Azt nézzük meg inkább, mi nem volt ez a különös, alig 24 órás „igazságmenet” a hétvégén Oroszországban, ami megdöbbentette az egész világot, hogy utána a legkülönfélébb találgatások lássanak napvilágot aszerint, ki miben reménykedett a fordulat láttán. A nyugati média sietve a „repedéseket” kereste a Wagner Moszkva felé vonulásában, és Putyin elnök helyzetének megrendülését meg az „orosz káosz” első jeleit és így tovább.

Mások mást láttak. Ramzan Ahmadovics Kadirov orosz és csecsen politikus például, aki nem mellékesen a Csecsen Köztársaság vezetője, és ebbéli minőségében a félelmetes hírű csecsen harcosok vezetője az ukrajnai hadműveletekben, a dolgot gyakorlatiasan foglalta össze a Telegram csatornán megjelent bejegyzésében: „Beszéltem Prigozsinnal, sürgettem, hogy hagyja el üzleti ambícióit, és ne keverje össze őket nemzeti jelentőségű ügyekkel. Azt hittem, megértett, de kiderült, hogy a düh ez idő alatt csak nőtt benne. A korábbi sikertelen üzletkötések sorozata mélyen gyökerező és hosszan tartó haragot váltott ki az üzletemberben, ami akkor érte el a tetőpontját, amikor a szentpétervári hatóságok nem biztosították lányának a kívánt telket. Egy személy arroganciája ilyen veszélyes következményekhez vezethet, és sok embert sodor bele a konfliktusba.”

Nem ismerjük olyan mélységben az oroszországi ingatlanpiacon zajló folyamatokat, mint Kadirov, de nem zárható ki teljesen ez a megközelítés sem. Egy biztos, Jevgenyij Viktorovics Prigozsinban, a Wagner-csoport nevű magánhadsereg tulajdonosában és vezetőjében, aki extrém politikai megnyilvánulásai miatt sokakat nem teljesen alaptalanul Rejtő Jenő Wagner urára is emlékeztetett, jóval erőteljesebben érvényesültek az üzleti szempontok, mint a patrióta szellem, bár ez utóbbit sem zárhatjuk ki teljesen.

A magánhadsereg kétélű fegyver, állam az államban, de állig felfegyverezve, mégpedig az állam jóvoltából. Folyamatosan ketyegő pokolgép, ami minél jobb, annál veszélyesebb. Hatékony háborús eszköz, ami a rendszerenkívülisége miatt állandó veszélyforrás is, mert mi van, ha egyszer önálló útra lép, vagy a megbízói ellen fordul… ami most – látszólag – bekövetkezett. Azért csak látszólag, mert a Wagner harcosainak Moszkva felé iramodása az autópályán, majd hirtelen megtorpanása és cirkusz nélküli visszafordulása puccsnak egyáltalán nem nevezhető, de zendülésnek vagy lázadásnak sem.

A puccsot hagyjuk, azt nem így szokták csinálni, hanem például úgy, ahogy 2014-ben Kijevben, a Majdan téren. A lázadás vagy zendülés a közkatonák körében kezdődik, ám itt erről sem beszélhetünk. A Wagner főnöke egyszer csak beintett, és a magánhadsereg szépen elindult Moszkva felé.

Hogy mégis mi lehetett ez a baj nélkül véget érő díszmenet? Akár azt is feltételezhetjük, hogy egy nagyszabású hadgyakorlat, egy komolyra vett tesztüzem, amelynek az volt a célja, hogy az orosz vezetés megismerje saját hatalmi szerkezetének gyenge pontjait. Prigozsin – valószínűleg saját hülyeségének foglyaként – talán csak eszköz volt ebben a manőverben, ami vér és jelentős károkozás nélkül mutatott rá azokra a pontokra, amelyek igazi vész esetén bajt okozhattak volna. Emlékezzünk csak a manőver első pillanatait követően Moszkvából pánikszerűen menekülő repülőgépekre. Az ezeken ülő hősökre egy valódi támadás esetén sem lehetne számítani. És most Moszkvában már név szerint tudják, hogy kik ők.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>