A papok ne politizáljanak – mondják a haladók, de rendszerint csak akkor, ha Márfi Gyula, Raymond Burke vagy Sarah bíboros szólalnak meg. Az egyház csak gondozza a lelkeket, járjon el pneumapatológiai terapeutaként, meg vegyen részt a jóemberkedésben, szervezzen ételosztást, ossza szét a templomban lévő aranyat a szegények között, legyen szociálisan érzékeny. De politikával, avval ne foglalkozzon, értsd, abortusz vagy eutanázia kérdésében az egyháznak kuss a neve.

Jó szokás szerint persze mindezeket ateisták szokták számonkérni az egyházakon, esetleg afféle „maguk módján” katolikusok, akik misén nem jártak már évek óta, mert már akkor is voltak ilyen „fideszes papok”, mint Németh vagy Márfi, de azért arra jogot formálnak, hogy valódi keresztényként utat mutassanak a korrupt, erkölcstelenségbe züllött klérusnak. Ezek a „maguk módján” keresztények a valódi keresztények is egyúttal, szemben a romlott, intézményesített vallással. Sztenderd eretnek toposz a kezdetek óta, lapozzunk. A „magam módján” például én is liberális vagyok, csak szerintem ne jöjjenek ide a mohamedánok, meg ne szeleteljenek élve csecsemőket az anyaméhben.

Persze amíg Márfi vagy Németh azonnal a haladó erkölcs ítélőszéke elé kerülnek, addig a bírálóbizottság nem ennyire szigorú Iványi Gábor, Beer Miklós vagy Ferenc pápa esetében. Amikor valamelyik lelkész, pap vagy az egyházfő érzékenyítő tréninget tart a néhány milliós mohamedán beözönlők témájában, akkor a haladó elit úgy olvad el, mint vaj a serpenyőben, és nem hogy kifogásolja, de egyenesen számonkéri azt, hogy az egyház bizony politizáljon: állítsa irányba a bunkó nacionalistákat. Ha az említett plébános minden szentmiséjében Orbánt szapulná, akkor az vagy nem érné el az Index és a HVG ingerküszöbét, vagy éppen a pap „erkölcsi bátorságáról” és igazmondásáról olvashatnánk laudációkat.

Természetesen a haladó erkölcsi bírálóbizottság továbbra sem tudja felfogni, hogy az egyházban van, ami dogmatikai kérdés, és van, ami nem. Hogy Németh, Márfi vagy Beer (Iványit kihagyjuk, mert ha nekiállunk a protestánsoknak, sose végzünk) mit mond a menekültválság ügyében, az például nem az. Az abortusz és a melegházasság ügye viszont – ó, mily borzalom! – az. Ezzel nyugodtan lehet triggerelni őket, le vagyon írva, meg vagyon erősítve többszörösen is. (Ahogy azzal is lehet triggerelni az ateistákat, hogy legyenek szívesek nem hivatkozni a „lelkiismeretükre” vagy annak szabadságára, ugyanis köztudomású, valamint tudományosan is alátámasztott tény, hogy az ateistáknak nincs is lelkiismeretük.)

Tegyük hozzá azt, hogy a katolikus klérus jelentős része úgymond „fideszes”, és ez nem annyira meglepő. Ez történetileg így alakult. Például úgy, hogy fenntartásaik vannak azon éttermiségiekkel és politikai erőkkel szemben, akik most erkölcsileg akarják számon kérni őket, de nem is olyan régen még olyan rendszert tartottak fenn vagy támogattak aktívan, amelyik leverte a veséjüket meg a nyakukra ültette a békepapi rendszert. (Akinél volt pap a családban – jelen! – az tudja, milyen kedves módszerekkel csináltak ki lelkipásztorokat.)

Szóval kedves haladók, kicsit óvatosabban azzal a bizonyos ítélkezéssel (tudjátok, a kedvencetek: ne ítélj, hogy ne ítéltess!), és a BuzzFeed helyett több katekizmus, ha már annyira rollereztek ezzel a vallás témával.

Megadja Gábor - ]]>www.888.hu]]>