A gépek felszálltak. Még nem valódi küldetésre, csupán ellenőrzik, hogy ennyi állásidő után minden műszer jól működik-e. A napokban Moszkva térségében és Kalifornia légterében is felbukkantak azok a repülőgépek, amelyek látványa a lehető legrosszabb időket jósolja. 

A két átalakított utasszállítót – az Il–80-ast és a Boeing E–4-est – arra tervezték, hogy ha az adott országot atomcsapás éri, akkor vezetőik nagyobb biztonságban lehessenek, mint a földön lévő bunkereikben. Az égből irányíthatják az országot, és rendelkezhetnek az ellencsapásról. A parancsnoki gépek utántölthetők, amíg a földről érkezik üzemanyag-utánpótlás, addig képesek levegőben maradni. Vélhetően azért rendelkezésre áll néhány titkos repülőtér, ahol a repülőgépek landolhatnak.

Oroszországban jó pár éve, győzelem napi ünnepségen láthatta a nagyközönség a Vörös tér felett elhúzó gépmonstrumot. Az indoklás szerint az elmúlt héten is erre gyakorolt az orosz gép, hétfőn az összegyűlt tömeg levonhatta a megnyugtató következtetést: a repülő erőd kiválóan működik, ha mi már nem leszünk, akkor az ország vezetője ezen fog ide-oda röpdösni és parancsokat osztogatni.

Felmerül a kérdés: kinek? Tizenkét év után a moszkvai ünnepségen nem véletlenül került elő a négy hasonló repülőgép egyike: Oroszország példázni akarta ezzel, hogy – ha szükséges – az atomcsapásra is készen áll. Hogy az amerikaiak miért most látták jónak megszellőztetni az „ítéletnapi” légi járműveket? Csak hogy emlékeztessenek rá, nekik is van ilyen célú repülőgépük.

Ha valakinek az a szándéka, hogy elfogadhatatlan fenyegetést intézzen Oroszország stratégiai biztonsága ellen, annak tudnia kell, hogy válaszunk gyors és elsöprő lesz. Oroszország válasza azonnal megtörténik, és olyan következményekkel jár, amelyet történelmük során még sohasem tapasztaltak.

Ez a napnál világosabb utalás az atomháborúra április végén Szentpétervárott az orosz parlament kihelyezett ülésén hangzott el Vlagyimir Putyin szájából. Az orosz elnök az ukrajnai háború kirobbanását követően többször is utalt arra, hogy a NATO-val való összetűzés azonnali világháborús következményeket vonna maga után. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is tett hasonló kijelentéseket: 

A veszély súlyos és valóságos, nem lehet félvállról kezelni – mondta.

Vajon csak blöfföl az orosz vezetés a harmadik világháborúval fenyegetőzve? Az év elején a szakértők zöme végigvette az amellett szóló érveket, hogy Moszkva miért nem fogja megtámadni Ukrajnát, aztán láttuk az eredményét. 

Úgy látszik, hogy az új korszakban, amelyben a nyers erő és a nagyhatalmak közötti soha nem látott szembenállás dominál, lemondhatunk a tényszerű, logikus gondolkodásról is. Bármi áron keresztül kell vinni a saját akaratot, rá kell erőszakolni, el kell fogadtatni az ellenséggel. 

Történjen ez nagy hangerővel, katonai fölénnyel, háborús kegyetlenkedéssel és ha szükséges, akkor a végső eszközzel, az atomfegyverrel. Moszkva a múlt hét végén meglepetésszerűen tett „gáláns” ajánlatot Kijevnek: az ukrán háborúban nem vet be atomeszközt. Az ígéret szép szó, de majd meglátjuk a végén. 

Ha például az ukrán erők kitartóan ellenállnak az ország keleti részén, az orosz tábornokok fejében azért csak megfordul az a gondolat, hogy néhány taktikai atombombát bevetve le lehetne zárni a harcokat. Ilyen előfordult már a történelemben.

Ez az ajánlat azonban nem vonatkozik arra az esetre, ha a NATO beavatkozna az ukrán helyzetbe. Ez a valós veszély. Az Ukrajnába áramló fegyverszállítmányok, az ukrán földön önkéntesnek álcázott, de valójában hadi feladatokat ellátó nyugati katonák tevékenysége bármikor tekinthető orosz részről tényleges beavatkozásnak a háború menetébe. De akár kisebb provokáció is történhet Oroszország térségében, amire Moszkva válaszol, és máris a világháború spiráljában találhatjuk magunkat. 

Ha Putyin komolyan gondolja az azonnali és gyors választ, akkor itt nincs helyük tárgyalásoknak. Az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy Oroszország kivérezzen. Olyan gazdasági és katonai válságba kerüljön, hogy a putyini rendszer beleremegjen a társadalmi elégedetlenségbe – a legjobb az, ha össze is dől.

Az is megeshet, hogy Moszkva a valós gyengeségét akarja palástolni a harmadik világháborúra utaló állandó fenyegetéssel. A „különleges műveletek” az eddig eltelt több mint két és fél hónap alatt nem úgy alakultak, mint azt a kezdetek kezdetén a Kremlben elképzelték.
A kevesebb mint egy hétre tervezett háború akár évekig elhúzódhat. Le kellett mondani Kijev elfoglalásáról, és beismerésként hatott az, hogy új hadi célokat kellett kijelölni. Nemzetként lenézték az ukránokat, akik nem hajlandók a hazájukért harcolni. Az egyre keményebb gazdasági szankciókra sem mondhatja azt Moszkva, hogy lerázza magáról őket, mint kutya a vizet.