Egy kis olvasnivaló, mert a nagy kardcsörtetés közepette nem árt gondolkodni is. Az alábbi idézet Gazdag Lászlótól származik, akinek eredeti cikkét még februárban közölte a Demokrata, de ma aktuális igazán:

„Az orosz és az ukrán nép történelme a korai időkben annyira szoros volt, hogy mindkét nép államisága a IX. században létrejövő Kijevi Rusz fejedelemségre vezethető vissza. Lassú folyamat a három keleti szláv testvérnép, az orosz, a belarusz és az ukrán elválása egymástól.

Annyira, hogy csak a XIV–XV. századtól beszélhetünk ukránokról mint elkülönült népről. Valójában önálló nemzetté válásuk csak a XVII–XVIII. századra tehető. A három keleti szláv nyelv ma is nagyon hasonló, jól megértik egymást, a szókincsük kétharmad részben azonos vagy hasonló. Ez az elhúzódó, vontatott nemzetté érés napjainkban manifesztálódik egy megkésett, kifejezetten infantilis, koravén, idejétmúlt nacionalizmusban. Mintha a nagy identitáskeresésben az ukrán nép napjainkban érkezett volna el a XIX. századba.”

Ezt se tudják sokan: „A hatalmas északkelet-európai sztyeppéken és erdőségekben élő keleti szláv törzsek állammá szervezését a Skandináviából érkező vikingek, a varégok kezdték el. Először Rurik alapított fejedelemséget Novgorod központtal 862-ben, amit Rusznak nevezett. A név eredete ma is tisztázatlan. Később Kijev emelkedik még föl mint fejedelemség, és a kettőt egyesíti majd Nagy Vlagyimir 980–1015 között. Ő veszi föl a kereszténységet 988-ban. Bölcs Jaroszláv (1019–1054) már erős államot teremt. Az ő Anasztázia lányát a mi I. András királyunk (1046–1060) veszi feleségül. András, Béla és Levente hercegek, az István király ellen lázadó Vazul fiai éppen Kijevből, Jaroszláv udvarából térnek haza, lezárni az István halála utáni trónviszályt. Valójában a három keleti szláv nép lassú elkülönülése 1237-ben, a mongol betöréssel kezdődik. A lakosság egy része északabbra húzódik, és Moszkva központtal alakul ki egy új fejedelemség, sokáig a mongolok vazallusaként. Belőlük lesznek majd az oroszok; akik délen maradnak a mongol iga alatt, azok pedig az ukránok.”

Ugorjunk a mába. „Elkezdődött az összes nemzetiség szabályos elnyomása, terrorizálása. Egyenruhába öltözött, náci jelképekkel, karlendítéssel vonuló, magukból kikelve üvöltöző szélsőjobboldali csoportok mindenfelé. Odesszában a Szakszervezetek Székházába menekült orosz lakosokra rágyújtották az épületet, és a kiugráló embereket egyszerűen agyonverték. Ez nem holmi putyini propaganda, ezek tények. Az más kérdés, hogy a nyugati média farizeus módon, szemérmesen elhallgatta, elhallgatja ma is ezeket a dolgokat. Gőzerővel halad a gleichschaltolás: az egykori náci árjásítás mintájára az erőszakos ukránosítás. És mindez a »civilizált« világ asszisztálásával! A 2021-es nyelvtörvény értelmében csak az első négy osztályban lehet anyanyelven tanulni! […] Ne kerülgessük, mint macska a forró kását: ez tiszta, nyílt fasizmus! És vezetőjük egy celeb, egy ripacs bohóc, akit most szerte a nyugati világban szabadsághősként ünnepelnek!”

Ehhez képest a nukleáris szuperhatalom Egyesült Államokat formálisan egy szenilis aggastyán vezeti, aki nem érti, hogy egy másik nukleáris szuperhatalmat miért nem lehet katonailag legyőzni. Azért, mert ha az visszalő, akkor véget ér a történelem. A hirosimai G7-csúcs után az atomháború árnyéka még soha nem volt ilyen sötét. És van új célpont is: Kína. De vajon miért?

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>