Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
c74d3c72ca6447a05336f4f0734083cf.jpg

D.Tóth Kriszta - Emberek a fotelban

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Kész, vége. „Nem keresik tovább Erőss Zsoltot és Kiss Pétert” – olvasom ma délelőtt az Indexen. A hős meghalt, a legenda megszületett. Erőss Zsolt beteljesítette a végzetét. Oda jutott, ahová a róla szóló könyv predesztinálta: a Himalájánál magasabbra. Eddig a közhelyek.

Ami utána következik, az viszont elkeserít. Ülnek az emberek, az én honfitársaim, az ő honfitársai a kényelmes kanapén, fotelban, párnás irodai széken és ontják magukból az epét, bele a billentyűzetbe. Olyan elvetemült, alaptalan és tudatlan meggyőződéssel mérgezett véleményeket képesek egy sportember (feltételezhető) halála kapcsán leírni, hogy sírni volna kedvem. Csak azért, mert ez az ember más volt, mint ők. Mert más szabályrendszerben élte kétségtelenül nem mindennapi életét. Mert máshogy volt jelen a családja életében, mert más hivatást, más küldetést választott.

Mert zavarba ejtően megszállott volt és kőkeményen következetes. Számukra, a szürke zóna foteljaiban mérget okádók számára Erőss Zsolt egy érthetetlen és megérthetetlen lény volt, aki maga kereste a bajt, aki másokat is magával rántott és aki érdemtelen volt a családapa kitüntető címére. Aki „mérnemmaradtaseggénmegérdemelteamitkapott?!”

Nem vitatom én el a véleményhez való jogot. Nem vitatom el a felháborodáshoz való jogot, az ítéletalkotáshoz való jogot. Semmit se vitatok el. Nem kell sajnálni Erőss Zsoltot, és a szintén hegymászó, látszólag (!) sztoikus és érzelemmentes feleségét. Elvégre ők választották egymást és a sorsot, maguknak. Azt viszont, hogy sokan úgy öntik a klaviatúrába véleményüket, hogy egyáltalán nem ismerik az extrém sportok, az extrém sportolók világát, hogy semmit sem tudnak a hegymászók szubkultúrájáról (pl. arról, hogy a hegyre mindenki kizárólag a saját felelősségére megy föl, még azok is, akik a legnagyobb magyar mászóval kelnek útra), hogy globalizált és kényelmes életükből ítélkezve halvány segédfogalmuk sincs arról, milyen megadni magunkat és eggyé válni a természettel – na, ezt kikérem magamnak. Vajon azok, akik most így tesznek, mit gondoltak, mit mondtak róla akkor, amikor 2002-ben elsőként magyar zászlót tűzött az Everestre?

Kedves Erőss Gerda és Csoma! Őszinte részvétem azért, hogy elvesztettétek az édesapátokat. Legyetek nagyon büszkék rá. Tudnotok kell, hogy Erőss Zsolt hétköznapi emberek millióinak jelent inspirációt a mindennapi életben. Nem kell ahhoz hegyet mászni, hogy erőt merítsünk az ő erejéből, a kitartásából, a tartásából és, igen, a megszállottságából is.

Erőss Zsolt hazatért. Mi, a többiek itt lent, sosem felejtjük el.

D. Tóth Kriszta - shopline

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Rejtőzködő magyarország (168) Nagyvilág (1309) Történelem (17) Tv fotel (65) Heti lámpás (310) Vetítő (30) Belföld (10) Politika (1582) Flag gondolja (36) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Titkok és talányok (12) Életmód (1) Irodalmi kávéház (537) Mozaik (83) Gazdaság (702) Autómánia (61) Kultúra (6) Tereb (146) Mondom a magamét (7501) Gasztronómia (539) Nézőpont (1) Jobbegyenes (2778) Szépségápolás (15) Egészség (50) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>