- 0
Nagy Zsolt megmondta. Remek. - Szentesi Zöldi László zseniális írása!
Nagy Zsolt egyébként színész, hogy milyen vásznon, színpadon, egyáltalán ki látott tőle bármit is, ezúttal lényegtelen. Most ugyanis Nagy Zsolt az ellenzéki összefogásban iparkodik feltűnni, de nem az ott megszokott bölcs beszólogatóként, hanem öntudatos forradalmárként. És ez utóbbi törekvése – mondjuk meg őszintén – alapos szereptévesztés.
Nem azzal van a gond, hogy Nagy Zsolt ne mondhatna bármit, hiszen ha elég ügyes, előbb-utóbb szédervacsorán falatozhat a példaképeivel. Inkább azzal van baj, hogy Nagy Zsolt úgy nagyjából és egészében semmiről nem dönt. A politikai erjedés ugyanis nem őszinteségpróba: ha igyekszel felrázni a tieidet, de a hatalmad nulla, a követőid pedig kevesebben vannak, mint az ellenfél hívei, akkor a működésed tökéletesen hatástalan.
Marad az áldozatpóz, annak merev hangoztatása, hogy ez így nem mehet tovább, de hogy konkrétan mit kellene tenned, tennetek, annak megfogalmazáshoz már nincs elég tudásod, tehetséged. Ebből pedig a politikai egyszeregy szabályai szerint mindig egy jó nagy nulla jön ki végeredményként.
Amikor Nagy Zsolt színművész azzal horgad fel a Farkasházy nélküli „szárszói” találkozón, hogy ne dagasszák itt tovább a kakát, és az „ellenzéki értelmiségiek” szégyelljék magukat, mert nem jelennek meg a tanár- és diáktüntetéseken, akkor annak is biztos tanújelét adja, hogy az alapvető viszonyokról sincs fogalma.
Az „ellenzéki értelmiségiek” ugyanis nem azért nem hozsannáznak Pankotai Egybites Lilikével az első sorban, mert hülyék, hanem azért, mert a politikai logika szerint csak veszítenének a nyílt támogatással. Ezeken a néhány százas, egyre csökkenő létszámú demonstrációkon ugyanis nem tetterős demokraták, hanem a vesztesek adnak egymásnak randevút. Nem azok, akik stratégiát építenek, hanem akik szerepgyakorlatként szeretnek másfél órán át rikoltozni.
Nagy Zsolt nyilván azt gondolja, hogy a helytartótanács csak úgy fel szokta oszlatni magát, de – valljuk be – a hatalomátruházás ennél azért bonyolultabb viszonyrendszer.
Az ellenzéki pártok egyébként egymást is utálják, továbbá képtelenek megszabadulni Gyurcsányéktól, egyelőre teljesen esélytelenek tulajdonképpen minden téren.
Tanácsot adni nem tudok, de proli hőbörgés helyett talán a választókkal kellene foglalkoznotok, kedves Zsolt. Neked, személy szerint is, ha már átcsusszantál a politika színpadára.
Ha nem érted meg, hogy minden hasonló „őszinteségbeszéddel” csak növeled, nem pedig elfeded a bajt az ellenzéki oldalon, akkor nem a körülményekben, hanem benned van a baj.
Ha megmaradsz a saját közéleti mikroszinteden, és tényleg, őszintén elhiszed, hogy a baráti köröddel szokásos szűk körű felvonulások bármire is jók, alaposan tévedsz.
Ezek az akciók ugyanis feleslegesek, gyengék, nyíltan felfedik, hogy hányan vagytok, mennyit értek, s hogy mire számíthatna az ország, ha valaha közbizalmat kapnátok.
Valakinek azonban éppen megfelelő, hogy a „szárszói” összebeszéléseteken egymást tépitek, és még a közös kiindulópontotok sem tisztázott: ez pedig a kormányoldal. Nyugodtan elhiheted, hogy alkalmatlanok vagytok az ország vezetésére, de a ti szempontotokból ennél nagyobb baj, hogy ezt a többség tudja is rólatok.
Egyébként miről beszélgettek majd a következő találkozón? Hogy végül mégis megjelentek a csodaemberek, neked pedig abban a megtiszteltetésben lehetett részed, hogy néhány kiégett haszonleső (te „ellenzéki értelmiséginek” hívod őket) társaságában nem történt újra semmi sem, ahogyan egyébként azelőtt sem.
Ha ez a cél, képzeld magad forradalmárnak, ilyen mulatságos szerepben úgysem játszottál még.
Szentesi-Zöldi László - www.magyarnemzet.hu
