Nem, most nem az itthoniakról lesz szó, bár ezzel a főcímmel róluk is lehetne. Amerikában azonban súlyosabb a helyzet. Szilvay Gergely a Mandineren kiválóan megírta (Így akarja kinyírni Trump bírójelöltjét az amerikai baloldal, szeptember 26.), a procedurális, jogi-történeti hátterét annak az elképesztő bohózatnak vagy inkább tragikomédiának, ami jelenleg Amerikában zajlik, és aminek méltatlanul kevés figyelmet tulajdonítunk itthon.

Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának egyik tagja nyugdíjba ment. Ilyenkor az épp regnáló elnök jelöli az új tagot, akit aztán a kongresszusnak kell jóváhagynia. Közben természetesen egy nagyon szigorú szakmai szervezet is megvizsgálja felkészültségét, alkalmasságát. Donald Trumpnak ez már a második lehetősége; a 2016-ban elhunyt Antonin Scalia helyére végül az ő jelöltje, Neil Gorsuch került. Most pedig a visszavonuló Anthony Kennedy helyét Brett Kavanaugh személyével igyekszik minél hamarabb betölteni.

Kavanaugh – csakúgy, mint a legfelsőbb bíróság tagjai általában – nagy tudású, rendkívül felkészült jogász, így szakmai kifogás nemigen merülhet fel ellene; nem is volt. Jelölését ennek ellenére a demokraták minden lehetséges eszközzel igyekeznek megakadályozni. Hogy miért?

A legfelsőbb bíróság tagjai élethosszig vagy legalábbis saját döntésüktől függő nyugdíjazásukig töltik be tisztségüket, szemben az elnökkel, akit maximum két ciklusra lehet megválasztani. Sok szempontból tehát a bíráknak nagyobb hatalmuk van, legalábbis hosszabb időn keresztül tudják kifejteni hatásukat az amerikai politikára. Számos olyan döntést hozott a testület, amely nagyon erősen befolyásolja a politika, a közélet irányultságát, sőt nemegyszer a hétköznapi életre is komoly hatása van. Például az abortusszal, a melegházassággal és további olyan témákkal kapcsolatban, amelyekben nagyon ellentétes álláspontot képvisel a két politikai oldal.

Amennyiben Kavanaugh jelöltsége átmegy, és legfelsőbb bíró lesz belőle, úgy 5:4 lesz a testületben a konzervatív-liberális arány. Bár Kennedyt annak idején még Ronald Reagan nevezte ki mint hozzá hasonlóan konzervatív elveket valló szövetségest, de az idők folyamán sokszor inkább a liberálisokkal szavazott. Most viszont lehetőség van arra, hogy a fajsúlyosabb döntéseket a republikánus jobboldal elvei szerint hozza meg öt, valóban markánsan konzervatív bíró.

Köztük az a Clarence Thomas is, akit még az idősebb George Bush nevezett ki, aki afroamerikai létére nagyon határozottan konzervatív eszméket vall, és akit hasonlóan nehezen sikerült jóváhagyatni 1991-ben. Az ő esetében is egy szexuális zaklatási vád került elő. És bár akkor ezzel nem sikerült megakadályozni a kinevezését, a demokraták úgy tűnik, nemhogy nem adták fel ezt az eszközt, hanem a végletekig „kimaxolják”, kihasználják.

Kavanaugh-t először csak egy nő vádolta meg egy harminc évvel ezelőtti állítólagos zaklatással, és bár bizonyíték nincs, sőt az állítólagos tanúk egyike sem emlékszik az esetre, ez nem elég: prominens demokrata jogászok és politikusok szerint nem szabad alkalmazni az ártatlanság vélelmét. Vagyis: ha vádolnak valakit, akkor abból kell kiindulni, hogy bűnös lehet. Ez tökéletesen szembemegy az angolszász jogrend egyik legalapvetőbb elvével. De felbukkant egy másik vádló is, szintén zavaros háttérrel, szintén bizonyítékok nélkül és szintén semmire sem emlékező tanúkkal. És még ez sem elég: a legújabb vádak már nem is zaklatásról, hanem csoportos nemi erőszakról („gang rape”) szólnak.

