A Szovjetunió akarta, de nem tudta legyőzni Amerikát. Amerika akarja, de nem tudja legyőzni Oroszországot. Mindkét birodalom szerette volna magához láncolni Európát a másik rovására, de ez sem sikerült: recseg, ropog, és Európa együtt marad. Mivel a történelem nem az épp divatos irányzatok, hanem a szükségszerűségek mentén alakul – lásd a Római Birodalom és az antik kultúra bukása –, nem lehetetlen, tehát lehetséges egy olyan fejlődési út, amin a szükségszerűségek egy olyan rendszerré állnak össze, hogy létrejön egy a teljes északi földtekét egységes szellemi, politikai, gazdasági és kulturális szövetségbe foglaló szuperbirodalom, nevezzük Északi Uniónak, amely Észak-Amerikát (USA és Kanada), Európát és Oroszországot fogja össze a mai Európai Unió mintájára, de nagyobb szabadságfokot biztosítva az egyes országoknak, egy intelligens koordinációs rendszer keretein belül.

Ma még mindez lehetetlennek látszik, a lakájmédia hevesen cáfolná, pedig nem értelmetlen változat, mert a vizsgált társadalmakban több az azonosság, mint a különbözőség. A teljes európai és poszteurópai (észak-amerikai és távol-keleti) fehér populáció legfőbb, ma már a biztonságos létezést veszélyeztető baja a gyermektelenség. Ez az Egyesült Államokban éppen olyan gyógyíthatatlannak látszó kór, mint Oroszországban, Németországban, Ausztriában vagy Magyarországon. Általános jelenség az is, hogy az új generációk egyre kisebb hajlandóságot mutatnak a természetes reprodukcióval járó áldozatvállalásra, minek következtében a népességfogyás a jövőben gyorsulni fog. Oroszországot, Magyarországot és a legújabban az Egyesült Államokat kivéve általános tapasztalat, hogy ez a civilizáció létét fenyegető jelenség tiltott témának, tabunak számít.

Ugyancsak általános jelenség, hogy a kór orvoslására, a kivételnek számító országoktól eltérően, a többiek semmit sem hajlandók tenni, egyetlen megoldásnak azt a migrációt látják, ami ellen egyébiránt, legyen szó mexikói vagy arab bevándorlókról, képtelenek védekezni. Általános jelenség továbbá az iszlám vallást követő etnikumok szám­arányának növekedése és így tovább. Általános ugyanakkor a gazdasági és technikai fölényből fakadó agresszió alkalmazása a birodalom területén kívüli „bűnös” népek rovására, minek következtében ugyanazt az ellenséget építik föl maguknak, amikor a másik – rivális – agresszor ellen fegyverezik fel őket.

És általános az eddigi gazdasági és civilizációs sikereket eredményező liberalizmus válsága, amellyel szemben a leghatékonyabban fellépő Donald Trump, Orbán Viktor, illetve Vlagyimir Putyin sikerét egyaránt egy alapvetően patrióta tömegakarat alapozta meg, vagyis az északi félteke fehér civilizációjának sorsát nem a migráció megállítása, megfékezése, mert az csak tünet, hanem az „itthon akarunk jól élni” szándék érvényre jutása dönti el.

Ha tehát túl tudunk lépni a politikailag korrekt gondolkodás korlátain, akkor belátható, hogy egy alapvetően egységes – fehér és európai – civilizáció legfőbb létproblémáit a térség egyes kultúrái együtt – ha elszánják magukat – hatékonyabban tudják kezelni, mint külön, vagy ami ma gyakorlat, egymást akadályozva ebben. Gondolkodni ma még és már szabad, ezért bár az Északi Unió most még nem több, mint egy amatőrnek tetsző vízió, pár percnél talán többet is megér.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>