Még soha nem volt ilyen nehéz megismerni a valóságot. Soha ilyen sok kulissza nem takarta el a horizontot.

Az ember hiába nézi a hírportálokat, próbál a sorok között olvasni, próbál egymást kiegészítő híreket keresni, amelyek segítségével félretolhatja a kulisszákat, csak újabbakat talál. A nagy átalakulás, a nagy paradigmaváltás időszakát ugyanis az egyre növekvő káosz jellemzi. Dolgok a jelentésüket veszítik el, és sokszor ellentétes tartalmakkal töltődnek fel.

Az 1990-es változásnak, sőt rendszerváltozásnak hitt, valójában csak lassú átmenetnek bizonyuló korszak jelképe volt a „Tovarisi konyec!” (Elvtársak, vége!) plakát, amely az orosz katonai megszállás és az ezzel járó hegemónia befejeztét hirdette a megszállók nyelvén, míg az új korszak legdinamikusabb politikai szereplőjének jelképe ez a dal lett: „Listen to your heart!” (Hallgass a szívedre!), ami a szabadságot és a szabadság szeretetét hirdette. A kilencvenes években még Amerika volt a példakép, Oroszországtól pedig igyekeztünk mielőbb megszabadulni.

Mára azonban mintha fejre állt volna a világ. Fájdalmas bevallani, hogy abban az iszonyú tragikomédiában, amely Ukrajnában zajlik, és amellyel párhuzamosan egy számunkra sokkal fájdalmasabb tragikomédia is zajlik itt, Európában a szankciók következtében, egyre többen véljük úgy, hogy az igazság nem ott van, ahol látnunk kellene. Valami rejtélyes okból egyre kevésbé látjuk agresszornak az oroszokat, de egyre inkább annak az amerikaiakat. Értjük és tudjuk, hogy ki támadott meg kit, de belesvén a kulisszák mögé, mégis erősödik az az érzésünk, hogy megtévesztenek bennünket.

Vegyük például ezt az idézetet: „A világ a forradalmi átalakulások időszakába lépett… Új fejlesztési központok alakulnak, ők képviselik a többséget – a többséget! – a világközösségben, és készek nemcsak kinyilvánítani érdekeiket, hanem megvédeni is azokat. A multipolaritásban lehetőséget látnak szuverenitásuk erősítésére, ezáltal a valódi szabadság, a történelmi távlatok elnyerésére… A nyugati hegemónia összeomlása visszafordíthatatlan. És ismétlem: többé nem lesz úgy, mint korábban volt.” Ezeket Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke mondta azon az ünnepélyes rendezvényen, ahol aláírták négy oroszok által lakott ukrajnai megye, Doneck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja csatlakozását.

Nem az a feltűnő, hogy az orosz felfogás szerint ezen területeket nem megszállta, hanem felszabadította az orosz hadsereg, hanem hogy az orosz elnök az ukrajnai háborút olyan kontextusba emeli, amely szerint a világ súlyos és mindent megváltoztató paradigmaváltáson megy át, aminek következtében „többé nem lesz úgy, mint korábban volt”. Az egypólusú világrend véget ér, és elkezdődik a sokpólusú világrend, ahol „új fejlesztési központok alakulnak”, amelyek nem csupán képesek lesznek kinyilvánítani érdekeiket, „hanem megvédeni is azokat”.

Hiba volna a nyugati fősodor módszerét követve elhallgatni ezt az információt, vagy üres propagandának nevezni. Függetlenül ugyanis attól, hogy ki mit gondol az ukrajnai háborúról, tény, hogy Európa aranykora eközben véget ért, és ez a tél, amely egyes hírek szerint keménynek ígérkezik, az arcunkba süvíti majd az igazságot: Európa elveszítette a szabadságát, és a jólét korszaka letelt. Aki pedig kész nemcsak kinyilvánítani érdekeit, hanem megvédeni is azokat, az túlél. Aki ezt nem teheti meg, az meghal. Mint gázvezeték a nyomáseséstől.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>