- 0
Agytrösztöktől sem idegen az itteni folyamatok külföldi befolyásolása
A fotó 2023. augusztus 31-éről való, Budapesten készült. Az asztal egyik oldalán Jason Crow (háború-, migráció- és genderpárti) demokrata párti amerikai kongresszusi képviselő, valamint vendéglátója, David Pressman, az Egyesült Államok a magyarországi ellenzékhez akkreditált nagykövete ül. Velük szemben Dobrev Klára árnyék-miniszterelnök, továbbá Eörsi Mátyás – ha van egyáltalán ilyen kifejezés – külpolitikai árnyékstratéga foglal helyet. Antagonisztikus ellentétek – ahogy az átkosban mondták – aligha feszítették a találkozót Pressmannel, aki provokatív és pökhendi viselkedése miatt immár több mint egy éve hiába próbál bejutni a miniszterelnökhöz a karmelita kolostorba, pedig SMS-ekkel is nagyon igyekezett.
Dobrevet, Gyurcsány Ferenc volt kormányfő, a magyarországi ellenzék ma is legerősebb alakjának feleségét igen régen számon tartják az amerikaiak. April Foley akkori amerikai nagykövet 2007. január 30-i jelentése mint a legbefolyásosabb itteni nőről készít róla miniportrét – ez lehet, hogy ma már megmosolyogtató, de a Dobrev után következő négy női név viszont azóta teljesen kikopott a magyar közéletből.
Az egykori SZDSZ-es Eörsi pedig olyan jó információközlője (hírvivője) lehetett a budapesti amerikai nagykövetségnek, hogy Foley egy Washingtonba küldött 2009. április 25-i bizalmas táviratában külön megjegyzi – ami pedig szokatlan a külképviselettel kapcsolatban álló számos magyar közéleti szereplő vonatkozásában –, hogy „szigorúan védd a forrást!”. Eörsi ebben az esetben éppen arról eresztette bő lére a mondanivalóját, hogy Surányi György volt jegybankelnököt győzködte, vállalja el Gyurcsány utódjaként a miniszterelnökséget, ám Surányi cserébe ragaszkodjon ahhoz, hogy az SZDSZ térjen vissza az MSZP mellé a kormánykoalícióba. Ügyes! 2010-ben végül is a lenullázás lett a sorsuk.
Nem nyeretlen kétévesekről beszélünk. Eörsi Mátyás, Eörsi Gyulának, a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer jogrendszere egyik kidolgozójának a fia (a Mátyás keresztnév az 1950-es években általában nem Hunyadinak állított emléket) ma Dobrev és társai szárnysegédje Brüsszelben, az önmagát Demokratikus Koalíciónak nevező pártban. (Aligha az volt az álma, hogy parlamenti segéderő legyen a brüsszeli DK-csoportnál. Külügyminiszter és az Európa Tanács főtitkára akart lenni. Ember tervez, Isten végez.) Dobrev Klára pedig – mint ismert – Apró Antal kommunista politikus unokája. (Ezt a követségi távirat is felemlegeti vele szemben, mint ami ellenzéki támadásokra ad alkalmat, de hozzáteszi, „Dobrev ezzel együtt a legbefolyásosabb nő Magyarországon”.)
Mindenesetre az új kommunizmus a globalizmus, Dobrev és Eörsi ma az Európai Egyesült Államok lelkes építői, Pressman pedig Joe Biden nagyköveteként ennek a tengerentúlról ideküldött előmozdítója. Az európai nemzetek megléte a legkomolyabb akadályt jelentik annak útjában, hogy a globalisták leuralják Európát.
A nemzeti identitással ugyanis érdemben nem tudnak mit kezdeni – csak érzékelik, hogy az olyan emberek, akik nem olyanok, mint ők, mennyire ragaszkodnak „törzsi bálványaikhoz” –, ezért fel akarják azt számolni, mert akadályozza törekvéseiket.
Küzdelmükben nincsenek egyedül. A gépezetet hálózati emberek olajozzák meg a homo globalicusoknak, ahogy Fricz Tamás kollégánk nevezi őket, mégpedig többek között amerikai zöldhasúakkal. Egy eredetileg 2052. december 31-ig titkosított, ám ez alól jelentős részben nemrég feloldott titkosszolgálati jelentés a German Marshall Fundot (GMF) nevezi meg az amerikai befolyásolási kísérletek egyik főszerepőjeként abban a finanszírozási botrányban, amely dollárbaloldal néven vált ismertté a magyar sajtóban. A GMF washingtoni székhelyű amerikai agytröszt, amelyet a „háláját leróva” hozott létre a nyugatnémet elit az 1947-es Marshall-segély 25. évfordulójára. Gyakorlatilag egy amerikai trójai faló Európában – ahogyan a NATO is az –, tele valószínűsíthetően befolyásolásra szerződtetett személyekkel. Egyben átjáróház az amerikai államigazgatás felső köreihez, majd onnan vissza a „civilbe”.
