Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke klímavédelmi kívánságlistája árkot ás a tagállamok között, és tovább gyengítheti az uniót – szögezte le véleménycikkében a svájci Die Neue Zürcher Zeitung. Az írás szerint az Európai Unió globális vezető szerepre törekszik a klímavédelem terén. Ám mivel a kelet-európai tagállamok ellenzik az uniós terveket – konkrétan a július 17-én bemutatott Fit for 55 csomagban foglaltakat –, az európai konfliktusból a rivális Kína és az Egyesült Államok húzhat hasznot.

A jóváhagyásra váró dokumentum fő célja, hogy az évtized végéig 55 százalékkal csökkenjen az EU-ban az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es értékhez képest. Ez alapvetően nem volna baj – hiszen például Magyarország vállalt és teljesíthető célja az, hogy 2030-ra az itthon előállított villamos energia kilencven százalékban szén-dioxid-mentes lesz –, a gond az, hogy a célokat a tervezet szerint a lakosságot terhelő módszerek beiktatásával érné el Brüsszel.

Arra már korábbi cikkünkben is kitértünk a Századvég Gazdaságkutató elemzése alapján, hogy a lakosságra rótt karbonadó talán Németországban ]]>nem okoz akkora gondot, mint a kelet-európai államokban]]>. Miután a kibocsátáskereskedelmet Brüsszel a karbonadó formájában kiterjesztené például a közlekedésre és a lakóépületekre is,

minden egyes uniós állampolgárt ugyanakkora mértékben érintene a sarc, függetlenül a jövedelmi helyzettől.

A ]]>Neue Zürcher Zeitung véleménycikke]]> rámutat: Németország mintadiáknak gondolja magát a klímapolitika terén, kifejezetten ambiciózus célokat tűz ki, és ehhez megtalálta a megfelelő végrehajtót is az EB elnökének személyében. Más országok viszont elrettentőnek tartják a nem hatékony és drága német modellt. Nem véletlenül, hiszen német fogyasztóvédők úgy számoltak, hogy egy négyfős családnak négy éven belül 450 euróval többet kellene fizetnie benzinre és fűtésre évente.

Ingyenmunka Brüsszelnek

Ez az összeg a német családoknak is érezhető teher, de fordítsuk le a magyarországi viszonyokra! A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint áprilisban a magyar bruttó átlagbér 440 600 forint volt, ami után – ha a munkavállaló a személyi jövedelemadót és a járulékokat befizeti, de nem vesz igénybe családtámogatási és más adókedvezményeket – 239 ezer forint nettó jövedelme keletkezik. A 450 euró nagyjából 160 ezer forintot jelent, ami a nettó átlagbérnek 67 százaléka, vagyis

csak azért, hogy a sarcot befizesse, egy átlagbért kereső munkavállalónak majdnem három hetet kell dolgoznia.

Másképpen fogalmazva: három hét munkáját kellene ingyen odaadnia Brüsszelnek.

Eltérő érdekek

Mivel a tagállamok klímapolitikai ambíciói és érdekei rendkívül eltérőek, úgy tűnik, nincs esély a kompromisszumra a szokásos brüsszeli alkuk keretében – folytatódik a véleménycikk. Emmanuel Macron francia elnöknek például kifejezetten kényes téma az állampolgárok terhelése klímaadókkal. Emlékezzünk vissza, amikor megemelte a benzinadót, a sárgamellényes tüntetések megrengették az elnökségét. Emiatt az ehhez hasonló kísérletekbe biztosan nem fog a tavaszi választásokig, amiket ha megnyer, valószínűleg azután sem. Ráadásul Macron nemrégiben nyílt levélben állt ki az atomenergia mellett, mégpedig]]> Orbán Viktor kezdeményezésére]]>. A dokumentumot hét uniós tagállam vezetői írták alá, azt szorgalmazva, hogy az atomenergia is kapjon helyet az unió zöldprogramjában: ne csak elismerjék, de támogassák is mint lehetséges módszert a megfogalmazott klímacélok eléréséhez.

A tehetős államok is berzenkednek

Luxemburg környezetvédelmi minisztere, Claude Turmes kijelentette, hogy szociális okok miatt ellenezni fogják az autókra és a fűtésre kivetett terheket. Mark Rutte holland miniszterelnök pedig megígérte, hogy a klímapolitikai intézkedések mellett is minden jövedelmi csoport folytathatja a megszokott életmódját – idézte fel a Neue Zürcher Zeitung, megjegyezve, hogy a két gazdag ország vezetőitől érkező észrevétel is előrevetíti, milyen kemény és hosszadalmas vitára lehet számítani a reformokról.

A gazdasági különbségeket jól szemlélteti, hogy 2020-ban az első helyen álló Luxemburgban több mint tízszer akkora volt az egy főre eső GDP, mint a legszegényebb Bulgáriában. Az, hogy a kelet-európai országok a májusi EU-csúcson is ellenezték a további terheket, a svájci szerző szerint nem a közömbösséget vagy a reakciós gondolkodást tükrözi, Brüsszel mégis, szokás szerint, ezt rója fel a térségnek.

A szocialista hiánygazdaság pusztítását nem lehet harminc év alatt kompenzálni, ez még Kelet-Németországban sem sikerült teljesen. És ha az Európai Bizottság a Németországhoz hasonló gazdag országok támogatásával keresztülviszi klímapolitikáját, a kelet-európai országokkal nemcsak a demokráciáról és a jogállamiságról fog vitázni, hanem a klímavédelemről is, ez a konfliktus pedig súlyosabb lehet, hiszen rengeteg pénzről van szó.

A lap emlékeztetett arra is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök számos európai lapban megjelentetett egy hirdetést, hogy emlékeztessen az egyszerű tényre: „Az európai integráció ereje a közös gazdasági sikerek eredménye. Ha nem tudunk sikeresebbek lenni együtt, mint külön-külön, akkor az az Európai Unió végét jelenti.”

Igyekezetből versenyhátrányt kovácsolni

Ursula von der Leyen sok más európai politikussal együtt a fejébe vette, hogy az EU-nak példaképpé kell válnia az egész világ előtt a klímavédelem területén. Kérdés, hogy ez jó ötlet-e, hiszen a legnagyobb kibocsátó országok – Kína és az USA – kevésbé ambiciózus klímacélokat tűznek ki.

Washingtonban például az EU által működtetett és kiterjeszteni kívánt kibocsátáskereskedelemnek nincs támogatottsága.

Az EU viseli a küzdelem kockázatait, ugyanakkor nem képes teljesíteni a globális célokat, mivel a többiek nem működnek vele együtt. A legfontosabb azonban az, hogy az EU a saját belső ellentéteinek az elmélyülését kockáztatja. Kelet-Európa annyira elidegenedhet Nyugat-Európától, hogy az EU elveszítheti a cselekvőképességét bizonyos területeken. Így a rivális Kína és az Egyesült Államok jutna előnyhöz, mivel a kevesebbet követelő klímapolitikájuk nem terhelné meg annyira a gazdaságukat.

Ez a gondolatkísérlet nem légből kapott, a bizottság ezért is próbálja csitítani a kedélyeket, és egy szociális alap létrehozását ígéri, ami a szegényebb államok és polgárok helyzetén javítana; kérdés, hogy ezek az ígéretek mennyire rugalmasak.

Brüsszel ugyanis teljes természetességgel használja fegyverként a pénzt. Az Orbánnal való állandó konfliktus miatt Brüsszel hétmilliárd eurót tart vissza a helyreállítási alapból, amire pedig Magyarország jogosult lenne.

]]>www.magyarnemzet.hu]]>