Puzsér Róbert az LMP által támogatott független főpolgármester-jelölt kiakadt Kubatov Gáborra, a Fidesz alelnökére. Felháborodásának oka, hogy Kubatov egy interjúban depressziósnak nevezte őt. Ez egyébként tény, korábban saját maga vallotta be.

A depresszió ugye olyan állapot, amelyben az élet sivár, terhei nyomasztóak, meglassulhat a gondolkodás, csökkenhet az aktivitás. Jellemző lehet továbbá a hangulatingadozás, a homlokráncok megjelenése, a szexuális vágy mérséklődése és önértékelési zavar is előfordulhat. Közülük jónéhány közéletiséget érintő tulajdonságot a szemlélő maga is megtapasztalhatott már rajta, például mikor beszélni látta, a magántermészetű jellemzőkre viszont egyáltalán nem kíváncsi.

Az önértékelési zavarokhoz például kitűnően oda lehet illeszteni a Hírklikken közzétett felháborodásának egyik mondatát, miszerint „a szorongás, a depresszió, a pánikbetegség, a fóbia és a kényszerneurózis nem bűn, továbbá nem tesz alkalmatlanná egy közhivatal betöltésére.” Természetesen ezt senki nem mondta, legkevésbé Kubatov Gábor. Azt azonban nem árt Puzsér figyelemébe ajánlani – mélyen megértve elnéző önimádatát, elvégre őt is kell valakinek szeretnie –, hogy a budapestiek választják meg a főpolgármestert, nem pedig a főpolgármester-jelöltek a fővárosi választókat. Így aztán horribile dictu még az is előfordulhat, hogy beteg lelke nem annyira tetszik a budapestieknek, mint saját magának. Még akkor se, ha mintegy parancsba adja – a liberálisoktól egyáltalán nem szokatlan módon –, hogy a bús pesti nép rajta kívül ne merészeljen mást választani főpolgármesternek. Olyan ez, mint amikor Orbán Viktort kórusban diktátorozzák. Lehet ilyet skandálni, ám ettől még ez nem lesz igaz.

Ezt Puzsér érdekében csak halkam mondom, nehogy a depresszió kontrolálhatatlan indulatként törjön elő belőle, mint Kubatov tényszerű megjegyzése esetében. Akire – jóhiszemű verzióként – olyanokat mondott, mintha Kubatov „primitív előítéletességtől” vezérelve „cigányozna, zsidózna vagy buzizna.” Azt most ne feszegessük, miért pont e három entitás jutott eszébe, hiszen ezek is a magánéleti kategóriába tartoznak. Ám Puzsér valószínűbbnek tartja a rosszhiszemű változatot. Eszerint Kubatov „hideg racionalitással megtervezett karaktergyilkosságot folytat”. Megnyugtathatom indulatait, Kubatov Gábor a karaktergyilkossági szándék helyett ismét csak a tényekről beszélt. Az Origónak adott nyilatkozatában a három Tarlós-konkurens főpolgármester-jelöltet jellemezte tőmondatokban. Így: „Horváth Csaba két évtizede politizál és nem tud mást felmutatni, mint hogy társa volt a korrupt Hagyó Miklósnak. Puzsér Róbert maga vallotta be, hogy egy depressziós, beteg ember. Karácsony Gergely pedig gyakorlatilag csődbe vitte Zuglót.” Arról nem tehet az alelnök, hogy a tények nyelvén a versengő urak városvezetői előélete alapján egyikről sem lehet ennél jobbat elmondani.

Hogy ezek után a választók odafigyelnek-e Puzsér kétségbeesett önfényező érvelésére, miszerint „a depressziósok jobban teljesítenek többlépcsős döntési folyamatokban, mint az egészségesek”, ez legyen az ő titkuk. A Závecz Research közvéleménykutatási adatai azonban azt mondják erről, hogy „Egy lószart, mama!” Horváth Csaba, Karácsony Gergely és Puzsér Róbert közül – betegsége ellenére – az LMP-s aspiránst látnák a legkevésbé szívesen a polgármesteri székben. Tarlós imponáló győzelmét azonban – a budapestiek szerencséjére – még Karácsony Gergely se tudná megakadályozni.

Horváth K. József - ]]>https://leander.blogstar.hu/]]>