Szellemi, anyagi és nem utolsó sorban katonai segítséget reméltek tőle: hogy bomlasszák a célországban a Hitler-ellenes összefogást, zavarják a helybéliek politikai tisztánlátását, majd a megszállás bekövetkezte után jó adófizetők és kiváló harcosok legyenek.

A jelek szerint nagyjából ilyesmit remélnek az iszlám stratégák is az Európába szállított kalandosoktól. Igen jól tudják, hogy ezek az emberek nyelv- és szaktudás híján aligha illeszkednek be az itteni viszonyok közé. Nem is gazdagodnak meg, tehát szándékuk és esetleges igyekezetük ellenére a társadalom reménytelenül nyomorgó és örökké elégedetlen alsó tizedébe fognak tartozni. A szellemi beolvadás sem fenyegeti őket, mert erős muzulmán elkötelezettséggel érkeznek, és nincs hova beolvadjanak. A Charlie Hebdóba? Az Öreg Kontinens már jó pár százada, a felvilágosodásnak nevezett szellemi elhomályosulás idején kezdte megtagadni kézzel nem fogható értékeit: a hitet, a családot, az emberi személyt és közösségeit. Isten helyett a főemlősökhöz próbált hasonlítani.

A helyi kultúrákat multikulti zagyvalékra cserélte. Kommunista, náci és liberális kormányai mind egyetértenek a kereszténygyűlöletben.

Ily módon az őszödi szabvány szerinti politikusok és úgynevezett értelmiségi megmondóemberek alkotják az Ötödik bé Hadoszlopot, aminek az önként vállalt feladata az emberi értékek maradékának és az itteni nép önvédelmi képességeinek szakadatlan rombolása. Ez világosan kitetszik kalandospárti megnyilatkozásaikból, holott pici utánanézéssel tudhatnák, hogy egy esetleges iszlám hatalomátvétel után bizony nem lesz se Charlie Hebdo, se istentagadás, se izmusok tarka sokasága. Sőt, „meleg büszkeség menetek” sem vonulgatnak a fővárosokban. Egyszóval semmi olyasmi nem kap levegőt, amit ők kedvelnek, pártolnak és gyakorolnak.

A kalandosok viselkedéséből kitetszik, hogy nem beilleszkedni és nem is viccelni jöttek.

Emlékszünk, hogy míg 1956-os menekültjeink és a későbbiek igyekeztek magukkal vinni különböző igazolványaikat, hogy Nyugaton elfogadják őket, a kalandosok a magyar határ előtt eldobálják irataikat. Nyilván azért, hogy nehezebb legyen azonosítani őket harcosként. Ez az első szempontjuk, s nem az, hogy például érettségizettnek, vagy kitanult kovácsnak tekintsék őket. A katona persze máris kibújt belőlük Debrecenben, vagy éppen a Calais-i kamionfoglalásaik során.

Természetesen nem mondható, hogy minden kalandos csatázni jön. Bizonyára akad jócskán a hömpölygő sokaságban valódi menekült, akit éppen a harcosok tettek földönfutóvá, s akit be kéne fogadnunk. Hanem az Ötödik Hadoszlopnak szüksége van népre. Vagy legalábbis sokaságra, asszonyokkal, gyermekekkel, akik szánalmat ébresztenek, akik közé el lehet bújni, és akik nem lesznek se kereszténnyé, se magyarrá. Ezt akadályozni az Ötödik bé Hadosztály dolga. Egyelőre.

Gárdonyi Géza remekművében, Az Egri csillagokban szerepel Tulipán, a magyarrá lett janicsár. Ő meséli: „a török megissza a bort, hanem a szalonnát úgy utálja, mint mink magyarok a patkányhúst.

Gergely nevetett.

– Pedig ha tudnák – folytatta Tulipán –, hogy a paprikás szalonna micsoda mennyei eledel! De azt hiszem, Mohamed sohase kóstolt paprikás szalonnát.

– Eszerint jobb magyarnak lenni, mint töröknek.

– Mindenki bolond, aki nem magyar!”

Az Ötödik bé Hadosztály szájhősei ezt nem értik, talán nem is gondolnak bele, de minden bizonnyal érzik, hogy a kalandosok hadra kelésével véget ér az ő európai ámokfutóversenyük.

Czakó Gábor - A szerző író

]]>www.napigazdasag.hu]]>