Az Európai Bizottság élére helyezett báb azt állítja: "A szankciók működnek." Szentségtörés lesz, amit állítok, de foglalkozni kell azzal is – itt a konzervatív oldalon –, hogy mi van akkor, ha ezt az állítást őszintén mondja, neadj'Isten igaz is.

Ha a szankciók működnek, akkor át kell gondolni azt, hogy mi volt a cél, mivel akkor nyilván a célok is megvalósulnak. Ha tehát a szankciók működnek, akkor az is cél volt, hogy az európai energiaárak ilyen mértékben emelkedjenek (a háború szankciók előtti szakaszában jelentéktelen növekedés volt). Márpedig ez esetben az is cél volt, ha az árak növekedése megtörtént, hogy az EU lakosai és vállalatai finanszírozzák a háborút az energiaárak által.

Mivel a szankciók következtében az orosz állami cég a Gazprom horribilis nyereséget könyvelt el, ezért vélhetően ez is cél volt. Sőt, mivel Ursula von der Jogállamiság azt állítja, hogy a Gazprom pénzével finanszírozzák az oroszok a háborút, az EU szankcióknak vélhetően ez is célja volt.

És az is cél volt, hogy Kína, India... mindeközben óriási profittal adja tovább az orosz gázt Európának, ahogy az amerikaiak is drága energiahordozókkal "segítenek" bennünket, ami bizonyára szintén cél volt.

Hol is tartunk? Ott, hogy a ballibek eredményes tevékenységükkel gondoskodnak céljaik megvalósulásáról. Egyrészt arról, hogy Oroszországnak legyen elég bevétele háborúzni, másrészt, hogy az európai emberek megvásárolják (az energiahordozók árán keresztül) a főként amerikai fegyvereket Ukrajnának. Ez lett volna a cél? De lépjünk egy lépéssel tovább. Miután a sikeres szankciók Oroszországot sikeresen átállítják az ázsiai piacra, pénzügyi potenciálja gyakorlatilag végtelen lesz, ahogy némi sarkítással gáz- és olajmezői is. Ez esetben viszont már "csak" addig tart a háború nyugatról, amíg az európai emberek zsebéből Ukrajnát fizetni lehet. Ha a szankciók működnek és a célok megvalósulnak, szép jövő elé nézünk.

De itt azért még nincs vége! Sajnos lehet/lesz ennél még rosszabb is a végjáték. A kisemmizett, gazdaságilag, katonailag és szellemileg teljesen leépített EU szomszédságában, főként a sikeres szankcióknak köszönhetően, felkészül egy állam, amelyiknek akár 2-3 millió kiképzett és harcedzett, (jellemzően) amerikai modern fegyverekkel felszerelt hadserege lesz. Csak egy őrült, farokművész háborús kalandort vagy bábot kell az élére tenni, hogy az rádöbbenjen, nem lenne-e egyszerűbb nyugat (Európa) felé háborúzni inkább, és kiegyezni az Európától független, sikeres szankciókkal már nem sújtható Oroszországgal?

És most, kérem, jelentkezzen az, aki akár csak félmilliós kiképzett, harcedzett hadsereget fel tud mutatni egész Európában, mert szerintem ötvenezret – vagy inkább ötezret? – is nehéz lenne összeszedni...

Üdvözlet, KJ