No persze nem olyan nagyon, csak úgy átabotában, ahogy ez egy feketeöves, balliberális politológustól elvárható. „…kicsiszolódott egy orbáni embertípus, amelynek egyénileg és közösségileg összeállt nemcsak az Orbánba vetett hit és bizalom, hanem mind azok az értékek és érdekek, ítéletek és előítéletek, amelyek a rendszert már nemcsak megalapozzák, de működtetik is” – írta a Népszavában.

Itt akár hátra is dőlhetnék kényelmes kanapénkon, várva arra, hogy kebelünkre öleljük az elbitangolt, de most a nemzethez, a néphez megtért bárányt – legfeljebb az „előítéletekről" vitatkozhatnánk, de az nem baj, elvégre unalmas lenne a világ, ha mindenki mindenben egyetértene! Hiszen, ha belegondolunk: hit, bizalom, értékek és érdekek, működő és megalapozott rendszer, ezek, így együtt akár pozitív szövegösszefüggésnek is tekinthetők lennének.

De mi – akik felnőttként éltük meg az elmúlt húsz-harminc év magyar közéletét – már nagyon gyanakvók vagyunk, és sajna ritkán tévedünk… Mint ahogy ebben az esetben sem. A ballib ellenzék örökösen tévedő, melléelemző fizetett megmondója az írás egy másik pontján ugyanis így fogalmaz: „Vámpírrendszere mintha a válságok idején szívott friss vérből is táplálkozna. Lehetséges, hogy megint sikerül teleszívnia magát az európai energiaválság, az ukrán háború vérével?” Mit hablatyol ez a jól képzett szellemi segéderő? A nehéz gazdasági helyzet élteti a konzervatív kormányt? Az emberek szeretik, ha drágul a gáz, ha militáns, alig titkoltan magyargyűlölő erők háborúznak a szomszédban egy háborút kirobbantó nagyhatalommal? Ez lenne a vámpírrendszer?

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” – írta Radnóti Miklós. Ha a józan, tisztességes, nemzeti érzületű magyarok szellemileg megpróbálnak a magasba emelkedni, fentről egy kicsiny, zord klímájú, szerény népességű, sziklás rideg magyar liberális valóságot láthatnak. Ennek emblematikus képviselője Lengyel László. Semmit sem tanulnak, semmit nem felejtenek…