Bangóné karrierjének tehát vége, ráadásul úgy lép vissza a civil életbe, hogy igazából semmi nem jut eszünkbe róla. Na, jó, hogy patkánynak nevezte a politikai ellenfeleit, és a tévészékház nevetséges „ostromakor” hason fekvésre biztatta képviselőtársait, kétségtelenül az ő szabadalma. Ennél Tisza István vagy Apponyi Albert cseppet többet tudott, de hát ők azok voltak, akik, Bangóné pedig Bangóné. Ettől szép a világ, az MSZP pedig marad MSZP, ahogyan a sár sem lesz soha hópihe.

Az ügy primer tanulsága, hogy nem minden az, aminek látszik. Az MSZP-ben ugyanis eddig szükség mutatkozott Bangónéra, pedig hazudott és csalt már eddig is, bunkó stílusban címkézett másokat, de azért ott buksipaskolás, nem kizárás jár. „K…a erős kép lenne, hogy lefekszünk a lépcső elé, és tarkóra rakjuk a kezünket” – mondta tehát a tévészékházban ez a szegény asszony annak idején. És a többiek nem küldték el a búsba, nem vetették ki maguk közül, pártja nem zárta ki, nem alázták meg a nyilvánosság előtt. Hiszen Bangóné csak azt tette, amiért odaküldték, akik kitalálták az „ostromot”, Gyurcsányék téli palotás manőverét. Azért nem kellett menekülnie Bangónénak, egy régebbi hazugsága miatt most igen.

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy egyébként minden rendben van ott a baloldali térfélen? Bangónénak akkor nem, most mennie kell? És tessék mondani, mi a helyzet Hajnal Miklóssal, aki szintén diplomát hazudott magának, miközben középfokú végzettséggel tölt be magas tisztséget? Miért főpolgármester még a hazug Karácsony Gergely, aki azt mondta, hogy van nyelvvizsgája, miközben állami nyelvvizsgát letenni nem tudott? Hogyan csöppenhet vissza a közéletbe néhány hónapos menekítés után az a Gréczy Zsolt, akiről hiányos öltözetben készült fotók kerültek nyilvánosságra?

A baloldalon a következménynélküliség az élet rendje. A kormányoldalon szokott előfordulni, hogy ha a parlamenti képviselő lop, sikkaszt, akkor nincs bocsánat, nincs elnézés, vádat emelnek ellene, börtönben találja magát. A baloldali Bangónék ellenben akkor buknak meg, amikor valakik valamiért meg akarják buktatni őket, és általában belülről érkezik a hóhér, ahogyan a kommunizmus nemes hagyományai szerint érkezni szokott. Mert bárki figyelt is fel arra az apróságra, hogy az MSZP-s nő összevissza hazudozik, eddig ugyanilyen bűnökért nem járt retorzió. Hogy most, ráadásul kampány idején száműzik maguk közül, beszédes bizonyítéka annak, hogy valamiért kitelt az ideje az övéi közt, ráadásul nagyjából azzal a szívélyességgel búcsúztak el tőle, ahogyan eldobott zsebkendőt hajít a kukába az ember.

Bangóné bukástörténetének további tanulsága, hogy a baloldali politikában nincs hűség, nincs segítségkérés, bárkit feláldoznak, ha az érdek így kívánja. Ilyen módon aztán nem csoda, hogy az előválasztás második helyezettje visszalép a harmadik javára, hogy legyőzhesse az elsőt. A baloldali politika ma Magyarországon közösségi kudarc­élmény, mélységesen mély szakmai, erkölcsi színvonaltalansággal. Hogy ki maradhat, ki nem, ki hazudhat és ki nem, ráadásul nem is a pártok döntik el, hanem titokzatos háttér­emberek, akiket szinte senki nem ismer. Még Bangóné sem, hiszen neki sem nagyon nyitogatták a titkos reteszeket.

A titokzatos háttéremberekről két dolgot kell tudni: nem Magyarországon élnek, és valamiért magukénak érzik a jogot, hogy azt rúgjanak ki örökre a bizalom köréből, akit csak akarnak. Mindehhez a baloldali pártoknak, politikusoknak egyetlen szavuk sincs. Persze, ha jobban belegondolunk, hogyan is lehetne: a baloldali fordulatot Magyarországon mindig külföldről irányítják. Károlyiékat az antant biztatta fel forradalomra, Rákosiék Moszkvából szállingóztak ide, Mark Palmer amerikai nagykövet pedig mindig türelmesen elmondta az MSZP-nek, SZDSZ-nek, pontosan mit vár tőlük Washington. Bangóné felejtésre méltó életrajzára talán éppen külföldön ütötték rá a zárópecsétet, és gyorsan, sebesen megváltak tőle, nehogy kampánytéma legyen leleplezett hazugsága.

Mindezekért nem üdvözölhetjük az MSZP döntését, hanem átlátszó színjátéknak tartjuk. Megtisztulásról pedig majd akkor beszéljünk, ha Hajnal, Karácsony, Gréczy és a többi farizeus is elpárolgott a politika színpadáról. Ha a hazugságot kellő morális súlyánál fogva kezelik arrafelé. Ha majd minden lelepleződött aljasságnak következményei lesznek.

Most hol van Bangóné? E sorok írásakor napok óta nem éri el senki. Nem veszi fel a telefonját, nem válaszol üzenetekre, nem jelentkezik a Facebookon. Ez is milyen tipikus. Még ő sértődött meg, hogy lelepleződött. Tényleg: mi kérünk elnézést, bocsánat, hogy hazudni tetszett.

Próbálja megérteni az ember a kommunistákat, de egy élet figyelmes össz­pontosítása sem elég a tapasztalatszer­zéshez.

Szentesi Zöldi László -]]> www.magyarnemzet.hu]]>