Bizonyíték természetesen semmi; a gimnáziumi és egyetemi évek állítólagos partijaira, az évkönyvekben szereplő, a diákok által egymásnak írt szövegekből és aláírásokból kikövetkeztetett fantazmagóriákra, különböző betűk állítólagos jelentéseire építik a vádakat. Az egész körülbelül annyira komoly, mint tagnak lenni egy laposföld-hívő szektában vagy hinni a boszniai piramisokban.

Persze nem vitás: a tét nagy. Egy konzervatív többségű legfelsőbb bíróság újabb óriási pofon a tudomány, a szórakoztatóipar és sok esetben az igazságszolgáltatás terén is komoly hegemóniával bíró progresszív-liberális baloldal számára. Mert mi lesz velük, ha nem lehet majd egyetemi rendezvényeket ellehetetleníti, ha a hópelyhecskéknek nem tetszik az előadó személye; ha nem lehet kitiltani az iskolákból az amerikai zászlót és a zászló felé fordulva elmondott esküt; ha nem lehet majd halalkompatibilis ételek felszolgálására kötelezni az éttermeket vagy meleg párok esküvői tortájának megsütésére kényszeríteni egy cukrászt, akinek ez viszont a keresztény elveivel ellentétes… vagy ne adj’ isten, meg lehet majd büntetni a konzervatív hangokat cenzúrázó, a szólásszabadság intézményét semmibe vevő technológiai cégeket.

Kavanaugh tisztes családi életet él, tizennégy éve házas, két gyereke van. Természetesen ettől még lehet egy titkos személyisége, amelyik éjszakánként matrózszerkóba öltözve, a Kék Osztriga bárban rúdtáncol vagy esetleg a Lolita express rendszeres utasa. De nem tűnik valószínűnek. Az is lehet, hogy húszas éveiben a mostaninál keményebben bulizott, esetleg beszólt egy-két csajnak is. Ez természetesen egy csöppet sem lenne baj, ha emellett mondjuk a transzneműek jogaiért küzdő aktivista volna vagy jó liberális módjára a bűnözők mellett állna ki a rendőrökkel szemben, esetleg a marihuána legalizálásának lenne élharcosa. Akkor a baloldal kebelére ölelné. Csak hogy eddigi bírói munkája során egyértel­műen konzervatív szellemben járt el. És ilyet nem szabad csinálni.

Ez persze ugyanaz a baloldal, amelyik Trump elnökségét a holokauszthoz hasonlítja, amelyik tör-zúz az utcákon, mert nem hajlandó elfogadni a választási eredményt, amelynek aktivistái jobboldali politikusokat támadnak le és zaklatnak, amikor a családjukkal vacsorázni mennek egy étterembe. Totális aránytévesztés, totális elmebaj. De ez nem a Demszky Gábor-féle szellemi leépülés, amit lehet sajnálni, lehet benne némi komikumot felfedezni, és amúgy teljesen ártalmatlan. Ez az elmeháborodottság a jakobinusok- és bolsevikok-féle őrület. Amikor semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, amikor a hatalom megszerzésének akarata (illetve az elvesztésétől való félelem) teljesen felülírja az elemi tisztességet, az írott és íratlan szabályokat, a kialakult rendet és szokásokat, a józan észt. És ki tudja, mi mindenre lesznek még képesek.

Amikor itthon akár Kemény Zsófi, akár Gyurcsány Ferenc beszél fizikai, fegyveres ellenállásról, joggal nem foglalkozunk ezzel, a Keménymagban elsütött néhány poénon túlmenően. De amikor az Egyesült Államok kongresszusának tagjai, a Demokrata Párt fontos tisztségviselői hibbantak meg és váltak agresszív őrültekké, az már kevésbé vicces.

Jeszenszky Zsolt

A szerző a Karc FM szerkesztő-műsorvezetője

]]>www.magyaridok.hu]]>