Adventi napló 5.

Maurice Pate, az UNICEF első főigazgatója küldte az amerikai külügyminiszternek, a második világháború okozta pusztítás után. A pénzt megkapta, a borzalmakat túlélő, éhező, fázó, beteg európai gyerekeket, köztük több tízezer magyart, megetette, beoltatta.

2. A héten a 67. születésnapját ünneplő UNICEF azóta több gyermekéletet mentett meg a világon, mint bármely más humanitárius szervezet.

3. A világon rengeteg gyerek vár segítségre. Ahhoz, hogy egy ország úgynevezett programországgá váljon, nagyon (nagyon!) rossz körülmények kellenek. Magas csecsemőhalandóság, éhínség, családok tömegeit a teljes nyomorba taszító természeti katasztrófa, polgárháború. A szociális háló és a helyi civil és kartatív szervezetek teljes hiánya.

4. Ott, ahol az UNICEF életet ment (legutóbb pl. a Fülöp szigeteken), konkrétan nincs semmi. Nincs áram. Nincs ivóvíz. Nincs élelem. Nincs gyógyszer. Nem nagyon kevés van, hanem NINCS.

5. Magyarország nem programország. Hála a jó istennek. Utoljára a második világháborúban volt az, reméljük soha többé nem lesz.

6. Ez nem jelenti azt, hogy Magyrországon ne lenne szegénység és nyomor. Van, és ezt az UNICEF is tudja.

7. De szerencsére Magyarországon vannak igazán jó karitatív szervezetek, akikkel az UNICEF együttműködhet. Együtt is működik. És van szociális háló is. Toldozásra, foldozásra, sokszor szemléletváltásra szorul, de van.

8. Ugyanakkor Magyarországon sem érvényesülnek a gyerekek jogai maradéktalanul, sőt. Minden második gyerek nélkülöz valamiben. Nem jut meleg étel az asztalra minden nap. Nem tud sportolni, zenélni, nem lehet hobbija, mert nincs rá pénz. Nem hívhatja át a barátait magához játszani. Sosem jut el nyaralni. Minden magyar gyerek mögött van egy másik, aki az árnyékban él. És ez nagy baj. Mert a gyerekkor egyszeri és visszahozhatatlan időszak. Ahhoz, hogy egy embernek esélye legyen a boldog és teljes életre, gyerekként is egészséges és teljes életet kell élnie, a jogait tudva és érvényesítve. Ezért az UNICEF Magyarországon rendkívül aktív a gyerekjogokért vívott harcban.

9. Két kezünk van. Azzal, ha az egyikkel távoli országok nálunk sokkal szerencsétlenebb gyermekein segítünk, nem gyengítjük a másikat, amellyel kiválóan tudunk itthon dolgozni. Nem csak adventkor, minden nap.

10. Azokkal pedig egyáltalán nem tudok mit kezdeni, akik az „én is rossz helyzetben vagyok, mit érdekel engem a másik baja, dögöljenek meg a Fülöp-szigeteki gyerekek, miért nem mentek el onnan, ha tudták, hogy jön a tájfun” attitűdöt képviselik. Egy fedett szobából az internetre, feltételezhetően egy elektromos árammal működő számítógép mögül ilyet belesercenteni a virtuális térbe egészen felháborító dolog.

Ennyit akartam mondani. Boldog születésnapot, UNICEF!

D.Tóth Kriszta - shopline.hu