Nagyon komolyan. Nyugaton nincsenek ilyen plakátok, de a magyaroktól induló gondolat azon a tájékon is terjed. Az ottani elit megdöbbenésére és csalódására.

Ha igaz a hír, akkor Svédországban lövésztanfolyamot szerveztek migránsok számára. Aligha hihető, hogy ezt a képtelenséget a svéd társadalom egyszerű tagjai követelték volna ki a stockholmi kormánytól, bár több elemző is úgy véli, hogy Svédország a hülyék paradicsoma, de ezt természetesen nem a svéd esztergályosokra és halászokra, hanem a politikai elit tagjaira érti.

Súlyos bajban van Európa, de a gondok nem tegnap kezdődtek. Eredetileg semmilyen szerepet sem játszott bennük a migránsválság, de ez a krízis helyezte a problémát a lehető legélesebb reflektorfénybe. A nyugati elitek szembefordultak nemzetükkel és társadalmukkal, regnálásuk közönséges árulásba fordult, aminek egyenesen orwelli következményei vannak. Ausztriában például elbocsátják azt az embert a munkahelyéről, aki bírálja az ország migránspolitikáját, Németországban pedig még most is az a hivatalos álláspont a kölni szilveszterrel kapcsolatosan, hogy „feltehetőleg arab bevándorlók hangoskodtak a pályaudvar előtt”, de a francia vezetés a legfurcsább, amelyik úgy gondolja, hogy bár migránsok követték el a 130 áldozattal járó párizsi terrorcselekményeket, a migrációnak nincs köze az eseményekhez.

Felesleges folytatni… Mert mit is lehetne mondani arra, hogy Angela Merkel úgy akar a következő években 7 millió migránst letelepíteni az országban, hogy világosan közölték vele a német hatóságok és intézmények: jó ha a bevándorlók 25-30 százaléka fogható munkára. (Egy nemrég befejeződött svéd vizsgálat eredményei még borúsabbak. A dokumentum bevallotta, nem sikerült az országba érkezett migránsok integrációja és munkába állítása sem.) A németeknél már a technológiai fejlődés lassítása is szóba került, csak azért, hogy hozzá lehessen igazítani a migránsok egyébként lassan haladó szakmai felzárkóztatását, ami becslések szerint akár tizenöt évig is eltarthat.

Hogy mit szól mindehhez a német nemzet, s különösen az a középosztály, amelynek viselnie kell majd a folyamatok terheit, s elszenvedni az integrációval járó kulturális karambolokat, az az elit tagjait kicsit sem érdekli. A német átlagpolgár biztonsága nem ügy, ahogy a franciáé, a svédé sem az. Ami most a szemünk előtt zajlik, az konkrétan 1954-ben formálódott határozott tervvé és jövőképpé. Akkor dőlt el, hogy igenis lesz globalizáció, ha már egyszer felbomlottak a hagyományos gyarmatbirodalmak, kell helyette valami, ami továbbra is biztosítja a pénzügyi világhatalom számára az olcsó forrásokat. Bár a középosztály még a háborús újjáépítésen és a jóléti rendszerek létrehozásán fáradozott, megkondult fölötte a lélekharang. Valóságos harcot indítottak ellene a nyugati féltekén, elvéve tőle keresztény hitét, szétzúzva kultúráját és nemzeti identitását, valamint földig rombolva legkisebb, de legerősebb közösségét, a családot.

Ha azt mondjuk, árulás, akkor tegyük hozzá, akad ehhez partner, vagy inkább zsoldos. Ez az elit ugyanis kiszemezgeti a középosztályból a megvásárolható egyedeket, ebből építette fel a médiáját s kitartott értelmiségi csoportjait. A média agitál, az értelmiség ideologizál, és segítik őket Lenin hasznos idiótái, azok az egyszerű, agyonmanipulált emberek, akik nem ismerik fel a rendszer magasabb összefüggéseit, de személyes sorsuk, csalódásaik, parttalan filantrópiájuk miatt mégis rögtön csatasorba állnak, ha olyan hívószavakat hallanak, mint demokrácia, progresszivitás, szolidaritás… Az egész sereg ahogy van, az elit döntéseit igyekszik igazolni, ha kell hazugsággal, ferdítéssel, elhallgatással. A német ZDF televízió például rajzfilmet készített gyerekeknek a borzalmas magyarokról, de a kölni szilveszterről felsőbb parancsra napokig hallgatott. A nyugati típusú értelmiség emblematikus alakja Heller Ágnes, aki szerint nem csak 2006-ban maradt el a véres rendőrattak Budapest utcáin, de Kölnben sem történt nemi erőszak szilveszter éjjelén.

