Az észak-afrikai autoriter államok belső békéjének felrobbantása, részben orbitális hazugságra alapozva (lásd Szaddam Huszein), részben a térség törzsi társadalmaiban értelmezhetetlen „demokratizálás” ürügyén egy kiválasztott ellenzék (alárendelt törzsek) felfegyverzése által, e vidéket lakhatatlanná és életveszélyessé tette.

Az „arab tavasz” fedőnevű akció kártételei felérnek egy regionális háborúéval. Emberek milliói forognak életveszélyben, iszonyú a káosz.

A lavina a jelek szerint megállíthatatlan. A rettenetből kinőtt a XXI. század legborzalmasabb jelensége, az Iszlám Állam, mely a hollywoodi akciófilmek forgatókönyvei szerint rendez látványos és hátborzongatóan kegyet­len kivégzéseket. Ezek azonban, ellentétben az amerikai akciófilmekkel, valódi emberölések. Valódi a halál, ami az internetre felkerülve sokkolja és félelemmel tölti el a nyugati civilizációt. A borzalom átlépi a határokat. Párizsban újabb gyilkosság, ezúttal lefejezés, Tunéziában módszeres turistamészárlás egy tengerparti szállodában, minek következtében az olcsó paradicsomból hanyatt-homlok menekülnek a turisták, s nagy a valószínűsége annak, hogy az év végére a tunéziai gazdaság összeomlik, teret nyitva a szélsőség újabb hullámainak.

Mindezek következtében már nem százezrek, hanem milliók vándorolnának Afrikából a jómódú és töketlenül védekező Európa felé. Korábban idéztük azt az információt, hogy az elkövetkező 70 évben Afrika népessége 4 milliárdra nő, melyből kétmilliárdnak se élelem, se ivóvíz nem jut, ezért menniük kell, mindegy hová, csak el. Tegyük most hozzá, Európa népessége ugyanezen idő alatt a felére csökken. A gazdag nyugati országok már ma rá vannak szorulva a bevándorlókra. Ha a világ egyik térségében erőteljesen megnő a migrációs nyomás, másutt meg hasonló tempóban csökken, akkor a nyomáskülönbség előbb-utóbb átszakítja a gátakat…

Most úgy fest, hogy inkább előbb, mert az Egyesült Államok fegyveres beavatkozásaival nem csupán felgyorsította e folyamatot, de az ukrán polgárháború kikényszerítésével (ugye, emlékszünk még, hogyan kezdődött?) sikeresen elszigetelte Európát természetes és közeli szövetségesétől, amelyik szintén hasonló gondokkal küzd, Oroszországtól. Ma már az USA nehézfegyverzetet telepít a volt kelet-európai országokba, mintha bizony Európát az oroszok fenyegetnék és nem a meglódult afrikai és ázsiai tömegek. Az Európai Unió magára maradt és belső ellentmondásaival viaskodik. A görög válság egy permanens hazugságsorozat következménye éppen úgy, mint a műszaki határzár felállítása a francia–olasz határon.

Az iszlámnak Koszovóban kaput nyitó Szerbia elleni háború volt az első csapás, az amerikai bankárválság volt a második, az észak-afrikai törzsi társadalmak felkavarása és egy hatalmas, kezelhetetlennek látszó népvándorlási hullám kiprovokálása a harmadik, az ukrán polgárháború ürügyén az EU elszigetelése Oroszországtól a negyedik, s talán már egy konkrét katonai esemény kikényszerítése lehet a következő, talán a lengyel–ukrán határon, annak hátborzongató következményeivel. Az unió egyre inkább magára marad növekvő gondjaival, a tengerentúl pedig nem segít neki. Mintha egy hollywoodi forgatókönyv kelne életre: a megosztott és megfélemlített európai embert végül beolvasztja magába az új népvándorlás keveréknépe. Csak itt-ott maradnak szigetek, rezervátumok…

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>