Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
A disznóvágás szabadsága

A disznóvágás szabadsága

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Megadja Gábor hatalmas vihart kavart ezzel a cikkével!

Miért van az, hogy a nagy szabadságideológia kötelezően szeretetté kíván tenni dolgokat? Nem az elfogadásról van szó, hanem a kötelező szeretésről. A „májuselsejézésről”.

Nemrég egy barátom érdekesen fogalmazta meg a kortárs liberalizmus problémáját. Mivel nem politikával foglalkozik, valószínűleg nem is tudta, hogy épp azt fogalmazza meg. Mivel a politikán kívüli világban élők nincsenek benne a mindennapi dagonyában, felvethetnek olyan szempontokat, amiket mi magunk nem veszünk észre.

Kicsit messziről, a Coca-Colától indultunk – és itt jegyezném meg, tisztelt Bíróság, hogy nem én hoztam fel a témát, ami kezd bőven unalmassá válni. És nem is a plakátról szólt a megfejtése, hanem arról, amit kiváltott. Polarizálta a hardcore-t mindkét oldalon, van világot behálózó összeesküvés, és van homofóbvadászat is, azaz mindenki homofób, aki nem szeretne legalább egy jobboldali újságírót köztéri rituálé keretei között kivégezni. Ő főként az utóbbi szélsőséggel találkozott.

A problémája a kötelező imádattal volt; hogy miért van az, hogy a nagy szabadságideológia kötelezően szeretetté kíván tenni dolgokat. Nem az elfogadásról van szó, hanem a kötelező szeretésről. A „májuselsejézésről”. A liberálisok a klasszikus formula alapján szeretnének mindenkit kényszeríteni a szabadságra, és ennek vannak kötelező gyakorlatai – viszonylag messze van ez a liberális maximától is, mely szerint bármit csinálhatunk, ami a másiknak nem árt. Sajnos, úgy tűnik, a liberálisoknak végtelen dolog árt, mert valamilyen formában sérti az érzékenységüket. Így szűkül a „bármit csinálhatunk“ köre.

Ennek kapcsán vetette fel, hogy vajon mikor kezdik el vegzálni Székelyföldön a szüleit, amiért disznót vágnak. Abszurdnak tűnhet, de gondoljunk bele, a disznóvágás mennyiféle érzékenységet sérthet – nem is beszélve a disznóról. A disznóvágás szabadsága bizony egy lényegi problémát érint.

Hannah Arendtnél olvashatjuk, hogy az ideológia ténylegesen az, amit a neve sugall: egy „idea“ vagy eszme „logikája“. Aki ideológiát képvisel, annak nem a valóság lesz irányadó – ami mindig ellentmondásos, „befejezetlen“, sokszínű –, hanem az, amit az adott eszme „logikája“ diktál.

Ezért olvashatunk olyanokat, hogy ha legális a kávé, a cigaretta és a szesz, miért nem legális a marcsi vagy a crack? És a barátomnak igaza van, hiszen kutyát sem vágunk le – akkor miért vágjuk le a disznót? Nem állat mind a kettő? Ha mérget adunk a patkánynak, miért nem adunk a macskának is? A különbségtétel bizonyos állatok között nem „önkényes“ véletlenül? Az, hogy disznót vágunk, nem illik a logikába. Ha követeljük a kulturális autonómiát és a nyelvhasználati jogokat a határon túli magyaroknak, miért nem követeljük a melegházasságot is? Nem ezt diktálja az „egyenlő szabadság“ (vagy micsoda) elve vagy logikája? Persze, ha az eszme logikáját, tehát az ideológiát követjük, akkor a csúszós lejtő veszélyét megfogalmazóknak lesz igaza: miért állnánk meg ennél a pontnál?

Egy kultúra sokféle gyakorlatból áll, és ezek a gyakorlatok nem húzhatók rá egyetlen „logikára“ (és talán a valóság maga sem „logikus“). A különféle gyakorlatoknak persze lehet sajátos logikájuk – bár az ideológusok a gyakorlatokon belül is találhatnak problémákat, és még az egyes gyakorlatok esetében sem a legmegfelelőbb szó a logika –, ám a különféle gyakorlatok nem fésülhetők össze, hogy mind megfeleljen egyetlen „eszmének“. Talán ezért is vannak romboló hatással az ideológiák a kultúrára.

Az emberek nem egy racionális logika vagy tudományos magyarázatok alapján rendezik be az életüket. Nem cserélik le a pálinkázást crackezésre, csak mert a „tudomány“ mindkettőt „drognak“ tartja. Az élet nem követi egy eszme logikáját. Különböző gyakorlatok vannak, melyek egy adott kultúrában kialakultak, és ezeket a gyakorlatokat végezzük tovább.

Amikor a liberálisok „sokszínűségről“ karattyolnak, az általuk kedvelt életmódkísérletek sokszínűségére gondolnak. Eszük ágában sincs viszont a gyakorlatok sokszínűségét megóvni a saját eszméjük logikájától, sőt a saját sokszínűségi elvárásaik is az eszme logikájából következnek.

Amikor tehát a reakciósok a kultúrájukat védik, valójában a szabadságukat védik. A kultúra ugyanis – szemben egy eszme kíméletlen logikájával – megőrzi a gyakorlatok sokszínűségét és nem próbálja meg egymáshoz erőszakolni őket.

A disznóvágás szabadságának megőrzése tehát ténylegesen a kultúra és a szabadság védelmét jelenti.

Megadja Gábor - ]]>www.888.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Nézőpont (1) Rejtőzködő magyarország (168) Történelem (17) Autómánia (61) Belföld (10) Flag gondolja (36) Nagyvilág (1309) Irodalmi kávéház (537) Titkok és talányok (12) Gazdaság (702) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Jobbegyenes (2778) Sport (729) Mozaik (83) Vetítő (30) Tereb (146) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Heti lámpás (310) Egészség (50) Gasztronómia (539) Politika (1582) Mondom a magamét (7501) Kultúra (6) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>