Ma 2023 szeptember 23. Tekla napja van. Holnap Gellért, Mercédesz napja lesz.
Berekedt a nemzet csalogánya

Berekedt a nemzet csalogánya

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Aki utat, irányt akar mutatni, annak súlyos felelősség nyomja a vállát

Hatalmas csapásszámmal pörögtek a nyelvek, úgy röpködtek a trágár szócafatok, mint a forgács, amikor gyalulnak. Megkaptuk az új gumicsontot, az elmúlt hetek kételyt ébresztő viharos történései után végre van min rágódnunk. Túl vagyunk az előre kalkulálható, sőt jó eséllyel eltervezett műbalhén, a magyar popkultúra dicsőségére egymásnak esett a sztárok két sztárja, a két mentor. A legnézettebb magyar előadó és a nemzet csalogánya.

 

Most már erről kell beszélni, posztolni, abban kell állást foglalnunk, melyiküknek van igaza, akarom mondani, melyikük nyomja jobban a vakert, nem ám azon csámcsogni, miért is futott zátonyra a nemzet csalogányának házasélete.

Nem vagyok álszent, sem farizeus. A házasságtörés, még ha a Biblia tanítása szerint bűn is, velünk élő jelenség, szomorú statisztika, hogy ma Magyarországon a házasságok több mint fele felbomlik. Közismert, hogy a legnagyobb magyart is utolérte ez a végzet. Fiatalon elszerette a sógornőjét, majd meglett férfiként egy férjes asszonyt ostromolt a szerelmével, makacsul kivárva, amíg meg nem özvegyül, hogy végre őt ajándékozhassa meg utódokkal. (S lám, az egyik ükunoka most az idézett műsorban teszi próbára a tehetségét.) Maga Blaha Lujza, aki az első volt a nemzet csalogányainak sorában, háromszor ment férjhez, de életrajzírói szerint az igaz szerelmet még csak nem is mellettük találta meg.

Eszemben sincs követ vetni a posztmodern utódra, csupán az bántja a fülemet, ami az övét mindennél jobban. A tiszták közül kihallható hamis hang.
Tóth Gabi – nem akarok titokzatoskodni, róla van szó – a nővérét követve jelentkezett és került be az ismert tehetségkutató legjobbjai közé. Nem értek hozzá, csak a véleményemet fogalmazom meg, szerintem nincs olyan képzett és tiszta hangja, mint a nővérének, a sikereit inkább annak köszönheti, hogy tele van energiával, óhatatlanul magára vonja a nézők – és nem annyira a hallgatóság – figyelmét. A színpadra született, jó előadóművész, nem kell ezt bonyolítani. Magától értetődően szippantotta be a szórakoztatóipar. Egymást érték a felkérések, nem csupán énekesnőként, hanem táncosként is csillogtatta a képességeit, azt is megmutatta, amit azért még celebként is illik elfedni, s hamarosan zsűritagként – amit ma úgy mondanak, hogy mentor – már ő mondott véleményt másokról. Olykor keresetlen szavakkal, de hát a nézők ezt kajálják, ezt várja el a producer, ez egy ilyen szakma.

Teltek, múltak az évek a színpadon, s a művésznő megváltozott, mi több, megkomolyodott, s el is várta, hogy immár így tekintsenek rá, ne bohém rockerként. Férjhez ment, édesanya lett, a Covid alatt bekamerázva élt családi életet a kötelező rettegés jegyében. Idővel egyre gyakrabban mutatkozott a népi kultúra ihlette, de persze divatos és – igen – ízléses ruhákban, beszélt hitről, nemzettudatról. Majd egymásra talált a politikával. Ami veszélyes terep. Aki ugyanis így tesz, az óhatatlanul célponttá válik. Akár rászolgált, akár nem.

 

Tóth Gabi igyekezett bizonygatni, sőt bizonyítani, hogy nem a politikai érdek, hanem a belső értékrend motiválja. Szerepet kapott az eucharisztikus kongresszuson, a családi élet szépségeiről blogolt, Erdélyben turnézott, s ha mentorként olykor nem is tudott higgadtságot magára parancsolni, azért egyre erősebben formálta a konzervatív művész szerepét, ő lett a nemzet ügyeletes csalogánya.

