Julien Benda a világirodalom egyik legbeszédesebb címét adta könyvének: Az írástudók árulása. Ebben kifejtette, hogy az emberiség azért maradhatott meg, mert a történelem folyamán az írástudók, tehát az értelmiségiek nem hatalmi célokat követtek, hanem az igazat és a jót tartották szem előtt; vagy ahogy József Attila mondaná, a mindenséggel mérték magukat. Ezért bár az emberiség a rosszat cselekedte, minduntalan arra emlékeztették, hogy mi a jó. Így a rossz soha nem válhatott elfogadottá, soha nem válhatott normává.

Benda szerint ez a helyzet a XIX. században megváltozott: az értelmiségiek tudásukkal és tehetségükkel az egyetemes igazság és jó helyett valamely ideológia és annak hatalmi érdekeinek szolgálatába szegődtek. Az értelmiségi pedig akkor követ el árulást, amikor hallgat a jóról, és arról beszél, hogy melyik ideológiát kell támogatni vagy melyik új tan határozza meg a valóságot, mik az új tabuk.

Egy ilyen árulásnak lehettünk a szemtanúi a napokban, amikor a „pszichológus szakma” tiltakozó tagjai az LMBTQ-propaganda-mesekönyv káros hatása ellen felszólaló ]]>Bagdy Emőke szakpszichológus ellen tettek közzé állásfoglalást]]>, jobban mondva egy annak álcázott rituális karaktergyilkossági kísérletet. Összeverődtek, és a torkának ugrottak: szakmaiatlannak, gyűlöletkeltőnek és a társadalmi kirekesztés szálláscsinálójának nevezték, elhatárolódtak tőle.

És mindezt miért? Pusztán azért, mert Bagdy Emőke kollégájuk el merte mondani a véleményét, amely nem egyezik az övékével, a lélekkufárokéval.

Vétkesek közt cinkos, aki néma. Bagdy Emőke nem maradt néma, a sok vétkes pedig felháborodott ezen. És mi szörnyűt mondott? Azt, hogy a gyermekek óvodáskori érzékenyítése azért veszélyes, mert nekik ebben a korban a saját nemi identitás rögzítése a feladat, hogy a gyerekből harmonikus és kiegyensúlyozott felnőtt váljon. Hát nem borzalmas? Hát nem gyűlöletkeltő? De ]]>a társadalmi többség nem hagyta magára Bagdy Emőkét, aláírásgyűjtés indult érte]]>, mert a társadalom többségét nem lehet többé zsarolni. Nem zsarolhatják azon áruló pszichológusok sem, akik zavaros ideológiák szolgálatát fontosabbnak tartják a lelki egészségnél.

Itt az ideje, hogy kimondjuk: nem tűrjük, hogy ideológiai sorkatonák gyűlöletesnek és kirekesztőnek feltételezzék, annak becsméreljék a többségi társadalmat és annak normáit. Hogy társadalom- és lélekmérnökként megmondják, mit kell elfogadnunk és mit nem, azon ideológiák nevében, amelyekhez szegődtek. Ennek a hazug premisszákon alapuló zsarolásnak véget kell vetni, a karaktergyilkossági kísérleteiket el kell utasítani. Csak hogy világos legyen, miről is van szó: az inkriminált mesekönyv egyik szerzője elszólta magát az egyik interjúban, mondván az volt a céljuk, hogy a kisgyermekekkel is megismertessék az olyan fogalmakat, mint az aszexualitás vagy a transzneműség.

Nos, nem kellenek kutatások, hogy józan paraszti ésszel is belássuk: ez így nincsen rendben, ez torzulásokhoz vezethet, mert ha ez nem is megrontás, de bizonyára alattomos lélekrontás. Az ehhez hasonló „érzékenyítésnek” nevezett agymosásnak ugyanis az a célja, hogy lelki roncsokat, önazonosságukat és önbizalmukat vesztett, szorongó nyomorékokat csináljanak a gyermekekből, mire felnőnek. Ez ráadásul értelmetlen, mert egy keresztény értékeket valló országban élünk, mi szükség van tehát elvont ideológiák, önjelölt lélekkufárok kalauzolására? A cél világos: fel akarják számolni a hagyományos családmodellt, mert rájöttek, hogy nem elég kamaszkorban kezdeni, korábban kell megágyazni a későbbi propagandának.

Nyugaton ez már teljesen normális – hangzik az ellenérv. Ne hagyjuk, hogy nálunk is az legyen.

Pataki Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu ]]>