— Mit gondol erről (vagy arról) Asmus? Keresd meg Asmust! — mondta valamikori (és néhai) főnököm valamikor a kétezres években Ronald Asmusra gondolva, aki a GMF egyik vezetője volt Brüsszelben, előtte pedig amerikai helyettes államtitkár, NATO-csatlakozásunk egyik előmozdítója. Még korábban a Szabad Európa Rádió, illetve a közismerten globalista agytröszt, a New York-i Külkapcsolatok Tanácsa munkatársaként tevékenykedett. Ma pedig az a Heather Conley a GMF elnöke, aki azelőtt merő véletlenségből szintén a Közép-Európáért felelős helyettes államtitkár volt, és ugyancsak merő véletlenségből ugyanannak a washingtoni Johns Hopkins Egyetemnek a politikatudományi szakán végzett, ahol – mint két héttel ezelőtti cikkünkben írtuk – a „CIA-konferenciás” Charles Gati tanít, valamint a dollárbaloldal amerikai finanszírozásában nyakig érintett Korányi Dávid is megfordult. (Ennél azért több elitegyetem is létezik pedig az amerikai fővárosban. Igazán elhelyezhetnének egy-egy díszpintyet a George Washington vagy a Georgetown Egyetemen is. Különben lassan olyan lesz a Johns Hopkins, mint valaha a moszkvai Lux szálló, az emigráció gyűjtőhelye, amely messziről ordít később egy életrajzon.)
A GMF (nevezzük a „német marsallnak”) már akkor felfigyelt Dobrev Klárára – hiszen gyaníthatták, magas szinten szolgálhatja majd az érdekeiket –, amikor az ellenzék 2022-es (sikertelen) miniszterelnökjelölt-aspiránsa még alig töltötte be a harmincadik életévét, és „csak” Gyurcsány Ferenc sportminiszter felesége volt. A GMF 2003-ban mint a transzatlanti kapcsolatok (értsd: az amerikaiak európai befolyásának fenntartása) jövő nemzedékének reménységét utaztatta például Dobrevet pár napra egy római szimpóziumra. Maga Ronald Asmus ugyan 2011-ben meghalt, de hálózati és kijáróemberből a német marsall ma sem szenved hiányt. Hogy egy kicsit átfogalmazzuk Krúdyt (Boldogult úrfikoromban, 1930), véletlenül székesfővárosunkba érkezik az itteni viszonyok tanulmányozására a GMF egyik magyar származású illetékese.
Hegedűs Dánielt a Főpolgármesteri Hivatal társszervezésében megrendezésre kerülő októberi Budapest Forum egyik felszólalójának kérték fel. Ezen olyanoktól tájékozódhatunk majd a hazai viszonyainkról, mint Gwendoline Delbos-Corfield, az ügyeletesként Tavares és Sargentini örökébe lépett Magyarország-ellenes jelentéstevő vagy Benjamin Novak, aki korábban hazánkról a The New York Timesba írt (negatív) cikkeivel vétette magát észre. Ez már-már észbontó egybeesés, de valahogy Novak is bérletes a Lux szállóban: ő is a Johns Hopkins politikatudományi szakán végzett, sőt ott is folytatja doktori tanulmányait. Hegedűs Orbán-ellenes nyilatkozataival és ellendrukker hozzászólásaival pedig tele a balliberális sajtó padlása.
Csurka István annak idején nagy visszhangot kiváltott 1992-es dolgozatában bizonyos párizsi, New York-i és tel-avivi „összekötőkről” írt. Ezzel elvétette ugyan a fókuszt és az e vonatkozásban (is) legfontosabb fővárosokat. De Washington esetében például aligha vitatható (Brüsszelben és újabban Berlinben pedig valószínűsíthető), hogy léteznek olyan egyetemek, agytrösztök, kutatási ösztöndíjak, amelyek itteni folyamatok befolyásolására használható személyeknek biztosítanak fedezéket és a hálózati kapcsolatépítésükben is vállalható névjegykártyát. (Hosszabb tartózkodásra jogosító vízummal együtt, ami Amerikában nem kis dolog.) Nem ismeretlen a „kétkapuzás” sem: ugyanaz a személy a megfelelő washingtoni fülekbe a megfelelő budapesti körök igényeit juttatja el, a visszafelé úton pedig fordítva teszi ugyanezt. Nem is biztos, hogy a hátrányára van némi ködösítés, zavarkeltés, a szálak összekeverése. A már említett titkosszolgálati jelentés például az igen fiatal korától MSZP-káder Korányival kapcsolatban megjegyzi, lerí róla a politikai háttér, így másvalaki előtt jobban megnyílnak az ajtók az Egyesült Államokban.
Úgy látszik, minden szép szakmának megvannak a maga hátulütői.
Borítókép: Gyurcsányné Dobrev Klára (Fotó: Mirkó István)
Szőcs László - www.magyarnemzet.hu
