Nem jelentette ki, hogy Magyarország visszaállítja a halálbüntetést, vagy fel akarja bontani a halálbüntetés betiltására vonatkozó nemzetközi egyezményeket, vagy hogy egyáltalán valamit tenni akarna. Csak azt, hogy szeretne beszélni a témáról. Ami ezután történt, számomra rendkívül meglepő volt. A politikai korrektség európai hívei és magyar lakájai mindent elsöprő támadást indítottak a szólás szabadsága ellen.

Véletlenül sem kívánok állást foglalni a halálbüntetés létezésével vagy nem létezésével kapcsolatban. Az Egyesült Államokban, ahol egyszer már eltörölték a halálbüntetést, később sok államban visszaállították, míg más államok a halálbüntetés újbóli bevezetése ellen foglaltak állást. A témával kapcsolatban könyvtárnyi irodalom létezik, amit a kérdés eldöntése előtt érdemes elolvasni és megfontolni. De egy szabad országban még soha nem hallottam a halálbüntetés megvitatásának tiltásáról.

Egy pár napig vártam a magyar szabadelvű, liberális, konzervatív vagy felvilágosult baloldali emberek megszólalását, akik mellszélességgel kiállnak a miniszterelnök azon joga mellett, hogy vitára bocsásson egy nagyon is vitatott témát. A társadalom egy jó része, néhol meghatározó része, támogatja a halálbüntetés újragondolását, míg az Európai Unió illetékesei elvetik a gondolatot. Szóval miért nem lehet ezt megvitatni? Talán a politika brüsszeli csinálói félnek a vita kimenetelétől? Vagy úgy gondolják, hogy Európa a civilizáció egyetlen letéteményese, és más kultúrák, földrészek, elvek valamilyen alacsonyabb kategóriába tartoznak? A rendkívül erkölcsös és hirtelen rendkívül keresztény politikusok is felháborodásukat fejezték ki a vita gondolatával kapcsolatban. Mintha mindenki megunta volna a szabadságot, és elege lett volna az opciók megvitatásából. A szólásszabadság gyöngye azonban az Európai Parlament úgynevezett liberális tagozatának a tulajdona. Közismert, az Orbán Viktor vezette párt, a Fidesz, az Európai Néppárt csoportjának tagja Brüsszelben. A brüsszeli liberálisok most felszólították az Európai Néppárt brüsszeli tagjait, zárják ki a csoportosulásból a Fideszt, mert a magyar miniszterelnök a halálbüntetésről kíván beszélni. Ez nem vicc. Ez a felszólítás valóban megtörtént. A liberálisok tették. Nem a szélsőjobboldaliak, nem a kommunisták, még csak nem is a rossz hírű fasiszták. A liberálisok. Nem kívánok elemzői színekben tündökölni, de meggyőződésem, hogy egy komoly magyar baloldali elme az év bohózatát tudná megírni erről a brüsszeli közjátékról.

Nem kevés időbe tellett, amíg az általunk civilizáltnak gondolt társadalmak jobbjai eldöntötték, hogy a szólás szabadsága a demokrácia egyetlen garanciája. Minden veszélyesen burjánzó vadhajtása ellenére a demokrácia nem létezik szólásszabadság nélkül, és ahol szólásszabadság van, ott a demokrácia villámgyorsan beköszönt. Ennél nagyobb érték nem létezik.

Az intoleranciát általában a szélsőségesek eszméjének tartjuk. A bolsevikok gyilkolják politikai ellenfeleiket, a nácik gyilkolják a zsidókat, a cigányokat, a másképp gondolkodókat, a szunniták gyilkolják a síitákat és vice versa. Az Iszlám Állam gyilkol mindenkit, aki nem hisz a gyilkos szervezet beteges vallási értelmezésében. Valahogy ezeket a szörnyűségeket elfogadjuk tényként, és harcolunk ellenük. A fent említettek többek között a szólásszabadság ellenségei is, és mi nem engedjük eszméiket beszivárogni privát világunkba. Az európai uniós megközelítésben az a borzalmas, hogy nem pszichopaták vagy téveszmék terjesztői ellen kell harcolni a szabad beszédért, hanem olyanokkal, akikkel elméletileg nagyon sok tekintetben egyformán látjuk a világ dolgait. Számomra valahogy ez sötétebbnek és veszélyesebbnek tűnik, mint amikor a szélsőségesek próbálnak megnémítani minket.

Mint ahogy Voltaire megfogalmazta: egy másik ember álláspontjával egyáltalán nem ért egyet, de hajlandó meghalni azért, hogy a másik ember gond nélkül elmondhassa az őáltala helytelennek, rossznak, bűnösnek ítélt gondolatot. Talán még nem késő megismertetni ezzel a gondolatvilággal az Európai Unió vezető korifeusait sem. Ez lenne az én személyes javaslatom. Remélem, politikailag korrekt.

]]>www.napigazdasag.hu]]> - George F. Hemingway