A beat forradalmában és az 1968-as diáklázadásokban született ez az elit. Tagadás, rapiditás, progresszió… Máig homályos jelszavak, beteljesületlen célok, csak a hadüzenet volt biztos, amit a hagyományoknak címeztek. Angela Merkelt is magával ragadta ez a sodrás. Bár ő a lázadás látványos nyugati formáit egy különös disszidálás után az NDK kommunista ifjúsági mozgalmára, az FDJ-re cserélte. A diákforradalmak zavarosan gondolkodó, bizonytalan, de annál hisztérikusabb generációjában összekeveredett az anyagiak utáni vágy a hatalom és az önmagvalósítás utáni sóvárgással, ami megfelelt az új világrend konstruktőreinek. És az elit felnevelte a maga utódait. Egy Tuskot, egy Faymannt, vagy egy Milanovicsot például. Forog a kerék, működik a terv, amelybe simán belefér egy akkora népvándoroltatás, mint amelynek most tanúi lehetünk.

Ezzel összhangban zajlik a kasztosodás is, nem kétpólusú, mint ahogy sokan jósolták, hanem hármas osztatú, ahogy ez Huxley Szép új világ című művében már le lett fektetve 1932-ben. Vagyis az uralmon levők és az alávetettek közé beékelődött az uralomhoz csatolt végrehajtó és rendfenntartó réteg, ez ma a médiaértelmiség rétege, kiegészítve a titkosszolgálatokkal és a rendőrséggel, valamint a szórakoztató ipar jeleseivel. (A szórakoztatáson keresztül elképesztő mennyiségű indirekt és direkt üzenet éri a társadalmat!) Alul pedig ott a migránsokkal elkevert arctalan, gyökértelen, minden identitásától megfosztott tömeg.

Mindezzel élesen szemben állnak az olyan „hazai találmányok”, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a multik és a bankok megadóztatása, a rezsicsökkentés, de különösen a nemzeti konzultációk. A nemzet fogalmához olyan tartalmak tapadnak mint a közös sors, az együttműködés, a nemzet tagjainak egymás iránt érzett természetes szolidaritása és felelőssége. Soros György nyílt társadalma ezeket az értékeket és kötelességeket nem ismeri. Nem véletlenül nyilatkozta azt nemrég az ismert pénzember, hogy „Orbán tervének lényege a nemzeti határok megőrzése, amiben a migránsok képezik az akadályt. A mi tervünk a migránsok megsegítését célozza meg, amiben a nemzeti határok képeznek akadályt.”

Ez tiszta beszéd. Van kormányunk, van politikai elitünk, amelytől elvárja a magyar társadalom, hogy szembeforduljon a Soros-féle tervvel, s ehhez megadja a maga támogatását is. Azt a kritikus tömeget, és azt az akaratot, amely 2012-ben, az első Békemeneten is jól látható módon megmutatta magát. Félmillió ember vonult végig Budapest utcáin. Ez Brüsszel hangját is lehalkította, pedig az EP azért idézte maga elé a következő napokban Orbán Viktort, hogy leváltsa. Nemcsak őt, de egyben azt a polgári rendszert és azt a politikai szemléletmódot is, amely nyolc év után felváltotta a balliberális ámokfutást.

Több egyeztetésen és konzultáción is túl került mára már a magyar társadalom s az élén álló politikai elit. A tavalyi volt a legfontosabb, az a bizonyos kérdőíves akció, amely nem kevesebbre adott felhatalmazást a kormánynak, mint az ország megvédésére. A kerítés és a kellően szigorú jogi határzár elegendőnek bizonyult, ma nyugtuk van a migráció felől a magyaroknak. Tegyük hozzá, a mi kerítésünk az egyetlen Európában, amelyik valóban működik…

Az ország mindeközben a Visegrádi Négyek vezető állama lett. Nem akart az lenni, mert a V4-ben mindegy, ki vezet és ki követi a vezetőt, de most itt is a magyar példa a mérvadó. Akárcsak a nyugati közvéleményben, amelyről pedig azt gondolta az ottani elit, hogy napjainkra teljesen a kezében tartja. A magyar példa, amibe a határok megvédése épp úgy beletartozik, mint a társadalommal kiépített kapcsolat, 80-85 százalékos pozitív indexet mutat a közvélemény-kutatásokban. Legutóbb az N24 című német tévécsatorna szavaztatta meg nézőit a magyar kormányról és Orbán Viktorról, ott 83 százalék lett az eredmény.

Több oka is van annak, hogy a nyugati elit, legalábbis ezt ígéri éppen, paradigmaváltásra készül migránsügyben. Újraterveznek, már ami a világrendet illeti. Újraterveznek, mert a jelek azt mutatják, hogy az iszlám hinni kezdett saját erejében, nem érdekli mások világuralmi koncepciója, saját magát tartja a világuralom letéteményesének. És az európai iszlám közösségekben fénysebességgel terjed ez a gondolat, amelyeknek új impulzust adnak a most érkezők. Az újratervezés másik fontos indítéka pedig az a nyomás, ami a nyugati elitre nehezedik a lázongó és elégedetlen közvélemény részéről. Lehet, hogy egyszer majd „magyar szindrómának” hívja ezt a jelenséget a politológia.

]]>www.demokrata.hu]]> - Sinkovics Ferenc