Az Európai Unió morális értelemben megbukott. A védelmezésére hivatott fiatal férfiak elenyésző kisebbsége volna hajlandó az életét vagy a vérét áldozni érte. A liberális értékrombolás elérte a célját. Az unió egy olyan multikulturális bulizóhely lett a fiatal generációk számára, ahol csak az számít, hogy hol a legjobb a műsor és hol a legmagasabb az ösztöndíj meg a pályakezdő fizetés, a többi nem számít. Ha egy terület – város, falu, megye, ország – valamiért nehéz helyzetbe kerül, akkor onnét el kell menni oda, ahol jobb, nyugalmasabb és kényelmesebb az élet: körülbelül ez a mai uniós gondolkodás lényege harminc körül, vagy az alatt.

Ez békeidőben tulajdonképpen működik is. Csak akkor derül ki, hogy baj van, amikor baj van. Amikor például bevándorlók százezrei, esetleg milliói árasztják el a földrészt, ami egy ponton túl olyan helyzetet teremt, amelyet már nem lehet a civil emberek bevonása nélkül megoldani. Az, hogy egyelőre erre alapjában véve nincs semmi esély, egyfelől örvendetes, mert közös akaratunkra nőtt fel az egyetemes béke első generációja, és ugyancsak közös akarattal teremtették meg az előttük járó generációk az általános felelőtlenség szép intézményét. Másfelől intő jel, ugyanis a második világháború óta tartó hetvenéves és a kommunizmus bukása óta tartó 25 éves rissz-rossz európai béke (lásd délszláv háború, ukrán polgárháború) épülete egyre érzékelhetőbben rogyadozik.

A népességfogyás, amellyel valami érthetetlen okból az unió vezetése nem hajlandó érdemben foglalkozni, elkerülhetetlenül véget vet a boldog nyugat-európai aranykornak akkor is, ha egy szál muszlim bevándorló sem érkezik holnaptól, s akik jöttek, azok is mind hazamennek. A tendenciákat előrevetítve az elkövetkező évtizedekre, pontosan kiszámítható, hogy mikor omlik össze az úgynevezett jóléti társadalom építménye, mert az egyre kisebb lélekszámú munkaképes korosztály nem tudja majd kitermelni a sokkal nagyobb lélekszámú nyugdíjasok nyugdíját. A helyzet azonban ennél is rosszabb, mert a bevándorlók időlegesen és a vártnál sokkal rosszabb hatásfokkal betöltik ugyan a meg nem születettek s így munkába sem állíthatók hiányát, azonban ezeknek az európaival össze nem egyeztethető kultúrája a kihalásnál is nagyobb fenyegetést jelent.

A béke véget ér könyörtelenül, és Európa védtelen. Csak a vak nem látja ezt. Lassan már minden uniós kormány rémülten tiktakol és vonja vissza könnyelműen tett nagyképű ígéreteit a befogadásról, de eközben a bevándorlók tízezrei nap mint nap akadálytalanul gázolnak át Európán, áhított céljuk felé. Valaha, jó 1100 évvel ezelőtt Európa rettegett a magyarok nyilaitól, mert az Árpád-kori lovasok úgy száguldoztak át és tova északon, délen és nyugaton, mint kés a vajban. De azok legalább katonai alakulatok voltak, a kor szuperfegyverével, a reflexíjjal fölszerelve. Ezek a mostaniak egy lapos hátizsákkal és egy okostelefonnal teszik ugyanezt.

Ekkorát zuhant az európai öntudat? Úgy tetszik, igen. Egyet kell értenünk azonban Schmidt Máriával, hogy ez a sokk jókor jött és talán még jót is tehet velünk, mert felébreszti a saját nagyszerűségébe beleájult Nyugat népeit. Ez ugyanis nem a Csipkerózsika meséje. Pofonok sorozata ébreszti Európát.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!