tévét nézni?

– „A médiatartalom-szolgáltató nem köthet médiatartalomban szereplő személlyel olyan megállapodást, amely a megállapodás tárgykörén belül korlátozza a médiatartalomban szereplő személynek a jó hírnevéhez, becsületéhez vagy magánéletéhez fűződő jogainak érvényesíthetőségét (…) Az ilyen szerződéses kikötés semmis” – ]]>olvasom ]]>a médiatörvényben, és azon tanakodom, bekérte-e már valaki az Éden Hotel-szerződéseket?

– „Lineáris médiaszolgáltatásban nem tehető közzé olyan médiatartalom, amely súlyosan károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz” – ]]>olvasom ]]>a médiatörvényben, és úgy érzem: ezek után több kérdésem mára nincs.

]]>www.valasz.hu]]> - Szőnyi Szilárd