Ma 2020 április 08. Dénes napja van. Holnap Erhard napja lesz.
Az ártatlanság kora

Az ártatlanság kora

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Nem volt olyan régen, és mégis történelem.

Mennyi illúzió, mennyi vakhit, egyszersmind mennyi őszinte remény, tiszta szándék tapadt hozzá. Mintha éppen a világ sorsa ott és akkor dőlt volna el, de legalábbis Magyarországé egészen bizonyosan, évtizedekre, akár fél évszázadra is.

Némi nosztalgiával az 1990-es választásokra gondolok.

Most, hogy felidézem magamban az akkori Magyarországot, a frissen alakult pártokat, a megdermedt kommunistákat, a különösen kavargó demokratikus légkört, nem szánakozást és szeretetet érzek egykori magunk iránt, inkább olyan, mintha színházban ülnék, és valami egészen különös tragikomédia zajlana az orrunk előtt.

Szerintem 1990 tavaszán a legfőbb illúzióinkban osztoztunk. Függetlenül attól, hogy kire szavaztunk, elhittük, hogy ha jól választunk, és szorgalmasan dolgozunk, pár esztendő alatt felzárkózunk Ausztriához, de legalábbis kiegyenlítjük a nyugat és kelet közötti különbségeket. Abban is hittünk – ebben már nem mindenki –, hogy a szabadság, vagyis az új intézmények, a szabad szerveződések, az élet minden területére kiterjedő változások lenullázzák, háttérbe szorítják a kommunista elitet. Ők maguk is azt hitték. Aztán – Nagy Feró klasszikus megfogalmazásával szólva – miután becsomagoltak, majd üldögéltek egy kicsit a bőröndjeiken, rájöttek, hogy rájuk itt továbbra is igény van, így aztán kicsomagoltak és velünk maradtak, ha nem is az idők végezetéig, de még egy ideig.

Az 1990-es választásokon sokan nem tudtak különbséget tenni a különféle újonnan alakult pártok között. Ítéleteinket, döntéseinket jórészt az befolyásolta, hogy milyen történelmi tapasztalatokat gyűjtöttünk a családunkban, illetve hogy barátaink, rokonaink, példaképeink melyik pártban vagy párt környékén bukkantak fel. Én például azért szavaztam a kisgazdákra, mert otthon azt hallottam, hogy a háború előtt ez volt az olyasforma nemzeti elkötelezettségű, vidéki, református, polgári szavazók pártja, mint amilyenek mi is voltunk. Az SZDSZ a harsányságával, a Fidesz a fiatalságával hódított, a KDNP-re szavaztak a hívő katolikusok, az MDF-re pedig azok, akik egyformán ódzkodtak a kommunistáktól és a liberálisoktól, és fontolva haladtak volna. Az MSZP-re pedig a kádári Magyarország sutyerák, irigy, tudatlan tömegei szavaztak, valamivel több, mint félmillió ember, hogy aztán 1994-re kiderüljön, nem ennyien vannak, hanem sokkal, de sokkal többen, és idejekorán beették magukat a demokratikus Magyarország pórusaiba.

1990-ben mindenki pártprogramokat olvasgatott, és láthatóan a pártok is nagy energiát fordítottak tetszetős, de végtelenül unalmas szakpolitikai könyvek összeállítására. A rendszerváltás programja című SZDSZ-klasszikust valóságos legenda övezte, pedig ha ma belepillantunk, irtózatos ostobaságokból és ártalmas idiotizmusokból összegyúrt kívánságlistának tűnik. Ugyanakkor ijesztő kordokumentum is, hiszen a felvázolt liberális állammodell egy részét a szabad madarak megvalósították a rendelkezésükre álló ciklusokban.

1990-ben úgy tűnt, mindenki felfedezte magában a politikust. Bár a választási részvétel relatíve alacsony, 65 százalékos volt, a legtöbben lelkesen vetették bele magukat a közéleti küzdelmekbe. Aki gondolt egyet, elindult független képviselőként. Emlékszem, egyik tanárom, akinek pedig látszólag sok esze volt, maga gépelte programot sokszorosított, és személyesen ragasztgatta ki a buszmegállókban, oszlopokra. Ezek az önjelölt megváltók, akikre természetesen a családjukon és néhány tisztelőjükön kívül senki nem szavazott, rendszerint kiragadtak néhány őket foglalkoztató ügyet, mint hogy a kisbolt miért zár be hatkor, vagy miért akadoznak a helyközi járatok, és ezekre alapozva „programot” építettek. Képzelhetjük, milyen sikerrel.

Azon a választáson még négyszázalékos volt a parlamenti küszöb, de ez nem akadályozta meg a különféle kamupártok és teljesen komolytalan szerveződések választási mozgolódását. Közömbösítésükre aztán kitalálták az ajánlószelvények gyűjtését, de az országban addigra már elszabadultak a vérmes reményeket nem tápláló, de mégiscsak létező kis pártok. Miután az 1989-es párttörvény úgy rendelkezett, hogy az egymás után két választáson nem induló pártot törölni kell, némileg megcsappant a számuk, de akadt egy pillanat, amikor nemzeti néven úgy félszáz, 1956-ra hivatkozva pedig vagy két tucat párt létezett.

1990-ben a közvélemény-kutatásról azt gondolták, hogy valami úri huncutság, a pártok sem igen mértek, senki nem tudta, hogy is kéne ezt csinálni. Három intézet szondázott: a Gallup, a Medián és a Magyar Közvélemény-kutató intézet (MKI), mindhárman csak a választás előtti hét felmérésére vállalkoztak, exit pollra egyik sem. A végső erősorrendet rosszul állapították meg, és az eredményeket is alaposan elmérték (az MKI például MDF–SZDSZ holtversenyt jelzett, a Fideszt pedig mindhárman az MSZP elé tették. A Medián a Fideszt 13 százalékra jelezte az MSZP 8 százalékával szemben, a választáson aztán a Fidesz 9-et szerzett, az MSZP pedig 10,9-et).

A közvélemény szondáztatása helyett a főszereplők az abszurditásig rávetették magukat a hazai tájékoztatás első számú fórumára, a Magyar Televízióra, amelyben egymást érték a dögunalmas választási műsorok, rosszul öltözött, nagyképű vagy éppen határozatlan értelmiségiekkel. Mindenki jósolt, bejelentett, visszautasított, feltételezett, és láthatóan rosszul viselte, ha félbeszakították.

A társadalmi közbeszédet mára megfakult témák uralták: mi, a jobboldalon rengeteget beszéltünk 1956-ról, a nagymarosi vízlépcsőről, a határon túli magyarokról, de még a kétkamarás parlamentről és arról is, hogy vajon, a koronás vagy a Kossuth-féle címer a jobb. Magát a választási rendszert szinte senki sem értette, állandóan újra és újra elmagyaráztuk egymásnak, számolgattunk, latolgattuk, mire elegendőek a listás és az egyéni helyek. Tanulgattuk a különféle fogalmakat: mandátum, interpelláció, frakció, vezérszónok.

Szép volt? Jó volt? Igaz volt. És azt hiszem, az is valami.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (139) Sport (729) Flag gondolja (33) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61) Gazdaság (646) Mozaik (83) Belföld (5) Nagyvilág (1449) Gasztronómia (539) Vetítő (37) Mondom a magamét (4431) Szépségápolás (15) Történelem (14) Rejtőzködő magyarország (171) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (485) Titkok és talányok (12) Kultúra (5) Heti lámpás (239) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Jobbegyenes (1730) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>