Ma 2024 december 10. Judit napja van. Holnap Árpád napja lesz.
A föld

A föld

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Aki a földből, a földön él, megismeri Istent.

Számára nincs köztes tartomány, mert ahogyan évszakok váltják egymást, és mindennek rendelt ideje van, az ilyen ember a saját életében is rendet teremt.

A római történelem és ezzel együtt az emberi emlékezet egyik legmegkapóbb története Cincinnatus elhívása az eke szarva mellől. A jelenetet ma a legtöbben a Macskafogó című rajzfilmből ismerik, pedig ott pusztán megemlítik, nem mondja el senki magát a történetet. Száz évvel a Macskafogó előtt bármelyik magyar középiskolás fejből fújta volna a részleteket, de istenem, tempora mutantur et nos mutamur in illis, változnak az idők, és velük mi is változunk. Ma már a Macskafogó a mérce, nem az első declinatio.

Lucius Quinctius Cincinnatust, aki a római történelem egyik legválságosabb helyzetében hazája hívó szavára igent mondott, valóban az eke szarva mellől szólította el a szenátus. Titus Livius meséli el, hogy miután konzuli hivatalát letette, éppen kis földjét művelgette a Tiberisen túl, amikor váratlan látogatók érkeztek. Cincinnatus letörölte a verítéket magáról, sebesen felöltötte a tógáját, úgy hallgatta meg a rossz hírt, hogy Rómára törtek az aequusok, és mindenki őt kívánja diktátornak. A történet vége egyébként az, hogy Cincinnatus nem szendviccsel és üdítővel fogadta az ellenséget, mint néhány gyengeelméjű honfitársunk a mai aequusokat a Keletinél, hanem brutálisan leverte őket, lándzsanyelekből készült iga alatt elvonultatta a vesztes sereget, majd visszatért a földjére.

Minket ez utóbbi mozzanat érdekel. Hogy valaki paraszt, szánt és arat, az ég alatt él, de amikor szükséges, visszavedlik államférfivá, hadvezérré, ki mihez ért, kire mit mért rá a sors. Ennél nagyobbat, ennél eredetibbet egyetlen férfi sem kívánhat magának. Egyszerre a közösségért és a családért tenni, élni, magától értetődő szerénységgel – csak a legkiválóbbak képesek magamutogatás nélkül az effélére.

Mindannyian társadalmi és természeti lények vagyunk egyidejűleg, és akkor élünk harmonikusan, ha ezek arányban állnak bennünk. A régi ember a természetben élt, és abból kerített maga köré társadalmat. Szociális, politikai, közösségi életét a természeti törvények igazgatták, ezekből épített tabukat, totemeket, ezekkel élte át újra és újra a teremtés csodáját, amelyet metaforákkal, szimbólumokkal magyarázott. Szimbólumteremtő képessége szükségszerűen a természeti jelenségekből indult ki, és oda is tért vissza, hiszen ő, a régi ember ugyanúgy a világ köldökén élt, ahogyan egy fűzfa vagy egy farkas.

Mi, XXI. századiak – legalábbis itt, a nyugati kultúrkörben – végérvényesen elveszítettünk valamit, amit az antik és a középkori ember hordozott. Sőt: amit még a nagyszüleink is. A szabadságra gondolok. A föld szeretete és birtoklása ugyanis szükségszerűen szabaddá tesz, és ennek a ténynek következményei vannak a társadalomra is. Ha ugyanis a társadalmat magabíró, tevékeny, egészséges emberek alkotják, maga a társadalom is egészséges. Amikor viszont eltaszítjuk magunktól a teremtett világot, kivonulunk a természetből, és már nincsenek ismereteink a földről, az állatokról, a növényekről, akkor magunkat is elveszítjük. A harmónia megtörik, az egyensúly felborul.

Figyeljük csak, hogyan vélekedik a római Varro a vidéki és a városlakó emberről: „Nagy embereink, ezek a mi őseink, nem ok nélkül tartották többre a római parasztokat a városlakóknál. Ugyanis, amint a falun azok, akik benn a gazdaságban tartózkodnak, lustábbak azoknál, akik kinn a földön foglalkoznak valamilyen munka végzésével, ugyanúgy azokat, akik a városban csücsülnek, tunyábbnak tartották, mint azokat, akik falun laknak. Ezért úgy osztották be az évet, hogy csak minden kilencedik napon intézzék városi dolgaikat, a többi hét napon falun tartózkodjanak. Amíg betartották ezt a rendet, két dolgot is elértek vele, azt is, hogy a megművelés következtében igen termékeny földekkel rendelkeztek, s azt is, hogy ők maguk tartósabb egészségnek örvendtek s nem kívánták a görögök városi testgyakorló iskoláit.”

Igen: test és lélek egyensúlya – vagy talán ennél is több, amit Varro mond nekünk. Hiszen ami ezután következik, minden birodalom elgyengülésének, a belső mérték elvesztésének és lassú felbomlásának pontos dokumentálása:

„Tehát most, hogy a városfal mögé húzódtak szinte mind a családfők, otthagyva a kaszát és az ekét, s kezüket inkább a színházban és cirkuszban akarták mozgatni, mintsem a gabonaföldeken és szőlőültetvényeken, megfogadunk valakit, aki ideszállítja nekünk a gabonát, hogy Afrikából és Szardíniából lakjunk jól, s hajóra rakjuk a szőlőtermést Kos és Chios szigetéről. És így azon a földön, ahol a földművelésre tanították utódaikat a pásztorok, akik a várost alapították, ugyanott az ő utódaik viszont kapzsiságukban a törvények ellenére a gabonaföldekből legelőt csináltak, nem tudván, hogy nem ugyanaz a földművelés meg a pásztorkodás.”

Varro tudta, mit beszél. A föld nem pusztán arra való, hogy növényeket nevelgessünk benne, állatokat legeltessünk rajta. A föld ismerete: az életben maradás joga. Aki ezt elveszíti, elpuhul, másokkal dolgoztat, így lassan kitelik az ideje. Az egyénnek is, a társadalomnak is.

A föld ereje, kisugárzása egy csapásra megváltoztatja annak az életét, aki – mint a szép, tiszta forráshoz – visszatér hozzá. Igazából minden napunkat erdőben, földközelben, kertben, víz mellett kellene töltenünk. Nem egyszerűen feltöltekezünk, hanem megtanulunk újra élni, ha így teszünk.

Aki a földből, a földön él, megismeri Istent. És mindig hajszálpontosan megkülönbözteti a jót és rosszat. Számára nincs köztes tartomány, mert ahogyan évszakok váltják egymást, és mindennek rendelt ideje van, az ilyen ember a saját életében is rendet teremt. És ha rendet teremtett, családot alapít, utódokat nevel. Hogy legyen, aki majd ezután is óhajtja, kívánja a földet. Nem hobbiteleknek, nem gazdasági befektetésnek, hanem annak a szakrális térnek, amelynek az Isten adta nekünk bérbe, hogy használjuk, műveljük, amíg élünk.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Vetítő (30) Heti lámpás (339) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (18) Mozi világ (440) Flag gondolja (38) Sport (729) Kultúra (9) Tv fotel (65) Politika (1582) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (11) Gasztronómia (539) Egészség (50) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (168) Mozaik (83) Nagyvilág (1310) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (8012) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (2895) Irodalmi kávéház (543) Nézőpont (1) Gazdaság (722) Tereb (146)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>