Ma 2019 november 12. Jónás, Renátó napja van. Holnap Szilvia napja lesz.
A közvélemény-kutatásról őszintén

A közvélemény-kutatásról őszintén

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Hogy történt? - Mráz Ágoston Sámuel zseniális írása!

Ismert, hogy a Nézőpont Intézet több fővárosi felmérése Tarlós István különböző mértékű előnyét mutatta a kampány egyes szakaszaiban, a Medián és a Publicus pedig már idejekorán a verseny közel kiegyenlített állását jelezte. Utólag nem tudhatjuk biztosan, mi volt a felmérések készítésének idején a valós helyzet, de az tény, hogy egyszerre a két adat nem lehetett igaz. Talán ez a különbség is hozzájárult ahhoz, hogy a kutatásokról szóló politikai viták kiélesedtek, és sem az intézetek, sem a média nem hangsúlyozza ki egy-egy közvélemény-kutatás érvényességének szigorú határait.

Megfontolandó, hogy a félreértések és félremagyarázások elkerülése végett a jövőben csak világos módszertannal lehessen kutatásokat publikálni, s az adatfelvétel idejét, módszerét és az adatok részleteit is közzé kellene tennie minden intézetnek. Nem baj, ha a kutatásokról politikai vita folyik, de nem szerencsés, ha egy ilyen vitában nem állnak rendelkezésre megfelelő információk.

Az alábbiakban néhány szakmai dilemmát szeretnék megosztani, amelyek mind jelentős kihatással vannak a kutatások értelmezésére.

Kettős mérce a nyilvánosságban

A közvélemény-kutatások és a média kapcsolata furcsa. Egyrészt nagyon kedvelik az újságírók és a médiafogyasztók is a felmérések eredményeit közölni és olvasni, másrészt viszont egy-egy választás után előszeretettel bírálják is őket. Ez a kritikus szeretet világszerte jellemző, idehaza azonban a médiumok kettős mércéje is tovább bonyolítja a helyzetet. A 2019-es EP-választásról készült utolsó kutatások között a Nézőpont Intézeté volt a végeredményhez a legközelebb. Dicséretet nem kaptunk. A 2018-as országgyűlési választáson a Medián és a Nézőpont Intézet adta a legjobb szakértői becslést, a média mégis inkább azzal foglalkozott, miért nem sikerült hajszálpontosan eltalálni a Fidesz kiugróan jó eredményét.

Akkor az Index.hu egyik megfejtő cikke szerint „Az is lehet, hogy a mérés pillanatában a kutatóknak még többé-kevésbé igazuk volt, csakhogy közben történt valami: az, hogy a Fidesz tudott a kampány utolsó időszakában a legjobban mozgósítani, és még az utolsó pillanatban berántani jelentős számú – akár 2-400 ezer – addig bizonytalan szavazót”. Most, a főpolgármester-választás után a liberális újság megfeledkezett korábbi téziséről, és egyértelműen a „kormányközeli” intézeteket korholta. Amikor az ellenzékközeli intézetek nem találták el a végeredményt, a körülmények voltak hibásak, amikor a kormányközeliek, rögtön az intézetek felelőssége került elő.

A kutatás nem előrejelzés, hanem helyzetfelmérés

Az adatfelvétel ideje és a választás között eltelő idő kulcskérdés, amelyről sokszor megfeledkezünk. Pedig józan ésszel is belátható, hogy a két időpont között történő fontos események bizony kihatással lehetnek a párt- vagy személypreferenciára és a részvételre is. Ennek megfelelően a közvélemény-kutatás nem előrejelzés, ahogy azt a nyilvánosságban sokszor értelmezik, hanem helyzetfelmérés. Ha jó is, csak azt mutatja meg, hogy az adatfelvétel idején mi a politikai verseny állása, nem azt, hogy milyen lesz a küzdelem végkimenetele. Vagy más szavakkal mondva, egy választás előtt készült felmérés nem is lehet azonos a végeredménnyel, ha lezárása után még fontos események történnek.

Szerencsével előállhat olyan helyzet, hogy a két adat megegyezik, de tudományos érv nem szól emellett. A közvélemény-kutatásoknak tehát el kellene kerülniük, hogy az időjárás-jelentésekkel sorolják egy kategóriába őket. Természetesen szakmailag lehet arra vonatkozó állításokat tenni, hogy melyik szavazótábornak van még választói tartaléka, vagy hogy „most vasárnap” hogyan alakulnának az események, de a pontos előrejelzést vagy annak látszatát is kerülni kellene. Mivel Borkai Zsolt ügye új dinamikát teremtett az idei önkormányzati választásban, a botrány előtt készült felméréseken a botrány utáni eredményeket számon kérni aligha jogos eljárás.

Lehetséges-e változatlanság három héten át?

Egy magas presztízsű kutatócég, a Medián, Karácsony Gergely szeptember 26-án napvilágot látott hangfelvétele előtt és a Borkai-ügy után ugyanazt a versenyállást mérte a főpolgármesteri küzdelemben: 48 százalékos Tarlós- és 47 százalékos Karácsony-tábort látva. Ezzel azt állította, hogy a versenyre egyik botrány sem volt hatással. Ezzel szemben a Nézőpont Intézet első, a kampányidőszakban készült felmérése 9, Karácsony hangfelvétele után 18, majd a győri polgármester botrányát követően, egy héttel a választás előtt, csak 6 százalékpontos különbséget látott. Mivel nem tartanak választást mindennap, nem deríthető ki, kinek mikor volt igaza. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy vajon a kampány utolsó három hetében történtek alapján a változatlan preferenciákat vagy a változó helyzetképet tartja-e hitelesebbnek.

