Mondta, mert mondhatta. Ahogy az emberek között, úgy a tanárok között is vannak jók, kevésbé jók, és alávalók is. De gondoljuk át, milyen lehetősége van ilyenkor a diáknak? Kap egy olyan napot, amikor nem kell iskolába menni, elég csak lődörögni, nincs dolgozat, felelés, lecke számonkérése... Osztálytársakkal, barátokkal beszélget, szórakozik, élvezi az édes semmittevést. Visszagondolva arra a korra, mikor még iskolába jártam, én sem néztem volna az ajándék lónak a fogát, egyszerűen elfogadtam volna a felkínált lehetőséget. És szinte biztos, hogy csodálkoztam volna, ha valamelyik osztálytársam azt mondja, én sajnos nem kérek ebből, felelni, dolgozatot írni szeretnék.

De azon is csodálkoztam volna – annak idején –, ha édesapám nem megy be az iskolába, többedmagával, hogy nem túl csendesen és szelíden számon kérje a tanáron, mit is tesz valójában. Hisz pontosan látta volna, hogy politikai ágyútölteléknek használja a "tanár", a "pedagógus" a gyerekét.

És akkor is bement volna, ha másnap már átiratott volna egy másik iskolába, mert ilyen osztályfőnök csak egy velejéig romlott pöcegödörben dogozhat úgy, hogy az nem tűnik fel senkinek, a kollégáknak, az igazgatónak. Egész biztos, hogy nem ez az első húzása, és nem is az utolsó, ahogy a minap nem véletlenül, a Gyurcsány-Doberv párosnak szállították a tömeget, a mi gyerekeinket a senkiházi pedagógusok PDSZ, az Amnesty Internationál...

És vannak bizonyára szülők, nem is egy, aki most gondolkodik azon, menjen-e be, vagy ne menjen. Márpedig, ha ez a gondolat megfogant benne, akkor mennie kell, rá kell borítani az asztalt nem csak az osztályfőnökökre – mert ez egész biztos nem egy helyen, nem egy iskolában történik meg –, hanem az igazgatóra és a nyomorult sunnyogókra is, akik nem akadályozzák meg, hogy az ilyen "pedagógusok" mérgezzék egy-egy iskola légkörét és a gyermekeink lelkét.

Üdvözlet, KJ