Tetszik, nem tetszik, világpolitikai jelentősége lesz annak, hogy a két nagy amerikai párt jelöltjei közül melyik nyeri el novemberben az Egyesült Államok elnöki tisztségét. Mint tudjuk, ennek a két jelöltnek a személyéről az egyes tagállamokban megrendezendő úgynevezett előválasztások során döntenek. A jobboldali republikánusok Iowa államban már meg is tartották az első ilyet, amelyet Donald Trump elsöprő fölénnyel megnyert. Iowa ugyan nem jelentős állam, ez a részgyőzelem, különösen annak a mértéke mégis előrevetíti számára a végső sikert. A republikánus verseny ezzel gyakorlatilag már el is dőlt. Aki innen kezdve republikánus oldalról szembemegy Trumppal, a politikusi jövőjét kockáztatja. A még talpon maradó jelöltek mostantól inkább csak a párton belüli pozíciójukért, az esetleges alelnökjelöltségért kampányolnak majd.

Demokrata oldalról pedig marad Joe Biden, akiről nehéz megmondani, hogy teljes szellemi képességeinek birtokában van-e még. A demokrata párt ugyanis csapdában van: ha komoly ellenjelöltet állítanak, azzal nem kevesebbet bizonyítanak, mint hogy még a demokrata párt is elégedetlen az általa delegált elnökkel – akkor más választottjukban hogyan bízzanak meg a választók? A demokrata pártelit a mégis elindulókat sok államban jogi trükkökkel igyekszik megakadályozni abban, hogy egyáltalán a szavazólapra kerüljenek. Így tehát egyre valószínűbb, hogy idén november 5-én egy 78 éves politikus mérkőzik meg egy 82 évessel a világ legnagyobb hatalmú pozíciójáért. És nem kevésbé valószínű, hogy ezt a csatát a fiatalabb, Donald Trump nyeri.

Úgy tűnik, Amerikának ilyen, retorikájában és viselkedésében konfrontatív és provokatív, első elnöki ciklusa során azonban országvezetőként békét és prosperitást teremtő politikusra van szüksége, hogy visszaszerezze az irányítást a baloldaltól. Meglehet a véleményünk Trump stílusáról és habitusáról, ettől még igaz: a világ, benne Magyarország jobban járna vele.

Bencsik Gábor - ]]>www.demokrata.hu]]>