Ma 2019 november 22. Cecília napja van. Holnap Kelemen, Klementina napja lesz.
a5e891cb5716f4d0222c738ad9546555.jpg

D. Tóth Kriszta - Ajándék

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Elment, és nem nézett vissza. A busz ablakából még integetett, de már láttam, hogy fél szemét a mellette ülő barátnőin tartja. Az utazás előtt vágta a centit és egyáltalán nem aggódott. „Minden rendben lesz, mama” – nyugtatott rendszeresen, „nagyon jól elleszek nélkületek”. És ezzel bevitte a halálos jobbhorgot.

Vagyis... nem is ezzel. Hanem azzal, hogy tényleg nagyon jól elvolt. Nélkülünk. Nem nyafogott, nem sírt esténként, nem mamázott, nem hisztizett. Táborozott. Életében először, egy egész hétig, a Balatonon. Nem adtunk vele mobiltelefont, az egyik tanítónénit hívtuk minden este a megadott időpontban. Remegve számoltuk a perceket, hogy mikor hallhatjuk már a hangját. A csicsergő, nyugodt hangját. Ahogy tőmondatokban beszámol arról, hogy mit játszott, hogy milyen a víz, hogy mit evett, hogy hogyan aludt, hogy kivel barátkozik.

Az ötödik kérdésig voltunk neki újdonság, aztán érezni lehetett a levegővételén, hogy már másra figyel. A készülő sportversenyre, nehogy elkezdődjön nélküle. Az esti nagy tóban fürdőzésre, nehogy lemaradjon róla. A közös társasjátékra, nehogy kihagyják a leosztásból. Másfél perc alatt megnyugodott, hogy ott vagyunk, gondolunk rá, hiányzik nekünk, várjuk... aztán ennek tudatában szépen lerázott minket. Minden este.

A végére már a falat kapartuk mindketten. Lassan csorogtak a napok, a hetedik magányos éjszakánk után vasárnap reggel kidobott minket az ágy. Az autópályán megengedett sebességet fölülről súrolva repültünk érte Balatonfenyvesre. Nem tévedtünk el, egyenesen a főbejáratban álltunk meg és feltéptük a vaskaput. „Most mentek be a Balatonba mindannyian” – mondta kedvesen a portás... Nem érdekel, akkor bemegyek utána, gondoltam én. De nem volt rá szükség. Mert nem mindannyian mentek be a Balatonba. Egy kócos, napszítta szőke, csokibarnára sült, szúnyogcsípte, lesből egy hét alatt132 centire nőtt kölyöklány a nyárfa törzsének támaszkodva fixírozta a bejáratot.

Utána nem tudom, pontosan mi történt. A karomban volt, öleltem, csókoltam, szagoltam, simítottam a haját. Újra kerek a világ, helyre állt a rend. Magánjelenetünket az apja szakította meg, amikor kifejezte azon jogos igényét, hogy ő is megszorongatná a gyereket, ha már egy hete nem látta, ugyebár.

Később bepakoltuk a cókmókját a kocsiba és elindultunk. Útközben megálltunk egyet kávézni – no meg azért, hogy nézhessük és hallgathassuk őt. Ezt a kisnagylányt vagy nagykislányt. Most bezzeg dőlt belőle a sok kaland, be nem állt a szája. Csak egyszer hallgatott el egy pillanatra. Odafutott a parkoló autóhoz, kivette belőle a kis zöld hátizsákját és sebesen keresni kezdett benne valamit. Végül egy zörgős zacskót húzott elő. „Vettem nektek ajándékot, adjátok oda a csuklótokat!” Apró ujjaival ránk kötözte a finom, vékony bőrkarkötőket. Felirat is volt rajtuk: az egyiken Mama, a másikon Daddy. „A parton volt egy bőrös bácsi. Tőle vettem. Ott nyomtatta rájuk a feliratokat. Nem ismerte azt a szót, hogy daddy – úgyhogy betűznöm kellett neki.” Később megkérdeztem tőle, hogy jött ki a zsebpénzéből. Elég volt. A legtöbbször fagyit vett, kétszer üdítőt és egyszer főtt kukoricát, kilencven forintot még meg is spórolt.

A harmadát az ajándékunkra költötte. A lányunk. Egyszerűen imádom.

D.Tóth Kriszta - shopline.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (632) Egészség (50) Szépségápolás (15) Mondom a magamét (4096) Heti lámpás (218) Tv fotel (65) Mozaik (42) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Kultúra (4) Életmód (1) Irodalmi kávéház (473) Belföld (5) Tereb (138) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Történelem (13) Nagyvilág (1440) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Jobbegyenes (1635) Sport (729) Politika (1571) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>