Ma 2021 június 14. Vazul napja van. Holnap Jolán, Vid napja lesz.
63731111.jpg

Csókay András: Idegsebészet és hétköznapi misztika

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

A nemzetközi hírű idegsebész legkisebb fia, a tízéves Marci 2014. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén egy váratlanul rátört epilepsziás rohamában belefulladt a család kerti medencéjének vizébe.

Kötetében Csókay András a tragédia feldolgozásának folyamatáról vall.

„Napokig csak élőhalottként ténferegtünk, sírtunk-imádkoztunk, sírtunk-imádkoztunk. Állandóan együtt volt a család. Úgy éreztük, az esemény életünk metszéspontjává vált” – idézi fel ezeket a szörnyűséges napokat Csókay professzor. A senki földjén érezték magukat, akarattal, értelemmel tudták, hogy Krisztus segíteni fog, de ezt érzelmileg nem élték át. A fia elvesztése fölött érzett végtelen fájdalmában az apa csak azért nem lett öngyilkos, mert tudta, hogy az élet akarattal való elvetése súlyos bűn. „Létünket értelmetlennek éreztem, feleségem s gyermekeim élni akarása tartott életben, ez is az Isten kegyelme és vigasza volt, tudom és hiszem.” Ebben a helyzetben az Úr több csodálatos, misztikus élménnyel, köztük látomással is segítette.

Csókay András rámutat: a misztika erős istentapasztalat, „egyfajta találkozás a bennünk élő szentháromságos egy Istennel, különösen Jézussal, hiszen ő a megtestesült isteni személy, ő áll a legközelebb hozzánk.” Ugyanilyen találkozás történhet azonban a misztika világában Szűz Máriával, a szentekkel, „de az örökkévalóságba költözött szeretteinkkel is, akik már az örök életbe, az Isten látásának közegébe kerülhettek.” Csókay András tanúsága szerint „Éppen ez a legmélyebb énünkben való találkozás juttathat el minket a legigazabb valóság megismerésére, mely nem más, mint Isten és az ő szeretete, igazsága, irgalma.” A könyv írója rámutat, hogy minden vallás meditációt tanít, csak az a kérdés, hogy hová akar eljutni, hol az igazság?

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” – tanítja Jézus. Csókay András kiemeli: így nekünk, keresztényeknek nagyon jó utunk van, „de el kell indulni hozzá befelé, s ez nehéz.” Tanulni kell, gyakorolni, bátorság kell hozzá, mert szembe fognak jönni a „sötét” dolgaink is, ahogy haladunk énünk mélyébe. Találkozunk a kis „egónkkal”, ami „kívánságaiban és vágyaiban” egyaránt önző. Ki kell tartani csendben és imádságban, keresztülverekedve magunkat ezen a sötét rétegünkön, hogy megérkezzünk a legmélyebb valóságunkba, ahol esélyünk van a „találkozásra.” Ha azonban megijedünk attól, hogy milyen bűnös erők laknak bennünk, és visszafordulunk létezésünk felületére, „akkor kimenekülünk ugyan a sötét hajlamainkkal való szembesülésből, de nem jutunk beljebb.” A kötet szerzője figyelmeztet: a felszínen lehet élni akár egy relatíve rendes keresztény életet is, de nem lehet megismerni igazán „képmás” mivoltunkat, a bennünk élő Jézust.

Csókay András naplójának tanúsága szerint folyamatosan gyötörte az önvád, de bízott az irgalmas Jézusban, Isten megbocsátó szeretetében, „és persze Marciéban is.” A kisfiú halála utáni hangüzenetei nagy megerősítést jelentettek, különösen a következő üzenet: „Apu, Jézus karjaiba hullottam.” Ez akkor történt, amikor a gyermekét elvesztő apa tíz nappal Marci halálát követően átvette az urnát az Igazságügyi Orvostani Intézet melletti temetkezési vállalatnál. „Kiüresedve, a teljes megsemmisülésben voltam” – idézi fel azokat a pillanatokat Csókay professzor. Elhunyt gyermeke az életben sosem használta így a „hullottam” szót. Mintha az utca túloldaláról kiabált volna, de senki nem állt ott.

A hangüzenetekből egyértelműen kiderült: Marci „nem sajnálja, hogy nem lehet itt”, boldog, hogy Jézusnál van. Csókay András több mint fél éves gyötrődés után jutott el odáig, hogy képes volt kimondani: „Nem beletörődöm, hanem elfogadom: ami van, annak szabad lennie, s ebből próbálom meg a legjobbat kihozni az emberek, a családom és magam számára. Ez a nyolc boldogság kulcsa…. Istenben élünk, Marcival – a jelenben. Végre megértettem: behatolt a szívembe: egy kicsit állandóan együtt lehetünk. Másfél év után pedig képes lettem ’valahogy’ megszeretni kisfiunk elmúlását is, az is a miénk.”

Csókay András misztikus élményei során megtapasztalta: „Szenvedéseinkhez, veszteségeinkhez, elhunyt szeretteinkhez csak Krisztuson át szabad közeledni, különben a sátán szabad prédáivá leszünk. Őt nézve vízen járva kell élnünk. Csak így lehet. Ha leveszem a szemem az Úrról és csak a földi kisfiamat nézem, egyből süllyedni kezdek. Ha együtt nézem őket, békében vagyok.”

Csókay András számára az egyetlen út: kitartani Krisztusban, az imádságban, benne élni, és nem azért, hogy elviseljük a nehézségeket, hanem azért, mert ez az „út, az igazság és az élet”, ahogyan ő fogalmazta. Ebből fakad, hogy elviseljük hitünkben kitartva a legnagyobb tragédiákat is. „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” – írta Pál apostol (Rom 8,28). A kötet szerzője hozzáteszi: Még a legnagyobb bajok is, „ha átadjuk magunkat az Élet Urának. Ezt kell megmutatnunk a betegeinknek is azzal, hogy együtt érzünk velük, megpróbálva a szenvedésükből szeretetben átvállalni. Mindez csak Krisztusban lehetséges. Akarjuk, hogy Jézus állandóan ott legyen az életünkben”.

(Szent István Társulat, 2016.)

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/]]>Magyar Kurír]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Rejtőzködő magyarország (168) Életmód (1) Szépségápolás (15) Történelem (14) Vetítő (30) Gazdaság (657) Belföld (6) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (504) Egészség (50) Mozaik (83) Sport (729) Autómánia (61) Titkok és talányok (12) Tereb (138) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (255) Jobbegyenes (2046) Kultúra (6) Nagyvilág (1456) Mondom a magamét (5363) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Politika (1578)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>