Hol nem győzött a Fidesz–KDNP? Országosan csak három ilyen körzet volt: egy Szegeden, egy Pécsett és egy Dunaújvárosban. Mindenhol máshol a kormánypártok arattak diadalt. Budapesten a klasszikus budai kerületek a kertvárosias külső pesti kerületek, és a megújult nyolcadik kerület lett a kormányoldalé. A többit vitték az ellenzéki pártok.

Legyünk igazságosak. Nem Budapest és a vidék ellentéte határozta meg a választások kimenetelét, bár nagy a kísértés erre egyszerűsíteni a kérdést, hanem a természetes életközegben élő magyarság került szembe a nagyvárosi, mesterséges és nem feltétlenül minőségi környezetben élő városlakókkal. Ez a közös nevező a pesti és budai városi telepek és a pécsi, szegedi szlömök népe között.

Úgy fest, az ősi ellentét oldódni kezdett, de még mindig fennáll. A magyarság természetes életközegében úgy reagál a sorsfordító kihívásokra, ahogy egészséges lelkű népnek reagálnia kell. Különbséget tesz fontos és lényegtelen dolgok között, és annak megfelelően cselekszik. Ellentétben a saját magyarságát zárójelbe helyező városlakóval, akinek számára a haza csak környezet: másodlagos, fölcserélhető, hiszen nincs kapcsolata az élő természettel, egy pesti vagy szegedi bérház negyedik emeletén nincs mód átélni a hazához tartozás hétköznapjait, mert még egy tágas terasz sincs, ahová kilépve teleszívhatná a tüdejét levegővel, és belebámulhatna a tájba… de táj sincs, csak a szemben lévő lakóház ablakai.

Hiba volna ezt urbánus kontra népies ellentétre, konzervatív és liberális párviadalra leegyszerűsíteni. Alighanem egész egyszerűen arról van szó, hogy a nagyvárosi dzsungelek népe, elveszítvén természetes tájékozódó képességét, könnyen eszközévé válik a divatos eszméknek, és mivel e befolyásnak számára semmiféle hátrányos következménye nem látható, elvégre a sarki bevásárlóüzlet, a közeli söröző forgalmára ennek nincs hatása, igazolást nyer a minden felelősség nélküli döntés.

Jó példa erre a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, amely országosan 89 ezer szavazatot szerzett, amivel 1,6 százalékot ért el, vagyis a hülyék számára létesített viccpárt innentől fogva állami támogatásból terjesztheti szórakoztató, de ártalmas nézeteit, ugyanis az országgyűlési választás nem kabaré. Egészen bizonyosak lehetünk, hogy néhány vidékre szorult, de agyilag sérült gilisztaembert leszámítva a kétfarkú kutyák a nagyvárosokban tenyésznek. Ettől kezdve joggal hitethetik el magukkal, hogy most már ők is valakik. Pedig csak a kibillent és úgy maradt abnormalitás statisztái.

Talán még annyit érdemes megemlíteni, hogy a sors igazságos, de még mindig indokolatlanul jóságos Gyurcsány Ferenccel. Mert az rendben van, hogy a nagyképű és gátlástalan őszödi böszme megszégyenült és nevetségessé vált, az azonban továbbra sincs rendjén, hogy a 2006-os rendőrterror és általában az ország megrontásának első számú felelőse nemhogy szabadon járkálhat közöttünk, mint szegény bomlott elméjű Demszky Gábor, aki dühödten kergette a nyílt utcán az Echo televízió riporterét, hanem még politizálhat is…

Ezzel együtt a csoda harmadszor is megtörtént, és ez a lényeg. Az Úz völgyétől a soproni hegyek aljáig több mint két és fél millió ember tett hitet a szeretet és összefogás ereje mellett. Annyian jöttek el szavazni, amennyire szükség volt. Ha pedig egyszer többre lesz szükség, akkor majd többen jönnek el.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>