A mintaválasztás nehézségei

A jó kutatás alapja, hogy a vizsgált társadalmat a lehető legtökéletesebben tükröző mintát alakít ki a lekérdezéshez. Azaz olyan embereket kérdez meg, akiknek összetétele megfelel a társadalmi-demográfiai mutatók alapján a teljes vizsgált népességnek. A kutatók általában tudomásul veszik, hogy a társadalom leggazdagabb és legszegényebb tíz százaléka számukra elérhetetlen. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy sokkal nagyobb népességrészről kell a valóságban lemondaniuk, különösen Budapesten. Egy speciális esetre hívta fel a figyelmet Kósa Lajos, a Fidesz önkormányzati kampányfőnöke, éspedig a Budapesten élő uniós állampolgár szavazókra.

Nagyjából az összes fővárosi választásra jogosult két és fél százalékéról beszélünk. Ez nem kevés, s bár a végeredményben a különbség nagyobb volt, de az biztos, hogy e személyeket senki nem reprezentálta a fővárosi mintában. Fontos annak tisztázása, hogy szavaznak-e még olyanok, akiket a minta nem tud megjeleníteni. Ilyen lehet az eddigieken túl a külföldön élő budapestieké vagy a telefonon és személyesen technikai okok miatt el nem érhető csoportoké. Ők együtt már akár érdemben is befolyásolhatják a kutatás eredményét, s valamit tenniük kell a kutatóknak, hogy becsülni tudják hatásukat.

A rejtőzködő szavazók felfedése

A felmérés készítésekor sok egyéb feladatot is kezelni kell, túl azon, hogy érthető, egyértelmű és megfelelő hosszúságú kérdőívet és interjúkészítési feltételeket kell biztosítani. Könnyen elképzelheti bárki, hogy egy-egy kutatás során nem mindenki árulja el preferenciáját a kérdezőbiztosoknak. Ők a rejtőzködő szavazók. Ilyen esetben a kutató feladata, hogy a kérdőív segítségével megpróbálja egy-egy politikai táborhoz besorolni a színt nem valló szavazókat is. Számos ügyes praktika létezik minderre, például egy személy vagy a kormány megítélésének mérése.

A napvilágot látó kutatások általában a rejtőzködők beazonosítását tartalmazzák, legalábbis nem nagyon lehet a médianyilvánosságban olyat olvasni, hogy egy adatsorban 10-15-20 százalékos rész rejtőzködne, azaz pártpreferenciája az olvasó előtt titok maradna. Az ilyen felméréseknek ugyanis minimális lenne a hírértéke. Alighanem az idei önkormányzati választáson is e rejtőzködők voltak a végkimenetel szempontjából döntő szereplők, s az ő véleményüket az utolsó napok botrányai jelentősen befolyásolták.

Nincs tűpontos kutatás

Végül rögzítenünk kell azt is, hogy a kutatások sosem lehetnek hajszálpontosak. Mivel több-kevesebb sikerrel a kutató csak egy reprezentatív mintát kérdez meg, nem a teljes népességet, a statisztika bevezette az úgynevezett hibahatár fogalmát. Ezerfős kutatásoknál mindez ±3,2 százalék, hatszáz főnél ±4,1 százalék. Azaz egy jelöltet helyesen nem is lehetne pontosan megmérni, legfeljebb határok között. Lehet, hogy a jövőben a pontos adatok helyett is helyesebb volna „adatsávokat” közölni. A választások előtt a Nézőpont 49 százalékos Tarlós-párti előnyt látott, amelyet a kis mintanagyság okán bőven elég lett volna 45-53 százalék közöttiként kezelnünk. A végeredmény 44 százalék lett.

A fentiekben nem a mundér becsületének védelme volt a célom, sokkal inkább a kutatások valódi szerepének hangsúlyozása, az értelmezés korlátainak kiemelése és a nyilvános adatok félreértelmezésének veszélyének elemzése. Úgy érezzük, nem vagyunk hibátlanok, de talán az is igaz, hogy nem csak mi hibáztunk.

2022-re készülve szükségesnek tartjuk, hogy a kutatói szakma, a média és a jogalkotók képviselői egymással együttműködve válaszokat találjanak a fenti problémákra. Akár etikai kódexek, akár jogszabályváltozások, akár a publikációs előírásokra gondolunk, jó lenne, ha a következő választáson neves vagy névtelen intézetek se jelenhetnének meg manipulatív szándékkal, s a kutatási jelentések félreérthetősége is csökkenne. A Nézőpont Intézet a jövőben is minden erejével ezen lesz.

Mráz Ágoston Sámuel

A szerző a Nézőpont Intézet igazgatója

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (138) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Heti lámpás (218) Mozaik (42) Mondom a magamét (4065) Nagyvilág (1439) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Egészség (50) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (471) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Belföld (5) Tv fotel (65) Történelem (13) Autómánia (61) Politika (1571) Gazdaság (631) Kultúra (4) Jobbegyenes (1631) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>