És nem, nem akarok róla beszélni. Vége van, bennem már nagyon elmúlt. Minden jót mindenkinek, aki maradt. Túl vagyok rajta. Nem is ez a lényege a mai ajánlónak, csak az apropóját adja a cikknek.

Hanem azt eléggé ironikusnak tartom, hogy éppen ma, e 11 éves történet utolsó napján jött szembe velem egy amerikai blogon a következő információ. Hogy azt mondja: a Nielsen Company (az a piackutató nagyvállalat, amely az Egyesült Államok nem kicsi televíziós piacán a nézettségmérésért felelős) elméletben is újradefiniálja a „televízió” fogalmát.

Azért írom, hogy elméletben, mert a felhasználók gyakorlatban már rég újradefiniálták. És azért írom, hogy felhasználók, mert a televíziós tartalmak fogyasztói már réges-rég nem csak a kanapén ülve, tévéújságból kibogarászott, kötött időpontokban nézik a műsorokat. Hanem jó 21. századi polgárként saját maguk válogatják össze a nekik tetsző audiovizuális anyagot, amelyet egy nekik tetsző időpontban, kényelmesen, egy nekik tetsző felületen tesznek magukévá. Magyarul: a tévét nem csak a tévében nézik. Hanem a telefonjukon, a tabletjükön, a laptopjukon, aztán az Xboxon vagy Playstationön keresztül, legálisan vagy illegálisan letöltve az internetről, illetve megrendelve a digitális kábelszolgáltatójuknál. Higgyétek el, nekem, aki a mai napig nem érti egészen kristálytisztán, hogy miért van szükség az okostelefonja meghatározott időközönként történő frissítésére (ezt persze nyilvánosan, különösen a férfi családtagok előtt sosem vallanám be – amikor erről van szó otthon, rendszerint hozzáértő ábrázattal, sokatmondón bólogatok), szinte felfoghatatlan ez az egész, ami körülöttem történik. Hogy a hétéves gyerekem gond nélkül bekapcsolja az AppleTV-t és válogat kedvére a legálisan hozzáférhető gyerektartalmak között. Meg hogy a kedvenc amerikai sorozatomhoz nincs szükségem a nappaliban sötéten kuksoló tévékészülékre. Amit szinte alig kapcsolunk be...

Hol is tartottam? Ja igen, a Nielsennél, meg a televízió fogalmának újradefiniálásánál. Hát, kérem szépen, a forradalmi hír, amely épp a munkaviszonyom megszűnésének napján ért el engem, úgy folytatódik, hogy ez a mindenható óriáscég 2013 szeptemberétől a televíziós nézettség mérésekor nemcsak a klasszikus, élőben vagy felvételről, a tévéképernyőn kábelen, műholdon, avagy földi terjesztésű csatornán sugárzott műsorfogyasztást veszi figyelembe. Hanem az olyan nagy fizetős streaming csatornákat is, mint a Netflix és az Amazon, valamint a TV-s szolgáltatás vételére képes játékkonzolokon mért elérést is. Sőt. Sőt! Ősztől azt is hivatalosan mérik majd, hogy az olyan népszerű közösségi médiafelületeken, mint a Facebook vagy a Twitter, hányan és hányszor posztolnak és kommentelnek az egyes tévéműsorokról. A tévézés új definíciója alapvetően fogja megváltoztatni a nézettségek, és így a reklámbevételek megoszlását. Márpedig ez még egy kiugrott televíziós számára is nagyon-nagyon izgalmas. Az más kérdés, hogy ebből az egész forradalmi hevületből vajon mikorra csorog el hozzánk, Magyarországra bármi. Oda, ahol a mérési monopóliumot hosszú évek óta birtokló vállalat büszkén hirdeti honlapján, hogy már 2400 (!) magyar háztartásban van kihelyezett kütyü, amely a magyar családok tévéfogyasztását méri és küldi el telefonvonalon keresztül a központba a felvett adatokat.

Addig is, amíg ez a forradalom itthon is bekövetkezik, az lesz a legjobb, ha ajánlom nektek néhány kedvenc tévéműsoromat. DVD-n kell nézni, és akkor egész biztosan nem számít bele a hivatalos nézettségbe. Még Amerikában sem.

D. Tóth Kriszta - shopline.hu