„Az eucharisztikus kongresszussal kezdődött, ahol én nyilvánosan is megvallottam a hitemet, amit egyébként sosem titkoltam, hiszen gyerekkoromtól velem van és természetes része a mindennapjaimnak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez egyes médiumokból, emberekből milyen elképesztő gyűlöletet vált ki. Pont azokból, akik folyamatosan az elfogadást, toleranciát kérik számon azoktól, akik nem az ő szájuk íze szerinti értékrendet vallják. […] A sokadik ilyen megkülönböztetés után rájöttem arra, hogy nemhogy nem kell szégyellni, de büszkének kell lenni arra, hogy honnan származom. […] De lehet bárhol, a nemzet himnuszára sosem mondanék nemet, mert úgy érzem, hogy elárulnám azzal a hazámat. Elképesztő érzés volt állni azon a színpadon, mert még el sem kezdtem énekelni, máris olyan szeretet áradt felém a tömegből, ami felülírt minden meghurcolást, gyűlöletet, amit az elmúlt hónapokban kaptam. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki kitart mellettem és a szakmai teljesítményem alapján ítél rólam. Én ma is ugyanaz a lázadó vagyok, aki harcolni fog az igazságért, a családjáért és értetek!” – posztolta a veretes gondolatokat a Facebook-oldalán tavaly áprilisban, amit nem is lehetett másként, mint hitvallásként értelmezni.

Mindezt egy nagyinterjú követte, amelyben már-már igét hirdetett. Az erdélyi magyarok hűségéről, a nyugat-európai dekadenciáról tett kinyilatkoztatást, majd más alkalommal arról is nyíltan mesélt, a családjával azért nyaralt a Balatonon, mert meg akarta ismertetni a kislányával a lángost, a strandot, a balatoni életérzést és hát mert itthon érzi magát igazán biztonságban.

Aztán történt, ami történt, Tóth Gabi szerelemre lobbant az egyik táncosa iránt, s ez az érzés minden mást háttérbe szorított. Megfakultak az erdélyi emlékek, a táltosdob, a szekér oldalán grófnői jelmezben készített fotó, a biztonságos hazát beelőzte a romantikus horvát tengerpart, ahová a művésznőt az első útja vezette rongylábú kedvesével.

„Nő vagyok. Valakinek a lánya, a testvére, a felesége, az anyukája vagy a barátja. Egy nő, aki sokáig kereste a helyét, aki próbálta kitalálni, miért érkezett erre a világra és próbált megfelelni vélt vagy valós elvárásoknak. Nő, aki követett el hibákat és vélhetően még fog is, hiszen emberből van” – ekképpen jellemezte önmagát új élethelyzetében, azt is kiemelve, hogy „merek önmagam lenni, merek szabadon szeretni és felvállalni magam”. Hozzátette még, a nehéz napokban a rajongók szeretete jelentett neki vigaszt. A hitét tehát átmenetileg hátrahagyta. Remélhetőleg újra megtalálja.

A közösségi média korában, ha nem vigyázunk, nyitott könyv még a magánéletünk is. Akkor is, ha éppen elzárkózni szeretnénk a világ szeme elől. De tényleg az vesse az első követ Tóth Gabira, akit még soha nem kísértett meg a vágy.

S a lemez forog tovább. Vége a nyárnak, beköszöntött a tömegkultúra egyik mákonyának új évada. Még csak a toborzás zajlik, a nemzet csalogánya máris kiosztotta a szabad szájú rappert. Szerencsénkre nem gondolta úgy, hogy a jeles alkalomhoz népi motívumokkal díszített outfitben illik megjelennie. Talán nem csak én gondolom így, ez Tóth Gabi igazi arca. A konfliktusokat vállaló, sőt olykor kereső karakteres művésznő. Aki azt is felvállalja, ha a viselkedése megosztó. Ezzel sincs baj. Ám a nemzet csalogánya nem lehet megosztó és természetesen nem viselkedhet közönségesen. Egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá – ahogy Esterházy Péter fogalmazta meg találóan a művészi minimumot.

Az emberi lét egyik különlegessége, hogy miközben idővel a testünk, sőt a szellemi erőnk is hanyatlásnak indul, a személyiségünk az életünk végéig fejlődik. Tóth Gabi sem ragad meg ott, ahol most tart. Választania kell. S nem csak a saját életében. Aki utat, irányt akar mutatni, annak súlyos felelősség nyomja a vállát.

A nemzet csalogánya most berekedt. Hallgathatjuk a régi lemezt vagy kivárjuk, mire ismét kristálytiszta hang fakad a torkán.

Borítókép: Tóth Gabi (Fotó: Flajsz Péter)

Novák Miklós - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (2679) Tv fotel (65) Mondom a magamét (7086) Életmód (1) Mozi világ (440) Nézőpont (1) Belföld (10) Gazdaság (689) Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Politika (1581) Mozaik (83) Flag gondolja (34) Egészség (50) Sport (729) Vetítő (30) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1309) Történelem (16) Titkok és talányok (12) Tereb (144) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (529) Heti lámpás (276) Rejtőzködő magyarország (168) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>