Domján Edit, aki aznap még karácsonyi ajándékot vitt szüleinek és testvérének, majd gyógyszert vett be, felvágta az ereit, ezután felakasztotta magát a fregoli zsinórjával.

„Úgy gondolom, egy színésznőnek negyven éven túl nem szabad élnie. Én meghalok negyvenéves koromban. Öngyilkos leszek” – mondta 27 évesen a népszerű Domján Edit kolléganőjének, Lehotzky Zsuzsának, aki nem vette komolyan kijelentését egy Tisza-parti csónakházban.

Hogy ez mégis bekövetkezett, abban döntő szerepe volt a színésznő végzetes szerelmének is. Az 1932-ben Budapesten született Domján Edit 1969-ben vált el a színész Kaló Flóriántól – aki élete végéig lelki támasza maradt a labilis lelkületű színésznőnek – és 1972 januárjában ismerkedett meg a nála 12 évvel fiatalabb népszerű énekessel, Szécsi Pállal. A nagy korkülönbség ellenére a két szélsőséges, önmagában bizonytalan ember csodás szerelmet élt meg, viszont képtelenek voltak megtartani a másikat.

Szécsi a fogadalma ellenére újra inni kezdett, s amikor boldognak hitt kapcsoltuk ellenére újabb öngyilkossági kísérletet követett el, Domján titokban elvette közös gyermeküket, majd októberben szakított vele. A válás mindkettőjüket nagyon megviselte, s a színésznő úgy érezte, hogy az utolsó mentőöv is kicsúszott a kezéből…

Kollégája, Márkus László mesélte el, hogy egy évvel a tragédia előtt színházi előadásuk volt. A jelenetben mindig kólát ittak, ám Edit az előadás előtt konyakot töltött a poharakba, azt kellett meginniuk a színpadon a színészeknek. Az előadás után pedig pezsgőt hozatott, vidám volt, kacarászott, és azt mondogatta, „megszámoltam, még csak 39 éves vagyok”…

Másik Kossuth-díjas kollégája, Mensáros László szerint Domján Editet nagyon bántotta, hogy nem ismerik el a tudását. Nem sokkal a halála előtt sírva érkezett az egyik előadásra, és az öltözőben elmesélte, mi történt. Levitte sétálni az imádott orosz agarát, ám lent az utcán ketten is bántó megjegyzést tettek. Az egyikük azt kérdezte a kutyára nézve: mi ez, kecske? A másik rosszindulatú ember pedig megjegyezte, inkább gyereket szülne! „Ezek nem tudják, hogy én királynőnek születtem!” – mondta könnyes szemmel a színésznő, aki megrázó hidegséggel tervezte meg öngyilkosságát.

Szécsi nála maradt ruháját egy bőröndbe tette, s bedobta a Dunába, majd néhány nappal 1972 karácsonya előtt elaltatta a szeretett kutyáját. Kolléganője, Almási Éva december 25-én délelőtt meglátogatta, aki rossz hangulatban találta a negyvenedik születésnapját ünneplő színésznőt. Ezért az előadása után, este még visszament Domján lakására, de hiába csengetett, nem engedte be. Almási arra gondolt, hogy lehet, hogy nyugtatót vett be…

Karácsony másnapján délután Domján Bernard Shaw Candina című színdarabjában címszerepet játszott volna, de az előadásra nem érkezett meg a Madách Színházba.

Színésztársa, Bálint András így emlékezett arra a szörnyű délutánra: „Edit nem érkezett meg, és nem vette föl a telefonját. Fölhívtuk Ádám Ottót, aki a következő bölcs utasítást adta: négyen menjünk ki a lakására, valaki, akinek van autója, Mensáros Laci, egy kolléganő és egy műszaki. A Fürst Sándor utcában lakott Edit, a második emeleten, becsöngettünk, nem nyitott ajtót. Laci benézett a kulcslyukon, aztán a levélnyíláson. Sápadtan ült le a lépcsőre. Én is benéztem. A fenti kulcslyukon egy elfordított női fej sziluettjét látta, a lenti levélnyíláson pedig a levegőben a függő két lábat. Hívtuk a rendőrséget, a mentőket. A jéghideg lépcsőházban ültünk, remegtünk, gyanítottuk, hogy hinni kell a szemünknek. A rendőrök feltörték a bejárati ajtót, a mentők levágták Editet a kötélről, amellyel az ajtót áthidaló könyvespolcra felakasztotta magát.”

Családtagjai hiába óvták, Szécsi Pál másfél évvel később követte szerelmét. Testvére, Szécsi Katalin szerint két művész öngyilkosságában nagy szerepet játszott a kapcsolatuk bukása. „Domján Edit a halála előtt három nappal írt nekem egy hétoldalas levelet, amelyben azt kéri, hogy vigyázzak Palira. Pali tizenkét évvel volt fiatalabb, de nem látszódott a korkülönbség. Olyanok voltak, mint akik a föld fölött lebegnek, ebben a szerelemben nem volt semmi súly” – mesélte Szécsi Katalin, aki nehezen dolgozta fel a két szeretett ember elvesztését.

Az elmúlt több mint fél évszázadban sokan kereték a választ arra, hogy a tíz filmben, nyolcvan színházi darabban szereplő, közönségkedvenc Domján Edit miért dobta el az életét?

A legpontosabb választ erre Illés Endre adta, aki az Élet és Irodalom-béli nekrológjában azt írta: „Domján Edit a felújított Üvegcipőben, éppen Irma szerepében bontotta ki igazán magát. A szép nevetését. Azt a nevetést, amelyik váratlanul sírásba csuklik. De mielőtt sírna, máris felragyog. De ha belenézel ebbe a ragyogásba, a magja rejtőzködő szomorúság. A szomorúsága mégsem lehúzó súly: fátyolkönnyű. És mint a sűrűn szőtt fátyol, valamit mindig eltakar. (…) Hogy miért halt meg? Az élethez végül is nemcsak étel és ital kell, munka és siker — egy halom parázs is kell, hogy melegedjünk. És ő már jó ideje a hamuban ült. Fázott.”

Salánki Miklós - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>